Sehol nem tapasztaltam olyan áradó szeretetet a zeném iránt, mint itthon, Magyarországon – Snétberger Ferenc a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton

A Snétberger nem éppen tipikus roma név. Tudja, honnan keveredett a családja Salgótarjánba?
Igen. Az édesapám szintó volt, és azt mesélte, hogy a nagyszülei Grazból érkeztek.

Vándormuzsikusok voltak?
Inkább olyan vándormutatványos-félék. Nagyapám is ilyen minőségben járta a környező falvakat, céllövöldét, ringlispílt működtetett, ha kellett, artistaként szórakoztatta a közönséget, és alapszinten tudott gitározni is. A család lovas kocsin utazott mindenhova, apám meg nyilván ment velük, sőt, kis korától zenélt is.

Hegedült?
Bár kézenfekvő lenne, nem. Sokan kérdezik, mi a különbség a szintó és a magyarországi romák között. Az mindenképpen, hogy a szintóknál hangszerileg a gitár dominál. Legjobb példa rá Django Reinhardt. Nekünk a mai napig ő az isten. Apám számára is az volt, az én számomra is, és rengeteg külföldi zenészbarátom odavan érte. A hatása sosem múlik el, ezt jól mutatja, hogy a róla elnevezett fesztiválok, például Németországban és főleg Franciaországban, évről évre népszerűbbek. Június elején Augsburgban én is felléptem, óriási élmény volt.