„Ha van pokol, Orbán Viktor ott fog égni sok ezer évig” – mondta a Magyarországon is népszerű izlandi író
Sajátos kijelentés ez Jón Kalman Stefánssontól, a Menny és pokol című regénytrilógia szerzőjétől, nem vitás. Győrffy Ákos írása.
Bár a kötetborítón ott vírit, hogy skandináv krimik, a norvég sztáríró új sorozata bőven túllép ezen a kategórián. A birodalmat folytató Vérségi kötelék mesterien megírt sorstragédia két testvér végzetszerű vetélkedéséről és arról, meddig hajlandó elmenni az ember a családjáért.
Nyitókép: Jo Nesbø (Animus/Facebook)
Kétségkívül nagyon szeretjük az északiakat, már ami a kortárs irodalmat illeti. Az izlandi sztárszerző Jón Kalman Stefánsson például már-már hazajár Magyarországra, és amikor nem a Margón vagy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon dedikál – megjegyzem, ritkán látni ekkora tömeget a Millenáris előtt türelmesen várakozni –, akkor hazánkról, illetve annak miniszterelnökéről fogalmaz meg sajátos véleményeket. Ez azonban senkit nem kell hogy eltántorítson a Stefánsson-művek olvasásától; szelíd szépségű, bölcsen derűs regényei pillanatok alatt képesek egy másik univerzumba varázsolni.
Ezt is ajánljuk a témában
Sajátos kijelentés ez Jón Kalman Stefánssontól, a Menny és pokol című regénytrilógia szerzőjétől, nem vitás. Győrffy Ákos írása.
Akárcsak Jo Nesbø művei. Ezek, éppen ellenkezőleg, a sötétségükkel taglóznak le, és azzal – az egyébként Stefánssonéval – rokon jellemzőjükkel, hogy alkotójuk milyen kényelmes otthonossággal mozog az emberi lélek legrejtettebb zugaiban is. A földkerekség túlzás nélkül legnépszerűbb élő krimiírója, a skandináv krimik királya ugyancsak nálunk járt nemrégiben, és ha izlandi kollégája nem lopja el előle a show-t, talán nagyobbat is szólhatott volna a látogatása. De talán nem is baj, hogy így történt, mert ily módon több figyelem juthat az új regényére, amelynek hazai megjelenése alkalmából volt nemrégiben szintén a könyvfesztivál vendége.
A Vérségi kötelék pedig meg is érdemli ezt a kitüntetett figyelmet.
A súlyos családi drámáktól terhelt Opgard testvérek kifordult mindennapjaiban ugyan egyszer már megmerítkezhettünk, a különálló olvasmányként is abszolút érvényes folytatás nem marad el a – reméljük, egy hosszabb sorozat kezdő részeként – néhány éve megjelent A birodalomtól.
Mondjuk természetszerűleg nem is üt akkorát; a görög sorstragédiába oltott családi thrillerfolyam első epizódja nemcsak a mesteri történetvezetése miatt volt olyan letaglózó, hanem mert annyiban különbözött a sokáig kitartott, műfajában szintúgy remekmű Harry Hole-szériától. Bár a felszínen átlagos, szőke norvég férfinak látszó, a démonaival hasztalan küzdő, alkoholista szupernyomozó figurája az Opgard-saga narrátora és főszereplője, Roy Opgard alakjában is visszaköszön, ezzel az árnyékos családi sztorival mintha Nesbø szintet lépett volna – még kissé bizonytalan léptekkel, de elindulva a szépirodalom felé.
Éppen ezért sem A birodalmat, sem a hajszálnyival gyengébb Vérségi köteléket nem a skandináv krimik alapvetései felől kell olvasni, még ha a köd, az eső és az Os nevű hegyi falu látszatra összetartó lakói közti, idővel felszínre törő emberi-társadalmi feszültségek adják is a hátteret. Sokkal inkább egy, a bűn és bűnhődés, az eleve elrendeltség és a szabad akarat kérdéseit alaposan és a komotóssága ellenére mégis izgalmasan körbejáró történetként, ami – ahogyan maga Nesbø is fogalmazott egy interjúban – egyetlen nagy témára fókuszál:
meddig feszíthető a lojalitás két ember, egy család, egy kis közösség tagjai vagy akár egy egész ország, kontinens lakói között.
Mikor és miért jön el az a pont, amikor az akár érdekalapú cinkosság, akár a valódi barátság, a szeretet vagy szerelem egyszer csak előbb közönybe, majd gyűlőletbe fordul, és az óhatatlanul bekövetkező tragédia végül az ártatlanokat – már ha létezhetnek ilyenek – is magával sodorja.
De hiába a lassan felsejlő sok sötét titok – az események végzetszerű láncolatát eleve egy ősbűn, a vérfertőzés indítja el –, Nesbø a szükségesnél talán egy fokkal hosszabbra nyúló regény végén mégis megkönyörül rajtunk, és kínál némi kiutat a legmélyebb feketéségből a fénybe. Hogy ez mennyire sikerülhet, ha a menekülés ára egy újabb súlyos bűn, az a megígért harmadik részben biztosan kiderül majd. Addig is elgondolkozhatunk azon, hogyan éri el mindig a norvégok fenegyereke, hogy akár a legkegyetlenebb gyilkosok iránt is felkeltsen bennünk némi szimpátiát.
Jo Nesbø: Vérségi kötelék (Animus, 2024)
Carl és Roy Opgard sikeres emberek, olyan sikeresek, amennyire az egy Oshoz hasonló hegyi faluban csak lehetséges. Carl a saját wellnesshotelét igazgatja, Roy pedig a benzinkutat vezeti, és építeni szeretne egy vidámparkot, amelyhez hullámvasút is tartozik. Csakhogy a környéken régóta tervezett nagyszabású útépítés – amelynek következtében megszűnne Osban a jövedelmező átmenő forgalom – egyre fenyegetőbb közelségbe kerül, és a fivéreknek tenniük kell valamit, még ha ehhez be is kell piszkolniuk a kezüket. Szerencsére az ilyesmiben akad tapasztalatuk.
Mindeközben Kurt Olsen körzeti megbízott előtt megcsillan annak reménye, hogy végre-valahára be tudja bizonyítani, hogy jó néhány, évekkel korábban elkövetett emberölés az Opgard testvérek lelkén szárad. Csakhogy hamarosan kiderül, hogy a gyilkosságok sora nem szakadt meg a múltban. Hiszen a bűn útjára lépni olyan, mint hullámvasúton ülni: ha egyszer elindult, már nem lehet leszállni.
A birodalom című kötet folytatása nagyszabású, sodró lendületű regény a hűségről, családi összetartásról, szerelemről és arról, mire képes az ember azért, hogy ne veszítse el mindazt, amiért egész életében harcolt.