Nem szerette volna, hogy Columbóként azonosítsák, végül a legjobban kereső televíziós színész lett – 15 éve hunyt el Peter Falk

„Ugyanennyi pénzért szerezhetek egy két szemű színészt” – mondta egy meghallgatás során Harry Cohn, a Columbia Pictures egykori fejese. Millió sikertörténet kezdődik hasonlóképpen: az illetőben senki nem lát igazi potenciált, de kemény munkával és nyilván nem kevés szerencsével mégis feljut a csúcsra. 

Peter Falk pályája egyébként is hendikeppel indult, hároméves korában elvesztette az egyik szemét, így nyilván determinálva volt, hogy nem válik majd egy Paul Newman-kaliberű szívtipróvá. Végül a hátrányát az előnyére fordította, 

Valószínűleg csak a néhai sztár legnagyobb rajongói tudják, hogy komoly karriert futott be jóval azelőtt, hogy Columbóként világhírűvé vált. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy két egymás követő évben is Oscarra jelölik, ő azonban 1961-ben Murder, Inc., 1962-ben pedig az Egy maroknyi csoda című drámában nyújtott alakításával is a nomináltak közé került a legjobb mellékszereplő kategóriájában. A pályája korai szakaszában játszott mások mellett Quentin Tarantino egyik kedvenc filmjében, a Bolond, bolond világban, John Cassavetes kultikus rendezésében, a Férjekben, és Sydney Pollackkal is együtt dolgozott a Vártoronyban. 

A Peter Falk kontra Columbo gyorstalpalón végig is szalad ezeken az időkön, de mint az a címéből is kiderül, elsősorban a népszerű sorozatra koncentrál. Amiből majdnem nem is lett sorozat, a nyomozó először az 1968-as A recept: gyilkosságban tűnt fel, amely – miként aztán a későbbi epizódok – egy önálló történetet mesélt el, nem szériának szánták. Viszont hatalmas sikert aratott, a nézők imádták, 

kikövetelték a folytatást, de nem siették el: a Váltságdíj egy halottért csak 1971-ben került műsorra, a közönség ugyanolyan jól fogadta, így ezt követően felgyorsultak az események. A színész eleinte ódzkodott attól, hogy több alkalommal is magára öltse a ballonkabátot – amit egyébként a saját ruhatárából akasztott le –, nem akarta a mozis karrierjét elhanyagolni, és félt, hogy teljesen összemossák majd a nevét a karakterrel. 

Ami azt illeti, be is igazolódott az aggodalma: később ugyan láthattuk mások mellett Wim Wenders mesterművében, a Berlin felett az égben – amelyben egyébként saját magát alakította –, illetve Cassavetes-szel ismét együtt dolgozva az Egy hatás alatt álló nőben, és olyan lehengerlően alakította a címszereplő sokszor rendkívül goromba férjét, hogy a bemutató idején sokan gyűlölték őt. Akkoriban zajlottak ugyanis a nőjogi mozgalmak Amerikában, és hát sok néző nem tudta elválasztani a játszott karaktert az embertől. 

Szóval, ha soha nem vállalja el Columbót, akkor is megtalálta volna valószínűleg a helyét a filmvásznon, mindig kiváló volt drámai szerepekben, és igaza lett, valóban olyannyira összeforrt a nevével a nyomozóé, hogy idővel nehéz volt elvonatkoztatni tőle, ha más karaktert formált meg. Viszont ízlés kérdése, hogy jól járt-e. Mert ugyan megbecsült színész lett, de művészi értelemben nem hagyott akkora nyomot, mintha kizárólag fajsúlyos filmekre koncentrált volna, ellenben

Idővel pedig a korának legjobban fizetett sorozatszínészévé vált; a Columbo presztízsét jól érzékelteti, hogy olyan sztárok asszisztáltak hozzá egy-egy epizód erejéig, mint Johnny Cash, a Star Trekben Spockot alakító Leonard Nimoy vagy Faye Dunaway. 

Miután egyébként az első két epizódot követően hivatalosan sorozatként kezdett futni, az első ilyen formában készült epizódot Steven Spielberg rendezte mindössze huszonnégy évesen, és ahogyan a Peter Falk kontra Columbóban elmondja, úgy viszonyult a forgatáshoz, mintha mozifilmet készítene. Ez a műgond a széria harmincöt éves történetén végig érezhető, ha átlapozzuk az IMDb-n a különböző évadokat, azt látjuk, hogy végig egyenletesen pozitív nézői értékeléseket kaptak, nem voltak hullámvölgyek. 

És sokat beszélünk arról manapság, hogy mennyire merev és kockázatkerülő a stúdiórendszer, viszont ha messze nem ilyen mértékben, de bő ötven éve sem szerettek a pénzemberek hazárdjátékot folytatni. Ahogyan a dokumentumfilmből kiderül, mindent, amit szeretünk a Columbóban, és ami a sajátos ízét adja, a producerek tiltakozása mellett sikerült csak megvalósítani.  

A sorozat ugyanis számtalan módon eltért az akkori sztenderdektől. Rendkívül szokatlannak számított, 

és onnantól azt követjük, miként leplezi le a nyomozó.  A stúdiónak eleinte nem tetszett, hogy Columbónak nincs társa, nincs szereleme – vagyis van felesége, csak ugye sosem láthatjuk –, és az sem volt éppen ortodox megoldás, hogy a főhős esetenként csak az adott rész huszadik perce táján tűnik fel először. Emellett pedig sokkal kevesebb párbeszédet szerettek volna hallani a producerek, de annál több akciót látni; miközben világosan kiderül a rendőrről, hogy rühelli az erőszakot. A nézők azonban valószínűleg épp az említett formabontó húzásai miatt szerették, és nyilvánvalóan amiatt is, mert egyfajta elégtételt jelentett látni, ahogyan az amerikai elit nyakán szorul folyamatosan a hurok, ráadásul egy öreg, kopott csotrogánnyal járó zsaru csípi nyakon őket.  

És igencsak népszerűvé vált itthon is a sorozat, a szocializmus alatt ezt valahogy nem érezték káros tartalomnak, így ha néhány év csúszással is, de Magyarországon is folyamatosan műsorra kerültek az epizódok. Szobrot is emeltek a nyomozónak 2012-ben, ennek a híre eljutott a dokumentumfilm készítőihez is, ugyanis az első percekben azt látjuk, ahogyan Rogán Antal átadja a Falk Miksa utcában Columbo életnagyságú mását.

A Peter Falk kontra Columbo magyar szinkronnal elérhető a Videán.

Nyitókép: Peter Falk a Columbóban. Forrás: TMDB