Ítélet született annak a tanárnak az ügyében, aki mogyorós sütit adott egy arra allergiás gyermeknek

A kisfiúnál légzési és keringési elégtelenség állt be, majd elhunyt. Az ügyészség három nap gondolkodási időt kért.

Kelt tésztát készített, focacciát, pizzát sütött, Aperol spritzet ivott napszemüvegben az erkélyen, vagy fehérbort kortyolgatott Fellini és Tornatore filmjeit nézegetve.
A hatvanöt éves beszerzési koordinátor, Lemhényi Ottó harminc éve dolgozott a Multifruit Impex Kft.-nél. Egész nap táblázatokat töltött ki, szállítóleveleket ellenőrzött, és néha telefonált, miért is nem érkezett meg időben egy rakomány banán.
Élvezte a munkáját. Az irodában mindenki tudta, hogy ha egy számlával gond van, akkor ő biztosan meg tudja mondani, mi történt, mert harminc éve saját színkódos rendszer van a fejében. Főnökök, munkatársak jöttek-mentek az évtizedek alatt, de Lemhényi Ottó maga volt az állandóság. Nem akart előléptetést, soha nem fúrt senkit, fizetésemelésért sem folyamodott, még szabadságra sem szívesen ment; egyszerűen csak tette a dolgát.
Egyedül élt, kutyája, Peti tavaly pusztult el. Tizenhat éves volt a kis fekete tacskó, és még mindig nagyon hiányzott Ottónak. Nem lesz másik – gondolta. A tízemeletes panel ötödik emeleti, 54 négyzetméteres lakásában nem akart többé állatot tartani. Nem ivott, nem dohányzott, jó ideje már nőkkel sem ismerkedett. Egy szenvedélye volt csupán: szerelmes volt az Amalfi-partba.