Mert arról a rosszullétről, amely a gazdag nyugati országokra korlátozódik, azt hisszük, hogy az egész világot sújtja. De ez nem így van. És az ok, amiért nem így van, az az, hogy
a nyugati rosszullét a globalizációból származó előnyök egyenlőtlen eloszlásának eredménye, ami nem különbözik attól, ami a 19. századi globalizációban történt, amikor is az európaiak aránytalanul lefölözték a hasznot.
Amikor a globalizációnak ez az új rohama elkezdődött, azt politikailag Nyugaton úgy „adták el”, kihasználva a „történelem vége” narratívát, hogy mindez az aránytalanul gazdag országok és lakosságuk javára válik. Az eredmény épp az ellenkezője lett. Főleg Ázsiának, a népes országoknak, mint Kína, India, Vietnam és Indonézia számára lett előnyös. A globalizációval való elégedetlenséget inkább táplálják a nyugati középosztályok várakozásai, az alacsony jövedelmi növekedés közötti szakadék, vagy a globális jövedelmi pozíciójuk csúszása. Ezt diagnosztizálják rosszul a kapitalizmussal való elégedetlenségnek.
Van egy másik probléma is. A piacszerű szemléletnek a társadalmak minden (vagy szinte minden) aspektusában való terjeszkedése, ami valóban a fejlett kapitalizmus jellemzője, a politikát is üzleti tevékenységgé változtatta. Elvileg a politikát is, hasonlóan a szabadidőnkhöz, a piaci tranzakciók területének tekintik. De mindkettő azzá vált, és ez korruptabbá tette a politikát. Ebbe már minden olyan tevékenység bele számít, ahol valaki a kifejezett korrupcióban a politikai, hivatali ideje alatt nem is vesz részt, de a politikában megszerzett kapcsolatait, tudását utólag pénzkeresésre használja fel. Az ilyen típusú áruvá alakítása a politikának, széles körben elterjedt cinizmust és kiábrándultságot váltott ki a mainstream politikával és politikusokkal szemben.
A válság tehát nem önmagában a kapitalizmusé, hanem a globalizáció egyenlőtlen hatásai okozzák, illetve az olyan új területekre való kapitalista terjeszkedés, amelyeket hagyományosan nem tartottak alkalmasnak a kereskedelmi forgalomba való hozatalra. Más szóval, a kapitalizmus túl erőssé vált, és bizonyos esetekben ütközésbe került az addig erősen vallott hiedelmekkel.