Quarnero

Kraljevicában, a Frangepánok ősi fészkénél állunk meg. Nem a városban, hanem azon kívül, egy meredek hegy­oldalban van a szállásunk a Kvarner-öböl kevésbé fényűző oldalán. Mintha Jugóba érkeztünk volna meg, vissza a nyolcvanas évekbe. A kis franciaerkélyről rálátunk a maga korában világbajnok betonhídra, amit a Szent Márk-sziget mint egy krokodil harap ketté. Szállásunk munkásszálló volt, itt laktak a hídépítő munkások, amikor 1976 és 1980 között építették a hidat, hogy összekössék a szárazföldet Krk szigetével, s ezzel aztán örökre megváltoztassák a hely békés életét. Azóta a meszelésen és a légkondik helyenkénti beszerelésén kívül nem sokat változott a kétcsillagos szállodává avanzsált munkásszálló, de nekünk ez így nagyon megfelel. A tévé nem működik, a wifi akadozik, de kit érdekel, amikor kinyitom a fa zsalugátert, és előttem hol türkiz, hol smaragd a tenger: a Kvarner-öböl, nekünk még a Monarchiából olaszosan Quarnero.