(tehát nem is szabadna gyógyítanunk), hanem éppen ellenkezőleg: a beteg testét kellene minden esetben a fantáziáihoz hozzáigazíttatnunk!
Az LMBTQ-kultusz már jó ideje nem a diszkrimináció/stigmatizáció ellen, nem a felnőtt emberek szexuális magánéletének szabadságáért küzd, hanem militáns politikai aktivizmussá vált. A „queer forradalom” nyíltan kimondott célja a „normális” fogalom eltörlése (amit ők „normativitásnak” mondanak és a szociális elnyomás eszközének tekintenek). Ezért is nevezik a nem maguk közül valókat előszeretettel „ciszhetero”-nak, ami – akárcsak a „homofóbia”, a „transzfóbia” és a többi – már-már úgy hangzik, mint valami rendellenesség, kvázi betegség-diagnózis…
Az egyik fő veszély az, amit ők megoldásként javasolnak: gyermekek, serdülők testének erőszakos átalakítása.
Valóságos nemváltás (a veleszületettől eltérő nem „megerősítése”) ugyanis nem létezik, mert nem lehetséges; amit így neveznek, az vagy hormon-indukált torzítás, vagy sebészi csonkítás (ivartalanítás plusz külsődleges, művi plasztika), vagy mindkettő egymás mellett.
A másik veszély a gyermekek identitáspolitikára indoktrinálása. Arra, hogy a szexualitás (vagy a bőrszín, vagy a szociális helyzet stb.) egymagában, azonnal és teljes mértékben meghatározza az ember egész lényét és hovatartozását.