„A középkori ember számára a Paradicsom illatát hordozták” – igazi remekmű jelent meg a fűszerek világformáló hatásáról

Gyönyörű szavaink vannak a fűszerszámokra, engem főzés közben mindig ez fogott meg: kakukkfű, zsálya, csombor, rozmaring, a méhfűnek is nevezett citromfű és a többiek. A nevüket is jó ízlelgetni, nem csak az ételt.

A kitűnő Roger Crowley Fűszer – A 16. századi versengés, amelyből modern világunk született című, kalandregénynek is olvasható geopolitikai mesterművében nálam sokkal elmélyültebben és izgalmasabban vizsgálja a fűszerek mágiáját. Crowley az egyik legjobb kortárs történész, aki sokat tud hazánkról is, ugyanis amikor az Oszmán Birodalom felemelkedéséről és bukásáról írt, természetesen a nándorfehérvári csatát is elemezte, s tőle tudtam meg, hogy a törökök stratégiai pontokon elhelyezett méhkaptárakkal igyekeztek elijeszteni eleinket.

A Park Kiadó gondozásában, Hegedűs Péter míves fordításában megjelent munka a levéltári adattengert lüktető elbeszéléssé formálja. Gályák fedélzetén vagy az ostromlott várakban leljük magunkat olvasás közben, s lássuk be, szükségünk is van ezekre az írói erényekre: ha nem lenne végtelenül élvezetes olvasmány a fűszer-történelemkönyv, valószínűtlen, hogy ennyien olvasnának hozzám hasonlóan a középkori történelemről.

A Fűszer különös ízt ad történelmi ismereteinknek azzal, hogy rávilágít: a globalizáció fundamentumát nem egyszerűen a hódítás ideája, hanem a gasztronómiai luxuscikkek iránti csillapíthatatlan vágy inspirálta. Crowley-tól megtudhatjuk, hogy fél évezrede egyes fűszerek, különösen a Molukka-szigeteken honos szegfűszeg és szerecsendió, többet értek az aranynál. Ez a hajsza – amely legalább olyan brutális volt, mint a későbbi aranyláz – kényszerítette ki a hajózási technológia fejlődését, az első világméretű kereskedelmi hálózatok kiépülését és a nyugati hegemónia kialakulását.