Az innovációk megkerülik a főáramú közgazdaságtant

„Íme néhány ok, amiért a főáramú közgazdaságtan éleslátása és előrejelző képessége elhomályosul:

• A túlzottan egyszerűsítő feltevések, köztük azok, amelyek a való világban megfigyelhető viselkedéseket és interakciókat mellőzik azért, hogy tudományosabbnak tűnő modelleket alkossanak. Emiatt a tudomány túlzottan támaszkodik a rendkívül absztrakt becslési technikákra és megközelítésekre.
• A közgazdaságtan nem elemzi behatóan a pénzügyi interakciókat és nem akarja megengedni annak lehetőségét, hogy a pénzügyi szektor reálgazdaságtól való elválása káros lehet a gazdaságra.
• A közgazdaságtan szegényesen és vonakodva épít a viselkedési tudományok fontos eredményeire és tétovázik, amikor több szakterületre is építő megközelítéseket kellene fejlesztenie.
• Durván leegyszerűsíti a bizonytalanság szerepét is és azt, hogy a bizonytalanság miként hat a gazdasági kapcsolatokra.
• A közgazdaságtan túlhangsúlyozza az egyensúlyi feltételeket és az átlaghoz történő visszatérést, ami rontja az átmenetek, a strukturális változások és fordulópontok megértését.”