Gyurcsány Ferenc Tinder-sztorija: „Szuverén vagyok. Az meg egy kurva!”

Szuverén hazában szuverén a férfi

A Tinderen akadtunk egymásra. Ahogy megláttam, azonnal jobbra húztam. Aztán megnéztem újra. Kicsit megsimogattam az arcát a képernyőn.
Fél nappal később rám írt. Levelezni kezdtünk. Okos, érzékeny lány benyomását keltette, és én minden nap egyre szebbnek láttam. Azt írta, hogy valamilyen kommunikációs főiskolán, vagy hol tanul. Ez zavart egy kicsit, mert nekem nincs diplomám. Egy kis cégnél dolgozom, kisebb számítógépes hálózatokat tartunk karban.

Már vagy három hete leveleztünk, naponta akár többször is írtunk egymásnak, amikor azt javasolta, hogy találkozzunk. Elbizonytalanodtam. Nem nekem kellett volna ezt kezdeményezni? Ha most igent mondok, akkor ő lesz a főnök később is, gondoltam. Nem válaszoltam két álló napig, mert nem tudtam, hogy mit tegyek. Végül azt írtam neki, hogy nagyon örülnék neki. Erre szinte azonnal azt írta, hogy akkor másnap este hétkor a Makk királyban vár. Mi az, hogy ő vár? Mi az, hogy ő mondja meg a helyet meg az időpontot? De tényleg!

Izgultam. Nekem csak érettségim van. De ezt már mondtam, ugye? Nem leszek elég okos neki, emiatt izgultam egy kicsit. Ráadásul pattanásos az arcom, de mondjuk ezt a beauty effekttel megoldottam.
De nem volt semmi baj. Nagyon kedves volt. Aztán amikor rendelni kellett, azt mondta, hogy rendeljünk közösen, és osztozzunk meg a két fogáson, így mindkettőnk két különböző kaját ehet. De én nem akartam osztozni. Ami az enyém, az az enyém. A testvérem szerint kajairigy vagyok. Én ezt nem tudom. Azt viszont igen, hogy én nem akartam adni az enyémből. De az meg hogyan néz ki az első randin, ha most nemet mondok?  Ezért beleegyeztem, de éreztem, hogy növekszik a feszültség bennem.

De azért egészen jól ment. Kezdtem megkedvelni. Olyan természetes volt, mintha nem történne valami, hanem csak úgy lenne. Olyan természetesen, mintha nem akartuk volna, csak jött ez az egész. Úgy önmagától.
Aztán amikor már úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, egyszer csak átnyúlt a villájával a tányéromba és vágott magának egy falatot a barackleváros palacsintámból, miközben ártatlan szemmel megkérdezte, hogy nem megyünk-e fel hozzá. Akkor nem bírtam tovább.
- Nem tudom, miért gondolod, hogy neked kell lenni a főnöknek, és hogy neked mindent szabad!? – repedt ki belőlem olyan hangosan, hogy mindenki felénk fordult. Éreztem, hogy egy pillanat alatt vörösen kezdett lángolni a vörhenyes arcom. Felugrottam, aztán köszönés és fizetés nélkül elrohantam.

Most ballagok hazafelé. Lassan megnyugodtam. Mit képzelt az a ribanc? Diktálni akart. Nekem. De nekem nem lehet diktálni.
Én szuverén vagyok.
Az albérletemben senki nem beszél bele az életembe. A múlt héten megvettem a Red Dead Redemption 2-t, imádom. Ha hazaérek, majd iszom egy sört és szarrá lövök mindenkit. Az jó lesz.
Jut eszembe, a vacsorát se nekem kellett kifizetni.
Szuverén vagyok.

Az meg egy kurva!