A közgazdaságtan kapzsivá tesz, íme a bizonyíték

„Adam Smith 1776-ban vetette papírra egyik leghíresebb gondolatát: »Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt«. 

A közgazdászok évszázodokon keresztül hajtogatták ezt a bölcsességet, és néhány szakértő szerint némileg túl is tolták. Egy cornelli közgazdász, Robert Frank szerint saját szakmája lábbal tiporja az együttműködés és a nagylelkűség eszméjét. És azt állítja, hogy mindezt bizonyítani is tudja a következő kutatások adataival.

Kevesebbet adakoznak: az Egyesült Államokban a közgazdász professzorok kevesebb pénzt adtak a jótékonysági szervezeteknek, mint más tudományágak professzorai – kevesebbet, mint a történelem, filozófia, oktatástudomány, pszichológia, szociológia, antropológia, irodalom, fizika, kémia és a biológia képviselői.  

Hajlamosabbak a megtévesztésre, ha azzal személyes előnyökre tehetnek szert: a német egyetemisták közül a közgazdászhallgatók voltak hajlandók a legtöbbször ajánlani a túlárazott vízvezeték-szerelőt, ha fizettek nekik ezért.

Elfogadóbbak a kapzsisággal szemben: a közgazdászhallgatók, illetve azok a diákok, akik legalább három gazdaságtan kurzust elvégeztek, nagyobb eséllyel tekintették a kapzsiságot »általánosan jó dolognak«, »korrektnek«, és »erkölcsösnek«.

Kevésbé érdekli őket a korrektség: a diákok egy kísérletben kaptak tíz dollárt és javaslatot kellett tenniük annak elosztására saját maguk és egy kortársuk között. Ha a társuk elfogadta az ajánlatot, akkor megköttetett az üzlet, de ha elutasította az alkut, akkor egyikük sem kapott semmit. A közgazdászhallgatók általában olyan ajánlatot tettek, ami számukra hozott volna több pénzt, konkrétan 13 százalékkal többször javasoltak saját maguknak több pénzt, mint más tudományágak hallgatói.”