Davosi epilógus: véget ért a milliárdosok Woodstockja
Bezárt a világ legdrágább kocsmája, Davos, ahol a Világgazdasági Fórum nevű koktélt kortyolgatták öt napon át a globális elitnek nevezett rend tagjai. Révész Béla írása.
A „zöld új rablásnak” nevezi az éghajlatváltozással kapcsolatos globalista terveket Kathleen McCarthy, a River Cities’ Reader lap főszerkesztője. Cikkében kiemeli, hogy a világelit a „zöld átmenet” kapcsán kívánna szert tenni óriási profitokra, míg az adófizetőkkel fizetné ki a felmerülő költségeket.
Joe Biden elnök „Építsük Vissza Jobbra” (Build Back Better) programra támaszkodó gazdaságpolitikája, egy összehangolt mantra, amelyet a vezetők világszerte visszhangoztak, jelezve, hogy támogatják a davosi elit által irányított Világgazdasági Fórum (WEF) „Nagy Újraindítás” néven ismert globális társadalmi-gazdasági világrendet, írja Kathleen McCarthy a River Cities’ Reader hasábjaiban.
Joe Biden amerikai elnök „Építsük Vissza Jobbra” programja magában foglalja a koronavírus segélyezésének, a szociális szolgáltatásoknak, a jólétnek és az infrastruktúrának a finanszírozását, valamint az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére különít el forrásokat.
Az Iowa-i lap főszerkesztője kiemeli, hogy hasonló gazdaságpolitikai gondolatok jelentek meg azóta a világ minden táján, ideértve az Egyesült Királyságot, Kanadát, Hollandiát, de Ausztráliát is, valamint az Európai Bizottságban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ), valamint megjelennek Klaus Schwab közgazdász és építész által írt „COVID-19: The Great Reset” című könyvében is.
A „Nagy Újraindítás” koncepciójáról már régebben is beszámoltunk a Makronómon, rámutatva a davosi elit új világrendi terveire. Azóta pedig egyre több elitkör követi és támogatja a globalista autoriter agendát – ide tartozik a világ hét legerősebb gazdaságának csoportja (G7) is, írtuk.
Ezen túlmenően arra is rámutattunk a Makronómon, hogy a Világgazdasági Forum (WEF) ösztönzése által a világ minden tájáról vezérigazgatók kérték meg a világ államfőit, hogy hanyagolják nemzeti érdeküket és inkább törekedjenek több globalizációra.
McCarthy hangsúlyozza, hogy Biden elképzelésének becsült költsége 3-9 billió dollár között ingadozik 10 év alatt, amelynek nagy része szükségszerűen kölcsönből fog származni.
De ezen túlmenően,
akár belföldön, akár külföldön, akad ki McCarthy.
Ráadásul a program által létrehozott munkahelyek tényleges hozzájárulása az ember által előidézett szén-dioxid-kibocsátás 50 százalékos csökkentéséhez, a legjobb esetben kétséges, legrosszabb esetben nem is létezik, teszi hozzá.
McCarthy továbbá hangsúlyozza, hogy az államnak minden bizonnyal szerepe lesz a „zöld” szabványok kiosztásában, amelyeket a magánszektornak be kell tartania az engedélyezés vagy a tőke biztosítása érdekében. Ugyanis a „Nagy Újraindítás” egy új globális pénzügyi infrastruktúrát kíván létrehozni, amely magában foglal egy központi digitális valutát, továbbá egy 180 nagybankból álló konzorciumot, amely értékelni fogja a kereskedelmi hiteleket a környezetvédelmi-szociális kormányzás (ESG) sikeressége alapján.
Más szavakkal,
véli McCarthy, aki az egész agendát a „zöld új rablásnak” nevezi.
Biden programja továbbá több „adóügynököt”, illetve keményebb adóügyi ellenőrzéseket ír elő, amely McCarthy szerint Klaus Schwab azon elképzelésére utalhat, hogy
a „Nagy Újraindítás” társadalmi-gazdasági modellben az emberek „semmit sem fognak birtokolni és boldogok lesznek”.
A független tulajdonban lévő lap főszerkesztője végül kiemeli, hogy a „Nagy Újraindítás” rendkívül ambiciózus, lélektelenül kiszámított, de legfőképpen vadul jövedelmező.
Központilag a davosi elit fogja irányítani, amelynek többsége a világ milliárdosai és királyi családtagjai, és többnyire ugyanazok a szereplők, akik felelősek a 2008-2009-es pénzügyi összeomlásban bekövetkezett vagyonlopásért a származékos termékeknek köszönhetően, amelyek csak az amerikai adófizetők által létrehozott mentőcsomagok következtében bővülhettek, hangsúlyozza McCarthy, hozzátéve, hogy a „túl nagy, hogy csődbe menjenek" bankok, csak még nagyobbak lettek.