Nem tudunk maradéktalanul örülni a korán jött tavasznak. Az jó, hogy tavaly nyáron és az őszi hónapoktól elegendő volt a csapadék, és amikor a Balaton vize ellepi a part menti kőszórást, mint most, akkor nem lehet nagy baj a tóra néző szőlők talajának a vízháztartásával sem. Csakhogy ez a meleg becsaphatja a természetet. Márciusban még fagyok jöhetnek a korán virágzó fákra, a méhek pedig egyelőre nem igyekeznek a beporzással. A szőlő vegetációja szerencsére kicsit óvatosabb. Amíg a talaj hőmérséklete nem emelkedik tartósan tíz fok fölé, addig nem indul meg a nedvek keringése, nem kezdenek könnyezni a frissen metszett felületek. Az éjszakák egyelőre hűvösek, így a téli álmát alvó növény biztonságban van.
Márciusban még fagyok jöhetnek a korán virágzó fákra”
Persze a néhány fagyos éjszakára zsugorodó tél más kockázatokat is rejt. Könnyedén áttelelhettek azok a kórokozók, délről feljebb húzódott rovarok, amelyek újfajta, minden eddiginél veszélyesebb szőlőbetegségeket hordozhatnak. Bizonytalanok vagyunk. Az ilyen gyorsan változó körülmények között leértékelődik a sokéves tapasztalat, érvénytelenné válhat a korábbi tudás. Így érezhettek az emberek, amikor a 19. század nyolcvanas éveiben Bordeaux és a Rajna-vidék után ide is megérkezett az amerikai gyökértetű, a filoxéra. Azóta sokat fejlődött a tudomány, ilyesmi nem fordulhat elő velünk a 21. században! Ki van zárva, hogy 2024-ben egy világjárvány sújtsa a szőlőinket? Ranolder János veszprémi püspök, aki néhány évvel korábban Sisi fejére helyezte a koronát, itt, a csopaki birtokán halt meg 1875-ben. Nem érte meg, hogy a kastélya előtti Lőczedombon és a Siralomvágóban kipusztuljanak legkedvesebb szőlői.