Vérfertőzés és testvérharc a nem is olyan boldog Északon – Jo Nesbø új regényében tovább emeli a tétet

2024. október 29. 15:13

Bár a kötetborítón ott vírit, hogy skandináv krimik, a norvég sztáríró új sorozata bőven túllép ezen a kategórián. A birodalmat folytató Vérségi kötelék mesterien megírt sorstragédia két testvér végzetszerű vetélkedéséről és arról, meddig hajlandó elmenni az ember a családjáért.

2024. október 29. 15:13
null
Farkas Anita

Nyitókép: Jo Nesbø (Animus/Facebook)

Kétségkívül nagyon szeretjük az északiakat, már ami a kortárs irodalmat illeti. Az izlandi sztárszerző Jón Kalman Stefánsson például már-már hazajár Magyarországra, és amikor nem a Margón vagy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon dedikál – megjegyzem, ritkán látni ekkora tömeget a Millenáris előtt türelmesen várakozni –, akkor hazánkról, illetve annak miniszterelnökéről fogalmaz meg sajátos véleményeket. Ez azonban senkit nem kell hogy eltántorítson a Stefánsson-művek olvasásától; szelíd szépségű, bölcsen derűs regényei pillanatok alatt képesek egy másik univerzumba varázsolni. 

Ezt is ajánljuk a témában

Akárcsak Jo Nesbø művei. Ezek, éppen ellenkezőleg, a sötétségükkel taglóznak le, és azzal – az egyébként Stefánssonéval – rokon jellemzőjükkel, hogy alkotójuk milyen kényelmes otthonossággal mozog az emberi lélek legrejtettebb zugaiban is. A földkerekség túlzás nélkül legnépszerűbb élő krimiírója, a skandináv krimik királya ugyancsak nálunk járt nemrégiben, és ha izlandi kollégája nem lopja el előle a show-t, talán nagyobbat is szólhatott volna a látogatása. De talán nem is baj, hogy így történt, mert ily módon több figyelem juthat az új regényére, amelynek hazai megjelenése alkalmából volt nemrégiben szintén a könyvfesztivál vendége. 

A Vérségi kötelék pedig meg is érdemli ezt a kitüntetett figyelmet. 

A súlyos családi drámáktól terhelt Opgard testvérek kifordult mindennapjaiban ugyan egyszer már megmerítkezhettünk, a különálló olvasmányként is abszolút érvényes folytatás nem marad el a – reméljük, egy hosszabb sorozat kezdő részeként – néhány éve megjelent A birodalomtól

Mondjuk természetszerűleg nem is üt akkorát; a görög sorstragédiába oltott családi thrillerfolyam első epizódja nemcsak a mesteri történetvezetése miatt volt olyan letaglózó, hanem mert annyiban különbözött a sokáig kitartott, műfajában szintúgy remekmű Harry Hole-szériától. Bár a felszínen átlagos, szőke norvég férfinak látszó, a démonaival hasztalan küzdő, alkoholista szupernyomozó figurája az Opgard-saga narrátora és főszereplője, Roy Opgard alakjában is visszaköszön, ezzel az árnyékos családi sztorival mintha Nesbø szintet lépett volna – még kissé bizonytalan léptekkel, de elindulva a szépirodalom felé.

 

Éppen ezért sem A birodalmat, sem a hajszálnyival gyengébb Vérségi köteléket nem a skandináv krimik alapvetései felől kell olvasni, még ha a köd, az eső és az Os nevű hegyi falu látszatra összetartó lakói közti, idővel felszínre törő emberi-társadalmi feszültségek adják is a hátteret. Sokkal inkább egy, a bűn és bűnhődés, az eleve elrendeltség és a szabad akarat kérdéseit alaposan és a komotóssága ellenére mégis izgalmasan  körbejáró történetként, ami – ahogyan maga Nesbø is fogalmazott egy interjúban – egyetlen nagy témára fókuszál: 

meddig feszíthető a lojalitás két ember, egy család, egy kis közösség tagjai vagy akár egy egész ország, kontinens lakói között. 

Mikor és miért jön el az a pont, amikor az akár érdekalapú cinkosság, akár a valódi barátság, a szeretet vagy szerelem egyszer csak előbb közönybe, majd gyűlőletbe fordul, és az óhatatlanul bekövetkező tragédia végül az ártatlanokat – már ha létezhetnek ilyenek – is magával sodorja.

De hiába a lassan felsejlő sok sötét titok – az események végzetszerű láncolatát eleve egy ősbűn, a vérfertőzés indítja el –, Nesbø a szükségesnél talán egy fokkal hosszabbra nyúló regény végén mégis megkönyörül rajtunk, és kínál némi kiutat a legmélyebb feketéségből a fénybe. Hogy ez mennyire sikerülhet, ha a menekülés ára egy újabb súlyos bűn, az a megígért harmadik részben biztosan kiderül majd. Addig is elgondolkozhatunk azon, hogyan éri el mindig a norvégok fenegyereke, hogy akár a legkegyetlenebb gyilkosok iránt is felkeltsen bennünk némi szimpátiát.

Jo Nesbø: Vérségi kötelék (Animus, 2024)

Carl ​és Roy Opgard sikeres emberek, olyan sikeresek, amennyire az egy Oshoz hasonló hegyi faluban csak lehetséges. Carl a saját wellnesshotelét igazgatja, Roy pedig a benzinkutat vezeti, és építeni szeretne egy vidámparkot, amelyhez hullámvasút is tartozik. Csakhogy a környéken régóta tervezett nagyszabású útépítés – amelynek következtében megszűnne Osban a jövedelmező átmenő forgalom – egyre fenyegetőbb közelségbe kerül, és a fivéreknek tenniük kell valamit, még ha ehhez be is kell piszkolniuk a kezüket. Szerencsére az ilyesmiben akad tapasztalatuk.

Mindeközben Kurt Olsen körzeti megbízott előtt megcsillan annak reménye, hogy végre-valahára be tudja bizonyítani, hogy jó néhány, évekkel korábban elkövetett emberölés az Opgard testvérek lelkén szárad. Csakhogy hamarosan kiderül, hogy a gyilkosságok sora nem szakadt meg a múltban. Hiszen a bűn útjára lépni olyan, mint hullámvasúton ülni: ha egyszer elindult, már nem lehet leszállni.

A birodalom című kötet folytatása nagyszabású, sodró lendületű regény a hűségről, családi összetartásról, szerelemről és arról, mire képes az ember azért, hogy ne veszítse el mindazt, amiért egész életében harcolt.


 

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
masikhozzaszolo
2024. október 29. 16:56 Szerkesztve
Nem olvastam. Csak nézek svéd filmeket (tudom norvég író). Sorozatosan: nem lehet itt élni, megyek a finnekhez, vagy az olaszokhoz, az apám meghalt, de mégse, az anyám nem az anyám, a szüleim nevelőszülők, kiderül, van testvérem is. És van nagymamám is. És azért mentem el mert azt hittem, hogy. De nem kérdeztem meg mi hogy van, mikor meg el akartad mondani, azt mondtam, nem akarom hallani. Tiszta Agathe. A végén még gyilkos is van, de mégsem, csak ártatlanul elítélt. És a nyomozó a lopós. Stb. Biztos érdekes Magyarország is, de a svédek nagyon igyekeznek. Mondjuk régen legendás volt a svéd ungabunga. Olyan jellegűnek is mondták, híresztelték. És lettek ezek az anomáliás következmények.
lendvaiildiko
2024. október 29. 16:31
A szerző egy mandiner-bőrbe bújt érzékenyítő? Amennyire megértettem e bő lére eresztett összefüggéstelenséget, a Vérségi kötelék című könyvről írt a szerző ismertetést. Végigolvasva az egészet, nem derül ki, hol a vérfertőzés. Nem értem, hogy kerül ide a csodálatos Jón Kalman Stefánsson, az a közös Nosbo és Stefánsson között, hogy tőlünk északra laknak. Nincs előítéletem Stefánssonnal kritikán aluli magyarországi viselkedésén, de nekem nincs annyira vastag bőr a pofámon, hogy egy izlandi látogatásom során kijelenteném az elnökükről, hogy a pokol tüzén fog égni. De Stefansson vastagbőrű, Orbánozott is egy nagyot,,, és de ezért most újra felböfögjük, újra behozzuk a köztudatba a nevét? Ne jöjjön Magyarországra többet, maradjon a füstölgő gejzireik mellett...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!