Ez végső soron nem a hit „elszubjektívkodása”? Mert bár érezhetem úgy, hogy szeretem Istent, ettől még nem feltétlenül vannak meg a nyilvános dicsérethez szükséges eszközeim. A szeretetem lehet teljesen valóságos, komoly lelki hasznom származhat belőle – a liturgia viszont objektíve, mindenki számára és örökké szép.
Nekem az a benyomásom, hogy a tradicionalisták, akik néha egészen durván követelik, hogy tűnjön már el a gitár a templomból, valójában olyan emberek, akik nem harcolják meg a maguk harcait. Mintha túlságosan is arra hagyatkoznának, hogy majd a keretek, a merev struktúrák megtartják őket. Fontosak a keretek, persze, nem lehet a hitünk tartalmaival akármit megcsinálni. De azért az nem baj, ha a lényegre összpontosítunk.
Nem a forma a lényeg, hanem az odaadott szív –
persze, ismétlem, a kellő szakmai színvonalllal párosulva.
Publicistaként is működsz, rendszeresen elmondod a véleményedet fontos társadalmi kérdésekről. Gyakran megtalálnak az ilyen szövegeid miatt?
A feleségem azt szokta mondani, hogy András, te bármit írsz, az kiveri a biztosítékot. Vagy ennél a tábornál, vagy annál... Pedig nem célom a polgárpukkasztás.
Azért sokszor nagyon erősen fogalmazol. A március 15-e alkalmából írt jegyzetedben például rögtön így indítasz: „Miközben itthon minden trikolórba öltözik, én annak próbáltam utánajárni – leginkább önmagamban –, hogy honnan származik az a zsigeri feszültség, amikor a visszatérő refrént meghallom: esküszünk, esküszünk… Eddig azt hittem, jó magyar vagyok. És mégis: hazafias érzületem miatt most a keresztény hitemet érzem veszélyben."
Oké, de mi értelme lenne nem erősen fogalmazni? Soha nem szerettem az ilyen „van aki így gondolja, és az jó, van aki meg úgy, és az is jó” jellegű hozzáállásokat. Ez a felfogás nem érvényes az el nem múló értékek esetében. Sokan megtalálnak a nemzet és a kereszténység viszonyáról szóló írásaim miatt. Pedig, még egyszer mondom, képtelenség jó magyarnak lenni, ha nem éljük az életünket Istennel. Ebből csak valamiféle pogányság lesz már megint. Amit amúgy nagy veszélynek érzek jelenleg. Most nagyon kényelmes dolog Magyarországon élni, nem kell szégyellni magunkat amiatt, hogy keresztények vagyunk, satöbbi. Amiért én hálás is vagyok!