Életemben másodszor hagytam ott a szünetben színdarabot

„Tegnap történt a Pesti Színházban, az Amadeust hagytam ott. (Az első kirohanásom jó régen, a Vígszínházban volt. Csak annyi maradt meg bennem, hogy Eszenyi Enikő rendezett. Nem kellett volna.) 

A jegyet a húgom vette, és körülbelül egy órája telefonált, hogy ne írjak nagyon rosszakat az előadásról, mert a második rész egészen jó volt. Sőt, ifj. Vidnyánszky Attilának volt egy fantasztikus jelenete, amiben a Figaro házassága ürügyén mindent megcsinált, ami tőle elvárható, azaz énekelt, táncolt, varázslatosan játszott.
Tényleg sajnálom, hogy erről lemaradtam, viszont majdnem hazaértem a Real meccsre. Így utólag lehet, hogy jobban jártam volna, ha maradok a színházban, mert az Arsenal 3:0-ra lenyomott minket.  

Visszatérve a darabhoz, én azt már láttam annak idején Gálffi Lászlóval, mit mondjak, parádés volt, bár momentán semmire sem emlékszem. Igazából nem a Real meccs miatt jöttem el a szünetben, hanem azért, mert Shaffer darabja már eleve elég gyenge, de az első rész nekem kifejezetten unalmas volt, ráadásul minden szereplő kiabált. Már az első percekben megfájdult a fejem, amikor Salieri belső monológját Ötvös András kiabálta el. Oda is súgtam a húgomnak, hogy:  

–Ez belső monológ, b*szd meg! Miért üvölt ez a Salieri?”

Nyitókép:Képernyőkép

***