Eldőlt: fehérek lesznek a veszprémi székesegyház falai

Sajnos, ennek a templomnak már semmi köze sincs nemhogy a barokkori, még értékes épülethez, de a középkori eredeti templomhoz aztán már végképp semmi - köze - senki sem tudja megmondani, hogyan nézett ki kívülről, vagy belülről. Az 1910-es új épület eléggé színvonaltalan volt külsőleg, belsőleg is - egy nagyobb falusi templomra hasonlított, a tornyok nagyon "amatőrre" sikeredtek.Egyedül talán a szentély a szép szines ablakaival, és természetesen a (remélem) eredeti altemplom adta meg a rangot az épületnek. Ami most történik, még ennél is rosszabb - hideg, rideg, lélek nélküli és száraz belső tér - egy székesegyházhoz nem méltó. Sikerült egy elfogadható templomot, sőt székesegyházat törölni az értékes műemlékeink közül. Gratulálok!

Ennek a templomnak elvették a lelkét,csak az üresség maradt.:(((((((

Ez szégyen. Mi történt, a püspök suttyomban eladta a reformátusoknak, azért ilyen fehérre meszelés lesz?

A veszprémi díszítőfestés eredeti koncepciója ornamentika, színhasználat és felületosztás szempontjából kifogástalan, mesteri munka, amin nem lehet csodálkoznunk, mert akkor még remek díszítőfestők dolgoztak. Valamikor az Iparművészeti Főiskolán oktatták a díszítőfestést, s ezt képzést az ötvenes évek közepétől kezdték mellőzni, hagyták sorvadni, majd a hatvanas évek végén meg is szüntették. Annak idején - a századfordulón - egy Scholtz Róbert olyan minőségben festett díszítőfestést, ami annak ellenére, hogy alkalmazott művészet volt, esztétikai élményével nem maradt el az autonóm festészet mellett. Eredeti formájában szép a veszprémi festés, a későbbi javítások viszont kontár kezeket mutatnak és a figurák szintén botrányos állapotban vannak ugyancsak az utólagos javítások következtében. A "késő Kádár korszak tapétafestő sablondíszeit" nem féltjük, mivel ezek csak a dilettáns javítás következményei. Mert senki ne gondolja, hogy az otromba stencilezés, az otromba arcok és kezek a századelő alkotásai. Ebből azonban semmiképpen nem következik, hogy a falakat fehérre kellene festeni. Nyilván egy színvonalas felújításnak ezeket a problémákat meg lehet és meg is kell oldania. Komoly dokumentáció áll rendelkezésre az újrafestéshez. A tervezett fehér fal semmiképpen nem jelenti a tájékoztatón is hangsúlyozott "hagyományos ... belső tér" megvalósítását és amikor azt hallom, hogy "...menthetetlen a régi, színpompás festés...", akkor sejtem, hogy ez a dicsérő és így egyben sajnálkozást is sugalló kijelentés lesz a hivatkozási alap a belső tér fehérre festésének. De ez nem lehet hivatkozás. Pénz van, s ha a szándék is megérik, a hívek és az oda látogatók boldogan csodálhatják azt az összhangot, ami építészeti tér, festés, plasztikai részképzés, bútorok stb. közt megvalósult. Minden a mellet szól, ezt fel kell újítani. Fel kell újítani, mert az eredeti elképzelés jobb, szebb, hitelesebb, történelmibb volt és a műemlékek védelmének is egyedül ez felelne meg! Fentebb említettem, nyugtalanít az a megfogalmazás, miszerint "A mostantól látható fehér szín az illetékesek szerint nem meszelést, hanem védőréteget jelent, amit a későbbiekben, valamikor a jövőben egy rekonstrukciós festés követhet majd.”, mert ez akaratlanul is elárulja, valójában nincs szándék a rekonstrukcióra, ez csak a kedélyek megnyugtatásának eszköze! Valamikor ... a jövőben ... követhet... de bárcsak tévednék ebben!