Kíméletlen hadüzenet érkezett: Kubatov Gábor egy repülőn számolt be a részletekről (VIDEÓ)

„Elmegyünk szépen Csehországba, jól elverjük az ellenfelünket, és hétvégén pedig nyerünk” – mondta a Fradi elnöke.

A világon minden a futballról szól, kivéve a futballt, mert az az igazságról. Amikor nagy párharcokban nyilvánítunk szimpátiát, életfilozófiánkról vallunk; amikor behódolunk a videóbírónak, azzal szíven szúrjuk a játékot – figyelmeztet a sporiból lett baloldali főszerkesztő.
E sorok szerzője ifjúkora meghatározó részét a lelátói szubkultúrában, az európai klubfoci kapuján egyetlen hazai csapatként dörömbölő Ferencváros és egy akkor még kilátástalan magyar válogatott szurkolójaként töltötte, a hazai meccsek között idegenbe is elkísérve a kedvenceit. Ha valamikor, a kilencvenes-kétezres években kellett a spiritualitás a magyar futballvalóság elviseléséhez – mégsem merült fel soha, hogy átpártoljunk a sikersportágakhoz. Ilyen szocializáció mellett különösen szórakoztató, ahogy a nyilvánosság egy része minden nagy futballtorna idején felháborodik, amiért a labdarúgás túlragyogja a vívás vagy a kajak-kenu tündöklését. Racionális önképű honfitársaink számára megemészthetetlen, hogy a foci elsősorban nem sport, hanem kulturális jelenség, nem szakmai, hanem identitáskérdés.