Az életünket egyre inkább meghatározó online platformok, különösen a közösségi média – megannyi előnye mellett – komoly fenyegetést is jelent az egyén és a közösség számára, elég, ha csak az online zaklatásokra, gyűlöletbeszédre, tudatos dezinformálásra (fake news) vagy a terrorizmus apológiájára gondolunk. Azon idealista elv, amely szerint az internetet nem lehet, nem szabad a jog fennhatósága alá vonni mára meghaladottá vált, maga Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is amellett érvel, hogy állami beavatkozásra van szükség. Ennek mértékéről, mikéntjéről azonban komoly vita van. Miközben hazánkban az Igazságügyi Minisztérium idén alakította meg a témát vizsgáló Digitális Szabadság Munkacsoportot, addig több nagy európai állam – nem várva az uniós jogalkotásra – nemzeti szinten vezetett be, illetve tervez bevezetni szabályozást a témában.
Az Európai Unióban elsőként, 2017-ben a német kormány fogadott el nemzeti szintű törvényt a közösségi média platformok szabályozására. Az ún. Hálózati Végrehajtási Törvény (NetzDG) minden olyan közösségi média, illetve online kommunikációs platformra vonatkozik, amelynek felhasználói száma Németországban meghaladja a két millió főt. A NetzDG meghatározza azokat a konkrét bűncselekményeket is, amelyek esetében köteles az online platform eltávolítani a jogsértő tartalmat. Így tehát
már nem a szolgáltató dönti el a saját irányelvei alapján azt, hogy mi minősül jogsértőnek.
Fontos előírás az is, hogy a szolgáltató az „egyértelműen” jogsértő tartalmakat 24 órán belül köteles eltávolítani, míg egyéb esetekben erre hét nap áll rendelkezésére. Ez a határidő csak akkor hosszabbítható meg, ha például a szolgáltató előbb kikéri – az Igazságügyi Hivatal () által elismert – önszabályozási testület véleményét.
A törvény azt is előírja, hogy a szolgáltatók bejelentési és döntéshozatali mechanizmusa átlátható és mindenki számára könnyen hozzáférhető legyen, valamint félévente egy átfogó jelentést is nyilvánosságra kell hozniuk, amelyet a kormány által felügyelt Igazságügyi Hivatal ellenőriz.
Ha a Hivatal és a szolgáltató között vita alakul ki egy adott tartalom jogszerűségére vonatkozóan, akkor a bíróság dönt a kérdésben.
Az Igazságügyi Hivatal a jogsértő szolgáltatókkal szemben akár 5 millió eurós pénzbüntetést is kiszabhat: ezzel a lehetőségével élt például 2019 júliusában, amikor 2 millió euróra büntette a Facebook-ot, amiért annak féléves jelentése nem felelt meg a törvény által előírt átláthatósági követelményeknek. Bár a törvényt megszületésekor számos kritika érte, amiért a platformok kezébe helyezi az igazságszolgáltatást, valamint növeli a jogszerű tartalmak eltávolításának veszélyét, e félelmek azonban a gyakorlatban nem igazolódtak be. Az azonban kétségtelen, hogy a törvény finomhangolása még indokolt lehet.
Az online gyűlöletbeszéd problémája Franciaországban is régóta tematizálja a közéletet. Erre kínált megoldást a francia parlament által 2020. május 13-án elfogadott törvény (ún. Loi Avia), amely a némethez hasonló szabályozás alapjait fektette volna le, ha a francia Alkotmánybíróság nem semmisíti meg éppen annak leglényegesebb rendelkezéseit.
A francia törvényjavaslat előírta, hogy az online platformok kötelesek a terrorizmust támogató, illetve a gyermek pornográf tartalmakat – a korábbi 24 óra helyett – egy órán belül, míg az egyéb – francia büntetőjogot sértő tartalmakat – 24 órán belül eltávolítani,
250.000 eurónyi büntetés terhe mellett. A törvény emellett büntetni rendelte (15.000 euró) az alaptalan bejelentéseket is, a felügyeleti jogkört pedig a francia médiahatóság (CSA) kezébe adta. A szabályozás „szívét” jelentő eltávolítási kötelezettséget azonban a francia Alkotmánybíróság (Conseil Constitutionnel) az alkotmánnyal ellentétesnek találta június 18-i határozatában, részben azért, mert az eltávolításra nyitva álló időt (1 és 24 óra) túl rövidnek ítélte.
A francia Alkotmánybíróság szerint – miután a kérdéses tartalom jogsértő volta nem mindig kézenfekvő – az előírás arra sarkallhatja a szolgáltatókat, hogy minden bejelentett (akár jogszerű) tartalmat töröljenek, ezzel egyúttal korlátozva a véleménynyilvánítás szabadságát. Problémásnak érezte továbbá a „Bölcsek Tanácsa” azt is, hogy ilyen rövid idő alatt nincs mód bírói döntést hozni, és így sérül a jogállamiság is azáltal, hogy az igazságszolgáltatást kiszerveznék az online platformszolgáltatók kezébe. Kérdéses, hogy a Loi Avia kudarcát követően a francia kormány megkísérli-e újra, más rendelkezésekkel szabályozni a kérdést, ugyanis a törvényből „megmaradt”, június 24-én hatályba lépő rendelkezések aligha alkalmasak a kívánt cél elérésére. Azt is megjegyezzük ugyanakkor, hogy a francia jogrendben már eddig is létezett egy – a magyarnál szigorúbb – szabályozás a jogsértő tartalmak eltávolítására vonatkozóan, amely változatlanul hatályban marad.
Az Egyesült Királyság 2019. áprilisában mutatta be javaslatait a közösségi média platformok biztonságosabbá tételére, arra hivatkozva, hogy az eddigi, platformok által bevezetett magánszabályozás nem hozott kellő eredményeket. A „Online bántalmazásról szóló Fehér Könyv” alapján körvonalazódó szabályozás olyan általános gondossági kötelmet telepítene az online platformokra, amely nagy számban teszi lehetővé a felhasználók által előállított tartalmak megosztását és a felhasználók közötti interakciót. Ennek a gondossági kötelemnek a tartalmát egy független szabályozó hatóság (várhatóan a brit médiahatóság, Ofcom) tölti majd meg tartalommal az iránymutatásain keresztül. A kötelezett platformok kizárólag konkrét indoklás esetén térhetnek el ettől, ha igazolják, hogy az általuk választott eszközök ugyanolyan mértékben védik a felhasználókat, mint a szabályozó által javasolt intézkedések.
A jogalkotó a hatóság kezébe jelentős szankcionálási jogkört adna, sőt még a kötelezett platformok vezető tisztségviselői is felelősségre vonhatóak lennének. A Fehér Könyv nyilvános konzultációja során beérkezett számos észrevétel alapján a brit kormány idén februárban tovább finomította javaslatait. Így például a formálódó szabályozás csak a jogsértő tartalmak eltávolítását teszi majd kötelezővé, az ártalmas, de egyébként a tételes jogba nem ütköző tartalmakkal kapcsolatban mindössze arra kötelezik a platform szolgáltatókat, hogy a felhasználási feltételekben tegyék egyértelművé, hogy mit tűrnek és mit nem a platformjaikon.
A jogsértő tartalmakat azonban nem csupán „gyorsan” kell majd eltávolítania, de mindent meg is kell tennie azért, hogy azok ne bukkanhassanak fel újra a platformon, ezen moderálási tevékenységükről pedig évente nyilvános jelentést kell kiadniuk. A konkrét törvényjavaslat – feltehetően az időközben kirobbant pandémia miatt – még várat magára.
Ezen nemzeti szintű kezdeményezések mellett az Európai Bizottság is egy új irányelv tervezeten dolgozik, amelynek célja, hogy modernizálja az immár húsz éves Elektronikus Kereskedelmi Irányelvet. A testület, uniós szinten szabályozza az online platformszolgáltatók (korlátozott) felelősségét és kötelességeit a harmadik személyek által feltöltött tartalmak vonatkozásában.
A Bizottság legkorábban ez év végén hozhatja nyilvánosságra konkrét javaslatait, azonban évek is eltelhetnek mire ennek eredménye a magyar jogrendben is megjelenik majd.
Tehát az online gyűlöletbeszéd elleni fellépés kérdése már nemcsak európai uniós, hanem nemzeti szinten is elgondolkodtatta a szakembereket, illetve jogalkotókat. Egy állami beavatkozás kontúrjainak megrajzolásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy annak közvetlen és közvetett hatása ne eredményezze a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan, és aránytalan korlátozását.
A témával kapcsolatban további írásokat olvashatnak a www.digitalisjoletprogram.hu, illetve az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének blogján.
A szerző Bartóki-Gönczy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, tartalomipari szakértő
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
„Minket nem lehet elhallgattatni” – mondta Kocsis Máté.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
Más kérdés, hogy a balos miniszterelnök részéről ez inkább pótcselekvés a korrupciós botrányai leplezésére.
Magyar Péternek a saját jelöltje neve, Kapitány Istvánnak a választókerületet elhelyezkedése adta fel a leckét.
Vagy több száz tiszás olvassa hajnali kettőkor a posztjaimat, vagy rámküldték az álprofilokat.
A tökéletes, legteljesebb dilemma. Keserű igazság.
„Nem feltétlenül készpénzt küldenek, de nagyértékű informatikai szolgáltatásokat. A Tisza Párt természetesen ezért nem fizet” – jelentette ki a miniszterelnök a Mandiner Klubesten.
Az Ukrajnának tett felelőtlen ígéretek a vesztünket okozzák Röttgen szerint.
