„Manapság olyan üzenetekkel bombáznak minket, hogy az élet csak akkor lehet értelmes, ha azt csináljuk, amit szeretünk (ami egyébként is szubjektív). Otthagyni a teljes munkaidős állásokat, hogy körbeutazzuk a világot. Mindent feladni, hogy a saját főnökünkké váljunk. Elhagyni a rutint, hogy felépítsünk valamit a semmiből. Online kurzusokat, szemináriumokat, könyveket és podcastokat kínálnak, amelyek a szakemberek ajánlásait osztják meg velünk. (...)
Ünnepeljük azokat, akik elég »bátrak« ahhoz, hogy kilépjenek a napi nyolc órás munkájukból és elmerüljenek az izgalmas ismeretlenben. Idealizáljuk és romantizáljuk a gondolatot, hogy saját magunknak parancsoljunk és a saját napirendünkért feleljünk. Hogy vállaljuk a kockázatot és arassuk le a csodálatos gyümölcseit. Mégis, senki nem beszél e képlet valós fenntarthatóságáról, amikor a pálya sosem kiegyenlített.
Otthagyni a munkahelyet, hogy a kedvtelésünknek hódoljunk marhaság. Ezek az üzenetek csak a kiváltságos embereknek kedvezőek, de nagyon veszélyesek az átlagos dolgozók számára.”