Veszettséget terjesztő majom támadt a bulizó fiatalokra

Az Ősi ösztön első jelenetében egy gondozó injekciót próbál beadni egy majomnak, az azonban letépi az arcát. Ezt követően harminchat órát ugrunk vissza az időben, majd amikor a film közepénél járva ismét eljutunk az említett szegmenshez, már én akartam letépni a saját arcomat: a magában beszélő szerencsétlen flótás ugyanis más monológot ad elő, mielőtt pórul járna.

Valószínűleg az történt, hogy a bevezető képsorokat utólag vették fel, mert egyrészt rájöttek, hogy a papírvékony forgatókönyvvel még bruttó másfél órát is nehéz megtölteni, másrészt enyhén szólva is nehézkesen indul be a cselekmény. Viszont ekkorra már lemondhattak arról, hogy egy filmtörténeti mérföldkő születik, és annyi energiát sem akartak belefektetni, hogy egyeztessék a szöveget. 

Pedig Johannes Roberts kitartó rendező, annak ellenére is rá van fixálódva az állatos horrorokra, hogy szemlátomást nem boldogul velük. A 2011-es Roadkillben néhány fiatalra óriásmadarak támadnak, miután egy öregasszony cigány átkot szórt rájuk, és miként valószínűleg ebből a félmondatból is kiderül, egy tipikusan olyan alkotásról van szó, amelyet a kereskedelmi tévék a hajnali idősávban is pironkodva tűznek műsorra. A 47 méter mélyen 1-2.-ben pedig cápák szeretnének lakmározni a főszereplőkből, de mondani sem kell, miért nem emlegetik egy lapon egyik részt sem Spielberg klasszikusával. 

Az Ősi ösztön esetében sincs túlbonyolítva a sztori, egy egyetemista lány hazalátogat a családjához, viszi a barátait is, a házi kedvencként tartott aranyos majom azonban veszettséget kap, és rátámad a kompániára, amelynek tagjai jobb híján a medencébe menekülnek. Az emberszabású azonban nem türelmetlen, a víz szélén várja, mikor kecmeregnek ki. A fiataloknak pedig szükségük lenne a telefonjukra, nem azért, hogy Candy Crushsal üssék el az időt, hanem mert a pazar villa messze van a nagyvárostól, és segítséget kéne hívniuk, mivel az egyiküket megmarta a fenevad. 

nem érezni a CGI-t, a megvalósítása a legutóbbi Majmok bolygója-film színvonalán mozog. Ez mondjuk részben annak is köszönhető, hogy a cselekmény nagy része éjszaka játszódik, a sötét jelenetekben pedig könnyebb elrejteni a trükkök hiányosságait, de legalább ebből a szempontból nem kelt gagyi B kategóriás hatást a produkció. 

Minden más aspektusból azonban igen, a színészi játék semmilyenebb nem is lehetne, a feszültség zéró. Johannes Roberts valószínűleg ismeri a viccet, de nem szereti, ugyanis az abszurd helyzetet bár fel lehetne oldani jó adag fekete humorral a Kokainmedve módjára, de egy-egy beszólást leszámítva nem is próbálkozik vele. 

Így aztán érdekes módon az Ősi ösztön kevés érdeme is csak rontja az élvezeti értékét, mert nyilván egy hasonló produkciótól senki nem vár remekművet, de a trash filmek rajongóinak sem lehet ajánlani azzal, hogy annyira rossz, hogy már jó. 

Ősi ösztön – amerikai horror. 2026. január 8-tól a UIP-Duna Film forgalmazásában országszerte a mozikban.

Nyitókép: UIP-Duna Film