Nem kérdés, hogy Wenders megérdemelte volna érte a szobrot, de végül az Érdekvédelmi terület című holokausztdrámával szemben alulmaradt a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Az Akadémia vele szembeni vaksága persze nem új keletű. Elképesztő erejű mesterműve, a Párizs, Texas (1984) jelölést sem kapott, és még nevetségesebb, hogy leghíresebb rendezése, a nem kevésbé kiváló Berlin felett az ég (1987) sem, amelynek egyébként a társ-forgatókönyvírója az irodalmi Nobel-díjas Peter Handke volt.
Mindez, úgy tűnik, egyáltalán nem szegte Wenders kedvét, 79 évesen esze ágában sincs nyugdíjba vonulni, és jól érezhetően továbbra sem az amerikai közönség kegyeire hajt: nemrég például Anselm Kiefer német festő- és szobrászművészről forgatott dokumentumfilmet. Számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy a Budapesti Klasszikus Film Maraton díszvendégeként hazánkba látogat, és átveszi a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) díját, amelyet a filmörökség megmentése iránt elkötelezett alkotóknak ítélnek oda. Tucatnyi munkáját láthatjuk majd a vásznon is,
köztük a kritikusokat és a közönséget is a leginkább megosztó Az erőszak végét (1997) teljeskörűen restaurált változatban.