A pusztító fény, avagy hogyan károsítja a környezetet a túlzott mesterséges világítás

Egy szomorú nap története

Stephen Maciejewskinek, az Audubon Pennsylvania önkéntesének az a dolga Philadelphia-ban, hogy reggelente összeszedje a járdán holtan heverő madarak tetemeit. Ugyanis minden éjjel néhány tucat szerencsétlen madár csapódik neki a fényesen megvilágított felhőkarcolók oldalának, aminek következtében végzetes sérüléseket szenvednek. Maciejewski egyenként gyűjti össze ezeket az áldozatokat, felcímkézi őket, és segítséget nyújt azoknak, amelyeket esetleg még meg lehet menteni. 

2020. október 2-a, péntek azonban más volt, mint a többi nap Maciejewski számára. Ahogyan napi rutinját végezte és gyűjtötte az elhullott állatokat, egyre több járókelő fordult hozzá kétségbeesve, mert újabb és újabb madártetem csoportokat találtak. Az önkéntes azt mondta, egy idő után már képtelen volt nyomon követni a járókelők bejelentéseit, a gyűjtés közben pedig már lehetetlen volt egyesével címkézni és csomagolni a tetemeket. Rendkívül felkavaró élményként emlékszik vissza arra a napra Maciejewski. Még ma is elérzékenyül, amikor felidézi, hogyan gyűjtött össze végül 400 elhullott állatot. Azelőtt egy átlagos napon nagyjából 20 madártetemet talált.

Nem is tudták, mekkora kárt okoznak

Mint kiderült, a halálesetek tömeges ütközések következményei voltak, amelyeket az éjszakai időjárási körülmények idéztek elő. Jason Weckstein, a Drexel Egyetem Természettudományi Akadémiájának ornitológiai munkatársa azt mondta, hogy az alacsony felhőzet, a köd és az eső miatt a madarak különösen alacsonyan szálltak akkor éjjel. A vándorló madarak ugyanis általában különböző égi jelzéseket, például csillagokat használnak a tájékozódáshoz. A felhők és a köd azonban eltakarták nyilván a csillagokat, és az állatok a város fényeire hitték, hogy azok a tájékozódási pontok számukra. Így aztán, teljesen dezorientált állapotban csapódtak neki a felhőkarcolók falának. Összesen mintegy 1500 madár pusztult el azon az éjszakán.

A tragédia felnyitotta sokak szemét

A tetemekről készült képek, amelyeket Maciejewski csinált, bejárták az egész világot. Connie Sanchez szerint, aki az Országos Audubon Társaság madárbarát épületek program vezetője, ez a tragédia felkeltette a média figyelmét, ezáltal a nyilvánosság is szembesült a súlyos problémával. Philadelphia-ban ez egy komoly fordulópont volt. 

A halálesetek katalizátorként hatottak az erőfeszítésekre annak érdekében, hogy az egész városra kiterjedően megoldásokat és alternatívákat találjanak a fényszennyezés okaira, és annak káros hatásait csökkentsék a madarakra nézve. Idén márciusban az Audubon Társaság és a Drexel Egyetem Természettudományi Akadámiája közösen bejelentette a „Lights Out Philly” programot. Ennek keretében megállapodásokat kötöttek az épületek tulajdonosaival, lakóival és bérlőivel, hogy éjfél és reggel 6 óra között, a fő madár vonulási időszakokban, kikapcsolják vagy legalább elhomályosítsák a városi lámpákat. Április és május között, illetve majd augusztustól novemberig további 39 hasonló „Lights Out” kezdeményezés hatására csökken jelentősen a fényszennyezés Amerika szerte. 

Lassan úgy világít a Föld, mint egy csillag

Ezek jelentős részénél valószínűsíthető, hogy a félrevezető fények okozzák a tragédiát. A fényszennyezés azonban ennél is súlyosabb hatással van az élővilágra. Az irodaházakból, felhőkarcolókból és a közvilágítás lámpáiból sugárzó fény szétszóródik a légkörben, és egy közel 250 kilométer magasságig elérő, fényesen ragyogó burát hoz létre. 

Weckstein szerint ez nem nemzeti, nem állami és nem városi kérdés, hanem az egész világot érintő probléma, ami nemcsak a madarak számára okoz gondot. Brett Seymoure, a Washington Egyetem viselkedéskutatója szerint, a Nap alapvetően úgy működik az élőlények számára, mint egy óra. Az éjszaka és a nappal egyértelmű jelei és fényei, illetve azok ritmusa jelzéseket ad a növényeknek és az állatoknak. Ezek alapján tudják, hogy mikor van ideje az evésnek, a párzásnak vagy a vándorlásnak, aminek az irányát is ezen jelenségek alapján határozzák meg. Az emberiség pedig teljesen megváltoztatja ezt a természetes ritmust a mesterséges fény elképesztő mértékű használatával. 

Komoly túlzásba estünk

A 19. század végén, az elektromos világítás korszakával, az ember képessé vált egyetlen gombnyomással nappali világosságot teremteni az éjszakában. A technika fejlődésével pedig csak még egyre egyszerűbbé, népszerűbbé és olcsóbbá vált a világítás. Így ma már leggyakrabban az otthoni vagy utcai lámpák, a fényes, villódzó reklámok, nem csak azt világítják meg, amire kifejezetten szükségünk van, hanem korlátlanul terjed az állatok élőhelyein és szétterül az egész légkörben, hatalmas magasságokban.

Veszélybe sodorjuk az egész élővilágot

A helyzet pedig csak egyre romlik a népesség növekedésével. Seymoure szerint a fényszennyezés által elfedjük az emberi szervezet számára is legfontosabb információforrást. 2019-ben Brett Seymoure a társszerzője volt egy tanulmánynak, mely szerint a mesterséges fény, beleértve a köztéri világítást, az autók fényszóróit vagy akár az olajkitermelés következtében létrejött hatalmas gázkitöréseket, kulcsfontosságú szerepet játszottak a rovarállomány drámai csökkenésében világszerte. Ezt a jelenséget ők „rovar apokalipszisnek” nevezik. Mindnyájan tapasztalhatjuk, egy villanykörte vagy egyéb fényforrás hogyan csalogatja magához és ejti csapdába a lepkéket, melyek végül a rájuk leselkedő ragadozók áldozatai lesznek, vagy végkimerülésben pusztulnak el. 

De a mesterséges fény hatással van a rovarok viselkedésének szinte minden elemére. A fényszennyezés például megváltoztathatja az éjszakai rovarok táplálkozási szokásait, megnehezítve számukra, hogy élelmet találjanak. Vagy az olyan állatok számára, mint a szentjánosbogár, amely biolumineszcenciát használ a nőstényekkel való kommunikációban, a mesterséges fény zavaró lehet, és nagyban nehezíti, hogy a hímek rátaláljanak a nőstényekre. 

A fényszennyezés hatásai szinte minden ökoszisztémára átterjednek. A mesterséges világítás hatással lehet a halakra azáltal, hogy elnyomja a melatonin termelést, ami az alvási ciklusokat szabályozó hormon. Ezáltal teljesen megzavarodik a halak belső órája, ez pedig szintén befolyásolja a szaporodás és a fejlődés ütemét. 

A túlzott fény megzavarja a teknősök szaporodási ciklusát, viselkedésüket fészekrakáskor, és elijeszti a frissen kikelt tengeri teknősöket, jelentősen rontva életbenmaradási esélyüket. Azok számára ugyanis az a legbiztonságosabb, ha a sötét éjszakában bújnak elő és úgy jutnak el, remélhetőleg háborítatlanul, a tengerig. Amennyiben fényességet tapasztalnak, még ha az mesterséges is, azt hihetik, már hajnal van, amikor bármelyik pillanatban megjelenhetnek a partmenti madarak és felfalhatják őket. 

Egyes denevérfajok a mesterséges fényforrást ragadozóként azonosítják, így nem sok biztonságosnak tűnő helyet találhatnak egy nagyvárosban, Steph Holt szerint, aki a Természettudományi Múzeum biológiai sokféleséggel foglalkozó képzés vezetője. A Vörös-tenger kutatói megállapították, hogy a fényszennyezés a korallzátonyokat is károsítja. 

Számunkra is pusztító a fény az éjszakában

Az Inernational Dark-Sky Association (IDA) ügyvezető igazgatója, Ruskin Hartley szerint, minden egyes lény, amelyet a fény valamelyest befolyásol, és ez az élőlények szinte mindegyikére igaz, jelentős károkat szenved el a fényszennyezés miatt. Természetesen ebbe a csoportba beletartozik az ember is. Bár mi magunk okozzuk ezt a káros hatást, ugyanolyan elszenvedői vagyunk, mint az állatok és a növények. A mesterséges fény a mi melatonin szintünket is befolyásolja, ezáltal megváltoztatja a természetes cirkadián ritmusunkat és komoly alvászavarokat okoz. Emellett az éjszakai mesterséges fénynek való kitettség összefüggésbe hozható a cukorbetegséggel, a hangulati rendellenességekkel, és az emlő-, prosztata- és más rákos megbetegedések fokozott kockázatával is. 

Ha nem is teljes sötétségben, de sokkal takarékosabban kellene élnünk

A tapasztalatok szerint, amikor a kivilágított ablakok számát a felére csökkentették, 11-szer kevesebb madár ütközött az épületek falának. A tudósok csak most kezdik megérteni a fényszennyezés szerteágazó hatásait. Ugyan a probléma összetett, a megoldás valójában egyszerű. Hiszen a lámpákat, melyekre nincs szükség, elegendő lenne lekapcsolni, vagy legalább jelentősen csökkenteni a fényük erejét. Ezzel ráadásul nem csak meggátoljuk a vadon élő állatokra és az emberekre gyakorolt káros hatásokat, hanem jelentős összegeket is megtakaríthatunk, valamint csökkenthetjük a szén-dioxid-kibocsátást. 

Természetesen nem arról van szó, hogy mostantól éljünk teljes sötétségben, hiszen a modern élet elképzelhetetlen valamennyi fény nélkül, még éjszaka is. De azt nem hagyhatjuk, hogy a kényelem által sodorjuk magunkat és a teljes élővilágot ilyen komoly veszélybe. Ezért törekednünk kell arra, hogy tudatosan és felelősségteljesen használjuk a fényt, és ne árasszuk el vele az egész bolygót. 

Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint az éjszakai fények megszűntetése, vagy csökkentése, óriási hatással lehet a madarak életére. Chicagoban vizsgálták a fényszennyezés hatásait, és arra jutottak, hogy az épületek világításának 50 százalékos csökkenése a tavaszi vándorlás idején 11-szer, míg az őszi vándorlás idején 6-szor kevesebb madár halálát okozták. Összességében a kutatók úgy találták, hogy az épületek ilyen módon történő elsötétítése 60 százalékkal csökkentette a madárpusztulást. 

Kenyában ambivalens a fejlődés hatása

Vannak persze olyanok, akik szerint sokkal drasztikusabb mértékben kellene csökkenteni a fénykibocsátást. Samyukta Manikumar Kenyában nőtt fel, ahol még láthatta, milyen az igazán sötét égbolt. Ez az élmény, a sötétség felemelő végtelenségének érzése vezette oda, hogy ma már asztro-turisztikai élmények tervezésével foglalkozik. Nem véletlen tehát, hogy egyre többen vágynak, és ma már utaznak is, a világűr széléig, hogy gyönyörködhessenek ne csak a bolygónk, hanem a csillagok látványában is, amelyet a Földön már szinte lehetetlen megtapasztalni. De aki nem merészkedik ilyen messzire, annak is ma már utaznia kell ahhoz, hogy fény szempontjából még kevésbé szennyezett helyszíneket találjon. 

Néhányan ebből jelzik előre az esőzéseket, az aratási időszakot, és szintén a csillagok határozzák meg bizonyos rituálék, például a házasságkötés idejét. Az asztro-turisztikai szakember szerint, ha elveszítik az égbolt látványát, azzal megfosztják őket a gazdag történelmüktől és hagyományaiktól. 

Kenyában, mint sok más országban, a fejlődéssel párhuzamosan egyre növekszik az elektromos világítás használata, ezzel pedig a fényszennyezés mértéke. De Manikumar a sötét égbolt védelmét egyfajta lehetőségnek tekinti Kenya számára, hiszen komoly lehetőségeket lát az országban az asztro-turizmus területén. 

Helyek, ahol még csillagos az éjszaka

Egyébként az egyre népszerűbb asztro-turizmus gyökereit az Egyesült Királyságban találhatjuk. A Yorkshire Dales Nemzeti Parkban már 2016 óta rendeznek sötét égbolt fesztiválokat. 2020 decemberében pedig a parkot a North York Moors-szal együtt védett „dark sky” területté nyilvánította az IDA, az „international dark sky places” programjának keretében. 

Kathryn Beardmore, a Yorkshire Dales Nemzeti Park igazgatója büszke arra, hogy Európa legsötétebb területei közé tartoznak. Bízik abban, hogy a minősítésnek köszönhetően egyre többen keresik majd fel őket, szezonon kívül is, hogy gyönyörködjenek a tiszta csillagos égboltban. Beardmore maga is úgy véli, hogy lenyűgöző élmény hosszan elveszni az univerzum látványában, ami ráadásul segíthet megtalálni saját helyünket is a világban. 

(fotó: Matt Gibson Photography)

A technológia ma már lehetővé teszi, hogy tudatosan használjuk a fényt is 

Az IDA ügyvezető igazgatója szerint a csillagokkal való kapcsolatunk nem korlátozódhat kizárólag a még meglévő néhány speciálisan sötét területre a bolygón.

Szintén sokat segíthet, ha időzítőket, érzékelőket és fényerő szabályozókat építenek be minél több helyen, illetve érdemes kerülni a kék és fehér fényspektrumot, mert ezek növelik a tükröződést, ezáltal károsabbak az élővilágra nézve. 

Szaporodnak a jó gyakorlatok

Megan Eaves, londoni író és az IDA képviselője, úgy véli, az arizonai Flagstaff egy jó példa arra, mit tehetnek a városok a fényszennyezés csökkentésének érdekében. Az Egyesült Államok délnyugati részén fekvő kisváros a világon az első, mely 2001-ben megkapta az „international dark sky place” minősítést az IDA-tól. Eaves szerint Flagstaff-ban minden változtatást végrehajtottak, amire szükség volt. Átgondolt tervezés mentén lecserélték az izzókat, időzítőket és megfelelő árnyékolási megoldásokat építettek ki az egész településen. Ennek pedig meg is lett az eredménye, ugyanis az írónő szerint elképesztően jó érzés Flagstaff-ban lenni és megtapasztalni a fény és a sötétség természetes hatásait. 

A fényszennyezés csökkentésének további előnye, hogy jelentős megtakarításokat eredményez. Az arizonai Tucsonban 2018-ban fejeződött be az a beruházás, melynek keretében 20 ezer nátriumos utcai lámpát alakítottak át tompítható, energiatakarékos LED lámpává. Azóta a város 7 százalékkal csökkentette a teljes fénykibocsátását, és ezzel több, mint 2 millió dollárt takarítottak meg éves szinten. 

A tucsoni sikert árnyalja, hogy egy tavaly közétett tanulmány szerint a város utcai közvilágítása a fényszennyezés csupán 18 százalékát tette ki. Az új világítás kialakítása ezt az arányt 13 százalékra csökkentette, de a városból áradó fény nagy részét valójában a reklámtáblák, reflektorok, a kivilágított épületek, parkolók és stadionok teszik ki. 

Egyre több ország tesz konkrét lépéseket a fényszennyezés ellen

Bár egyre növekszik a mesterséges fénykibocsátás, azonban Steph Holt szerint, ezzel párhuzamosan nő a tudatosság és a cselekvési hajlandóság is. Úgy véli, egyfajta fordulóponthoz érkeztünk a kérdést illetően. Ez egyes országokban akár jogszabályok formájában is megmutatkozik. 

Szlovénia például 2007-ben jogszabályt fogadott el a fényszennyezés csökkentése érdekében, amely előírja, hogy a kültéri világításnak mérsékeltnek kell lennie, mely nem haladhatja meg a fényerő bizonyos szintjét. Puerto Rico három különböző partszakaszán is találkozhatunk fénylő hullámokkal, az apró biolumineszcens tengeri élőlényeknek köszönhetően. A sziget 2008-ban fogadta el a fényszennyezésről szóló jogszabályokat. Franciaország 2019-ben vezetett be olyan törvényeket a kültéri világításra vonatkozóan, ami 6 százalékkal csökkentette a fényszennyezést. Ugyanebben az évben Horvátország is elfogadott egy, a fényerő szintjét korlátozó törvényt. Emellett az USA legalább 17 államában és Columbia-ban van érvényben valamilyen szabályozás a fényszennyezéssel kapcsolatban. 

Az Egyesült Királyságban a politikusok egy külön parlamenti csoportot hoztak létre a sötét égbolt védelmére. Ez a csoport tavaly decemberben egy szabályozási tervet nyújtott be, amelynek célja a fényszennyezés csökkentése, és az országban lévő „dark sky” minősítésű területek támogatása. 

Otthon is sokat tehetünk a fényszennyezés ellen

Persze, egyéni szinten is tehetünk lépéseket. Bár rendkívül jelentős a hatása a közvilágításnak, a világító reklámfelületeknek, kivilágított épületeknek, de az otthonok által kibocsátott fény mennyiségét se becsüljük le. Apró tudatos takarékossági lépések, nagy számban, hatalmas eredményt érhetnek el. Húzzuk el például este vagy éjszaka a sötétítő függönyt, vagy engedjük le a redőnyöket, hogy ne szökjön ki a fény a lakásból. Csak annyi lámpát kapcsoljunk, amire feltétlenül szükségünk van, használjunk energia- és fénytakarékos izzókat, illetve az üres helyiségben ne használjunk semmilyen fényforrást. 

Mit is jelent számunkra a sötétség?

Vélhetően ahhoz azonban, hogy az emberek tartósan és jelentősen beépítsék ezeket a változásokat az életükbe, meg kell változtatnunk az éjszakához fűződő viszonyunkat. Seymoure tréfásan jegyezte meg, hogy azért döntött a fényszennyezés tanulmányozása mellett, mert a műanyagszennyezés vagy az éghajlatváltozás megoldása túl egyszerű feladat. De valójában számára is hosszú időbe telt, mire rájött, milyen nehéz ebben a kérdésben cselekvésre ösztönözni az embereket. 

A változás fontos eleme lehet, ha az emberiség elkezd másként gondolni a sötétségre. Egy feltételezés szerint, azért is szeretjük a kivilágított városokat, mert a több fény nagyobb biztonságot jelent számunkra, hiszen sötétben nem látjuk a veszélyeket és nehezen tájékozódunk. Ugyanakkor Seymoure szerint az éjszakai fény árnyékokat és különféle káprázatokat is létrehoz, amik szintén csökkenthetik a biztonságérzetünket. 

Eaves úgy véli, van egyfajta társadalmi beidegződésünk, mely szerint a sötétség egyenlő a gonoszsággal és így feszültté tesz minket. Az írónő ezeket a félelmeket szeretné eloszlatni azzal, hogy a csillagos égboltra irányítja az emberek figyelmét. A világjárvány tulajdonképpen segítette ezt a törekvését. Mint mondja, a többségben felébredt a pandémai hatására a vágy, a természettel való kapcsolattartás iránt. Szerinte különösen erős volt ez a hatás a zsúfolt, zárt városi területeken. Véleménye szerint, erre a kapcsolattartásra lehet egy tökéletes megoldás, ha a csillagokban gyönyörködünk. Az Egyesült Királyság vidéki jótékonysági szervezete, a CPRE 2021 februárjában országos csillagszámlálást tartott. Tapasztalataik szerint 10 százalékkal csökkent a fényszennyezés a lezárásoknak köszönhetően, az előző év azonos időszakához képest. 

Ruskin Hurtley abban bízik, hogy az emberiségnek sikerül visszatérni a sötétséggel való természetes, harmonikus kapcsolatához, ami növelni fogja a tudatosságunkat a fénykibocsátás területén is. Hiszen számos más szennyező tevékenység mellett, a mesterséges fény is egy komoly stresszfaktor az ökoszisztéma számára, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha fenntartható életet szeretnénk élni.