Isten hozott minket a bizonyos bizonytalanság korszakában

Ivan Mikloš azzal kezdi bejegyzését, hogy 2020 tavaszán, amikor világszerte felütötte a fejét a koronavírus, a többség azt gondolta, hogy pár hétig, esetleg hónapig ez eltart, majd minden visszazökken a régi befutott kerékvágásba. Most 2021 végén, a járvány továbbra is itt van, és csak egyben lehetünk biztosak, hogy a világ, abba az állapotba, ahol két évvel ezelőtt volt, nem hogy gyorsan, hanem egyáltalán nem fog visszatérni.

Míg a nyomda elterjedése évszázadokig, a távíróké pedig évtizedekig eltartott, az új technológiák pár év alatt világszerte elterjedtek, és az elmúlt alig két év alatt a világjárvány szó szerint leopárdugrást tett. 15 évvel ezelőtt, még nem léteztek okostelefonok, ma már a világ lakosságának fele használja.

A világjárvány (illetve a kormányok és a jegybankok arra adott reakciója) a végéhez vezetett az évtizednyi alacsony inflációnak, amely a fejlett világban az 1990-es évek óta uralkodott. Még fél évvel ezelőtt, szinte minden meghatározó jegybank átmeneti és egyszeri jelenségnek tekintette az infláció növekedését, amely úgymond kísérő jelensége az átmeneti segélyeknek, a realizált halasztott fogyasztásnak, valamint a kereslet-kínálat zavarának.

Bár az összesen 11 milliárd dollár értékű járványellenes ösztönzők csökkentették a pandémiás recesszió mértékét és lerövidítették annak időtartamát, a globális inflációs rátát viszont éves szinten 5% fölé emelték.

Az Európai Központi Bank (EKB) álláspontja e tekintetben nagyon különleges, hiszen a kamatok emelkedése olyan turbulenciákat okozhat, amelyek a közös valuta létét is veszélyeztethetnék.

Ahogy a The Economist írja: "Nagyon valószínűtlen a visszatérés az 1990-es évek kényelmes makrogazdasági ortodoxiájához."

A világgazdasági fejlődést jövőre is az amerikai gazdaság határozza meg, miközben a jelenlegi járvány idején az amerikai tőkepiac alakulása meglepően pozitívan alakul. Az S&P 500 index 25%-ot emelkedett az idei év elejétől december közepéig, és még 40%-kal is magasabb a pandémia előtti, 2020 februári szintnél. És már az akkori a részvényárfolyamok szintje sem számított alacsonynak.

Úgy tűnik, az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség fokozódása, valamint a kínai ingatlanpiaci problémák, csak megnövelték az amerikai részvények iránti keresletet. És ezek árait megemelték természetesen a kormány soha nem látott járványellenes segélycsomagjai is, a pénz alacsony árával és a Fed fokozott mennyiségi lazításával együtt.

A 2021-es bikaév azonban nem jelenti automatikusan annak 2022-ben való folytatását. Ahogy a The Economist írja, a jövő évre vonatkozó jelek vegyesek.

Néhány fontos vonatkozásban változni fog a helyzet, különös tekintettel az amerikai jegybanki politikára. Néhány napja, december közepén a Fed bejelentette, hogy márciusig befejezi az eszközvásárlást (mennyiségi lazítás), és emeli az irányadó kamatot.

Annál is inkább, mivel a részvényárak soha nem látott magasságokba emelkedtek. A részvényeket ciklikusan kiigazított részvényárfolyamon és a vállalati jövedelmezőséghez viszonyítva értékelő Schiller-index szerint, a részvények decemberben a nyereség 40-szeresét érték el, ami kétszerese a hosszú távú átlagnak, és ez a legmagasabb szint a 2001-es dot-com válság óta.

Vannak más jelek is a bikapiac lehetséges végére. Az egyik az a tény, hogy a spekulatív eszközök, például a bitcoin leesett a csúcsról, a másik pedig, az e havi 40%-os csökkenése az úttörő (gyakran ígéretes, de egyben bizonytalan) innovációkba befektető spekulatív alapok (ARK Innovation ETF) értékének.

A bikapiac fennmaradásával kapcsolatban azonban erős érvek szólnak az ellenkező, azaz optimista előrejelzések mellett is. A kamatlábak továbbra is alacsonyak, és a piac arra tippel, hogy a kamatemelés, ha lesz egyáltalán, nagyon fokozatos lesz, és természetesen nem jelentős.

Szintén a további növekedést támogatja a 2020 tavaszi első világjárvány idején a tőzsdei visszaesésben is megnyilvánuló vásárlási reflex (buy-the-dips). A piac csökkent, de csak átmenetileg, mivel a befektetők az árak esését kihasználva növelték a vásárlásokat. , ami a részvényárfolyamok újjáéledéséhez vezetett.

Ami a geopolitikát illeti, a leköszönő év is ritkán látott mértékben keverte meg a kártyákat. Annak ellenére, hogy változás történt az amerikai elnöki székben, a fejlett demokráciák, valamint Kína és Oroszország kapcsolatában a konfliktusok tovább erősödtek. Nem sikerült visszatérnie az Iránnal folytatott tárgyalásokhoz, fiaskóval zárult az amerikai csapatok kivonása Afganisztánból, Lukasenko Putyin segítségével megszilárdította a diktatórikus hatalmát Fehéroroszországban, és Putyin pedig fegyveres agresszióval fenyegeti Ukrajnát.

Szinte az egyetlen pozitív hír az volt, hogy Maii Sandu elnök reformpárti, korrupcióellenes és Európa-párti pártja elsöprő győzelmet aratott a parlamenti választásokon a kis és szegény Moldovában.

Tehát ha a fentiek alapján úgy érzik, hogy a jövő nagyon bizonytalan, akkor igazuk van. Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanságban van, és az egyetlen kiszámíthatóság a kiszámíthatatlanságban. Üdvözöljük tehát az előrelátható előreláthatatlanságok korszakában.