Februári tavasz

Nyitókép: Mandiner-archív

***

A szokatlanul meleg februárban virágba borultak körülöttünk a völgy mandulafái. A szőlő metszését ilyenkor még nem fejezhettük be. Azelőtt ez a művelet a téli munkálatok közé tartozott. Alaposan felöltözve, fagyott talajon, olykor hóban jártuk a sorokat, metszettünk, húztuk ki a drótok közül a venyigét; úgy húsz évvel ezelőtt olajoshordóból kialakított lyukas talicskába gyűjtöttük, és ott helyben égettük el, hogy a hamuja is táplálja a talajt. Tüzénél jól esett időnként megmelegedni. Most tizenöt fok lehet, és a déli melegben az ember már nekivetkőzhet a munkának.

Nem tudunk maradéktalanul örülni a korán jött tavasznak. Az jó, hogy tavaly nyáron és az őszi hónapoktól elegendő volt a csapadék, és amikor a Balaton vize ellepi a part menti kőszórást, mint most, akkor nem lehet nagy baj a tóra néző szőlők talajának a vízháztartásával sem. Csakhogy ez a meleg becsaphatja a természetet. Márciusban még fagyok jöhetnek a korán virágzó fákra, a méhek pedig egyelőre nem igyekeznek a beporzással. A szőlő vegetációja szerencsére kicsit óvatosabb. Amíg a talaj hőmérséklete nem emelkedik tartósan tíz fok fölé, addig nem indul meg a nedvek keringése, nem kezdenek könnyezni a frissen metszett felületek. Az éjszakák egyelőre hűvösek, így a téli álmát alvó növény biztonságban van.

Persze a néhány fagyos éjszakára zsugorodó tél más kockázatokat is rejt. Könnyedén áttelelhettek azok a kórokozók, délről feljebb húzódott rovarok, amelyek újfajta, minden eddiginél veszélyesebb szőlőbetegségeket hordozhatnak. Bizonytalanok vagyunk. Az ilyen gyorsan változó körülmények között leértékelődik a sokéves tapasztalat, érvénytelenné válhat a korábbi tudás. Így érezhettek az emberek, amikor a 19. század nyolcvanas éveiben Bordeaux és a Rajna-vidék után ide is megérkezett az amerikai gyökértetű, a filoxéra. Azóta sokat fejlődött a tudomány, ilyesmi nem fordulhat elő velünk a 21. században! Ki van zárva, hogy 2024-ben egy világjárvány sújtsa a szőlőinket? Ranolder János veszprémi püspök, aki néhány évvel korábban Sisi fejére helyezte a koronát, itt, a csopaki birtokán halt meg 1875-ben. Nem érte meg, hogy a kastélya előtti Lőczedombon és a Siralomvágóban kipusztuljanak legkedvesebb szőlői.

Egyelőre semmi jóvátehetetlen nem történt. Alattunk, a pincében érnek és lassan palackba kerülnek a nagyszerű 2023-as évjárat borai. Barátainkkal a Csopakit, a Lőczedombit és a Siralomvágót kóstolgatjuk a teraszon, élvezzük a kora tavaszi napsütést, és arról beszélgetünk, hogy csak annyi a feladatunk, hogy éberek legyünk, és tegyük a saját dolgunkat. Ha sokan, egyre bővülő körökben rendet tartunk magunk körül, köreink előbb-utóbb összeérhetnek.