Takács „acélpatkány” Gábor szerint szomorú, hogy a kilencvenes évek elején bekövetkezett „törés” óta nem sikerült épkézláb, az egész magyar fantasztikumot leképező szakmai közeget létrehozni. Az viszont jó dolog, hogy a komoly kiadók rajta tartják az ujjukat az SFF ütőerén és szinte azonnal hozzák is a kurrens címeket. A magyar fantasztikum helyzete, hetedik epizód.
Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.
Aki válaszol: Takács Gábor (acélpatkány) blogger, az SFmag egykori, Próza Nostra és az ekultura.hu jelenlegi szerzője.
*
Jövőre lesz tíz éve, hogy elkezdtem blogolni, és ezzel párhuzamosan egyre mélyebbre merültem a hazai SFF bugyrában. Oldalakat lehetne értekezni, mi változott ezalatt az évtized alatt, de se időm, se energiám nincs mindenre kitérni – többek között ez is a változásoknak tudható be. Vigyázat, csapongani fogok!
Történtek jó dolgok. Amíg tíz éve képesek voltak az emberek arról vitázni, hogy kellenek-e modern fantasztikus művek nagy számban a hazai piacra, vagy fontosabbak a klasszikus művek – ha ez a klasszikus vs. modern vita előkerül, még mindig értetlenül csóválom a fejem –, addigra ma már a komoly kiadók rajta tartják az ujjukat az SFF ütőerén és szinte azonnal hozzák is a kurrens címeket. (De ez nem mindenkinek jött be, ott van intő példának az Ad Astra, ami pár évig törte az utat, aztán berántotta a kéziféket, ma meg már csak borzasztó magyar szerzős antológiákat ad ki alibiként…) Persze a piac sok mindent befolyásol, és a hazai olvasóbázis mérete, az előképek hiánya, a filmek és tévésorozatok komolyan meghatározóak, de nem lehet igazán okunk panaszra. Míg a sci-fiben a felzárkózás már egy ideje tart, a fantasy is kezdi behozni a hátrányát, idén például nagyon sok kiváló és izgalmasan kreatív regény jelent meg.
Én jó dolognak tartom, hogy az internetnek hála az információkhoz bárki hozzáférhet. Könyvkritikák, ajánlások, hírek a megjelenésekről, a szerzők blogbejegyzései, a kiadók tervei, minden egy kattintásnyira van, ezzel segítve az olvasókat. Lehetőség van megvitatni a különféle témákat, eldiskurálni könyvekről, filmekről. Persze ez már főleg a Facebookon és az olyan közösségi oldalakon megy, mint a Moly, a különféle honlapokon a kommentelés elég ritka, de ez csak egy változás az internetezési szokásokban, nem pedig a vég kezdete.
Ugyanakkor vannak kevésbé jó dolgok. Ott van mindjárt a Galaktika: én a szerzői jogok durva megsértése (mondjuk ki: lopás és hazugságok) nélkül is azt mondanám, hogy szégyellni való, hová jutott el az egész kiadó. A fantasztikum zászlóshajójából a másod- és harmadvonalbeli könyvek kiadója (néhány igazán borzalmas címükről pedig inkább ne is beszéljünk).
Takács Gábor (looking at things)
Ugyancsak szomorúnak tartom, hogy a kilencvenes évek elején bekövetkezett „törés” óta nem sikerült épkézláb, az egész magyar fantasztikumot leképező szakmai közeget létrehozni. Biztos sokan azt gondolják, hogy erre nincs is szükség, de ahhoz, hogy az SFF közeg normálisan működjön, igenis kellene egy ilyen. Nagyon örülök az olyan kezdeményezéseknek, mint pl. az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport a Selye János Egyetemen, Szlovákiában (remélem, veszitek az iróniát, hogy magyar nyelvű kutatócsoport ebből a témából nem Magyarországon van…), de ha szétnézünk, akkor egész sok egyetemen vannak kutatók, akik az SFF-fel foglalkoznak. Csak éppen mintha ezek megmaradnának az egyetemi ajtók mögött, nem nagyon van kihatásuk a közbeszédre. Remélem, ez változni fog, mert jelenleg sokszor olyanokra hivatkoznak véleményformálóként, akiknél én nem érzem ennek az alapját.
Ide kapcsolódik, hogy a magyar fantasztikum komoly, tudományos igényű vizsgálata is ad hoc jellegű, komoly cikkek alig jelennek meg online (ami megjelenik az vagy eldugott helyen bukkan fel, vagy nem az SFF közegben tűnik fel). Bölcsészdiplomával a zsebemben és egy bloggal a hátam mögött és is kacérkodtam komolyabb cikkekkel, de egy idő után az az érzése lesz az embernek, hogy ezekre senki sem kíváncsi. Így pedig minek? Az ember hiú, ha nem látja a munkája értelmét, akkor nem fogja csinálni.
Viszont hogy újra mondjak valami jót: remek dolog, hogy a kortárs irodalmi közegben egyre többet foglalkoznak a fantasztikummal. Cikkek jelennek meg SFF könyvekről a Kulteren, az Alföldön, a Műúton. Vannak olyan „hibridek”, mint a Próza Nostra, ahol a hozzám hasonló SF mániások tökéletesen megférnek az egyébként főleg szépirodalommal foglalkozó cikkírókkal. Nagyon sajnálom, hogy a PopJak esteknek leáldozott (az egész JAK körüli helyzetet tiszta szívből sajnálom), mert ha nem is volt mindegyik jó, de új szemléletet képviselt. Jó látni, hogy van egy csokorra való kortárs magyar író, akik megpróbálnak a fantasztikumhoz nyúlni, és ezt értően teszik (függetlenül a könyvek minőségétől). Itt nem érezni azt, hogy az író húsz évvel ezelőtt elolvasott pár fantasztikus regényt, meg eljár néha moziba, és igazából gőze sincs arról, mit ír. Ezeknek az új szerzőknek a fantasztikum ugyanúgy a lételemük, mint a posztmodern próza.
És hogy egy kicsit a saját közegemről is beszéljek: tíz év alatt sokat változott a blogolás is. Ma boldog-boldogtalan blogol, az SFF könyvek olyanokhoz is eljutnak, akikről nem is gondolnád. Ez egyrészt köszönhető a YA irodalom népszerűségének, ezek ugyanis nagyon sok sci-fi és fantasy toposzt felhasználnak. Másrészt mindig vannak bestsellerek, amik átütik a „gettó” falát, amibe a fantasztikum sokszor saját magát zárja. Elég csak A marsi sikerére gondolni, de ott van a Vének háborúja, a Ready Player One vagy a Vörös lázadás (hát na, vannak kiadók, akik jók az ilyenekben). Magyar szerzőknél kevés a hasonló, talán Az időutazás napja/tegnapja, meg a Horgonyhely, de utóbbi nem könnyű kötet, ezért nem is merném egyértelműen közönségsikernek kikiáltani, hiába remek írás.
Így aztán nagyon sokan írnak SFF könyvekről, az ember azt se tudja, hová kapja a fejét. És akinek több ideje és energiája van, az többet is ír, ebben a versenyben nehéz munka mellett helyt állni. Ezért lehet, hogy bár egyes helyeken például tudják, miért kerültem bele én ebbe a körkérdésbe, sokan nem is hallottak rólam. Ebbe viszont hosszú lenne belemenni, inkább olvasson el mindenki egy sci-fi vagy fantasy regényt!
*
A cikksorozat összes része A magyar fantasztikum helyzete címke alatt elérhető, de érdemes követni Facebook- vagy Moly-oldalunkat is.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
„Tegnapelőtt is elmentünk bulizni” – dicskszik a hangfelvételen a Tisza Párt elnöke.
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
