Amerikai fiatalok kitalálták, hogy felépítik maguknak a földi paradicsomot a mediterrán tengerparton

Végy néhány ambiciózus fiatalt, a 21. század egyre inkább élhetetlen betondzsungeleit, majd az egésznek gyújts alá egy világjárvánnyal. Nagyjából így lehetne összefoglalni annak receptjét, hogy miként is születik meg valakiben a gondolat, hogy gyökeresen meg akarja változtatni a mostanra kialakult élettereinket, sőt, az egész társadalmunkat is.

Dryden Brown és Charlie Callinan még 2019-ben alapították meg a Bluebook Cities elnevezésű cégüket. Ez az öndefiníciójuk szerint egy olyan városépítő cég, ami arra szövetkezik a helyi közösségekkel, hogy „gyönyörű, energikus és a lakók által birtokolt városokat fejlesszenek ki”. Az ötlet kétségkívül sokak számára vonzó lehet:

Ennek ellenére az első néhány hónapban konkrétumokról még kevéssé lehetett hallani, a távolban felsejlő víziókról annál inkább.

Ha már úgyis mindenki a felhőben él, akár össze is költözhetnének

A projektnek a következő nagy lökést a koronavírus-világjárvány kitörése adta meg. Ez ugyanis – megfűszerezve az Egyesült Államokban fellángoló etnikai alapú feszültségekkel és a botrányoktól egyáltalán nem mentes elnökválasztással – végérvényesen abba az irányba terelte a korábban a Szilícium-völgyben tevékenykedő alapítókat, hogy a saját kezükbe vegyék a dolgok irányítását. Immáron azt találták ki, hogy nem is akármelyik közösségnek, hanem saját maguknak akarják megépíteni azt a politikától mentes, a kormányzati befolyástól független várost, melyről álmodtak.

Az új város lakóit pedig már el is kezdték toborozni: az úgynevezett Praxis Society-be a világon bárki megpróbálhat csatlakozni, ugyanakkor egyáltalán nem egyszerű megfelelni a soklépcsős felvételi folyamaton – a társaság weboldalán nem is árulnak zsákbamacskát ezzel kapcsolatban: a leírás szerint

Akit azonban felvesznek, az egy magát kifelé igencsak exkluzívnak mutató közösséghez csatlakozhat. A tervek szerint a kétezer fősre tervezett Praxis tagság lesz ugyanis az, aki elsőként beköltözhet a futurisztikus városba – feltéve, hogy az egyszer valóban elkészül. Arról egyelőre nem tudni, hogy eddig hányan, s pontosan kik teljesítették sikeresen a felvételi folyamatot.

High-tech elittársadalom a mediterrán tengerparton

S hogy milyen lesz ez az új város? Az ötletgazdák szerint az eddigi városainkkal ellentétben nem a munkalehetőségek köré fog szerveződni a Praxis közössége. A koronavírus ugyanis minden eddiginél jobban rávilágított arra, hogy szellemi munkát végzők számára lényegében megszűnt a helyhez kötöttség, és az online térnek hála bárhova is mennek, a munkájukat onnan is el tudják végezni. Így pedig Dryden Brown megfogalmazásában az új város sarokkövei a közös értékek és a jövőt illető, nagyratörő tervek lesznek. Ami a helyszínt illeti, eddig leginkább a mediterrán vidék festői környezete került szóba, de ennél nagyobb konkrétumokat még nem lehet tudni.

Brown azt azonban már egy korábbi interjújában is hangsúlyozta, hogy egy partneri kapcsolatot akarnak kialakítani azzal a kormányzattal, mely úgy dönt, befogadja az új város ötletét.

– hangsúlyozta az ötletgazda, hozzátéve, hogy egy kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítására törekszenek majd egy olyan kormánnyal, ami nem nehezíti az életüket „hülye szabályokkal”.

Az persze koránt sem biztos még, hogy egyszer tényleg megvalósulhat majd a mediterrán álomváros. Az induláshoz ugyanis legalább 500 millió dollár kezdőtőkére volna szükség. Az is kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán elég ember, aki érdeklődik a projekt iránt, és hajlandó emiatt otthagyni az eddig megszokott életét. Az ötletgazdák ennek ellenére bizakodók: Brown egy korábbi interjúban azt mondta, hogy „azt szeretnénk, ha a Holdig meg sem állna, de majd meglátjuk”.

Borítókép: Thomas Cole: Az élet útja – Gyermekkor / National Gallery of Art, Washington, D. C