MSZP-sként megbukott szocik építik Magyar Péter Tisza Szigeteit, s éltetik a pártvezért
De felbukkan a szocik feminista–marxista tagozatának egyik alapítója is a tiszás politikus körül.
A Muskotály Május és a hamarosan kezdődő nagy nyári melegek alkalmából megidézzük egy kicsit a telet. A februárt. A Furmint Februárt. A vajdahunyadvári nagykóstolón és Mádon is remek furmintokat lehetett ugyanis kóstolni.
Itt a tavasz és vele együtt a Muskotály Május remélhetőleg a jó idő! Előtte még itt volt a február, amely talán az egyik legfontosabb hónap a hazai borszeretők számára. A Furmint Február mára már ugyanis mozgalommá vált és ennek köszönhetően a tél utolsó hónapjában lépten-nyomon a hazai fajta borába lehet belebotlani.
És ez így is van jól. Egy olyan fajtáról van szó, amely a filoxéravész előtt az ország legfontosabb borvidékein mindenütt nagy mennyiségben megtalálható volt, és talán ennek a fajtának van a legnagyobb esélye arra, hogy felrajzolja Magyarországot a világ bortérképére, Tokajjal karöltve. Legalábbis hinnünk kell benne, hogy képes rá a fajta és a borászok is képesek lesznek egyre nagyobb mennyiségben olyan arcát megmutatni a furmintnak, ami meggyőzi a nemzetközi kereskedőket és a fogyasztókat, hogy érdemes a fajtával és később vele együtt a többi magyar borral is foglalkozni.
Szerencsére a Mandiner.bor is többször kóstolt furmintot az utóbbi időkben: indítottuk a furmintozást még január végén a tokaji túránkon, majd folytattuk a nagy Furmint Február kóstolón a Vajdahunyadvárában, végül stílusosan Mádon fejeztük be a furmintozást. Erről mind szó lesz ebben a cikkben.
Furmintozás a Városligetben
Az idei Furmint Február nagykóstolót február 4-én rendezték meg több mint 90 pincészet részvételével. Nem tudom, hogy az ötletgazda Kézdy Dániel számított-e ekkora sikerre, amikor belefogtak a Furmint Február projektbe, mindenesetre óriási dolog, hogy az ország szinte minden szegletéből meg lehetett kóstolni a fajta borát a rendezvényen, amely még mindig az egyik legjobban megrendezett boros rendezvény Magyarországon.
A 90 pincészetnek és a hatalmas érdeklődésnek hála azt kell mondjuk, hogy már a Magyar Mezőgazdasági Múzeum termeire is kitehetjük a megtelt táblát, mivel sokkal nagyobbra már nem tud nőni jelen keretek közt a rendezvény, és a megannyi pince miatt lehetetlen már átlátni a kínálatot. A sokszínűség persze erény, hiszen mindenki talál magának való bort, vagy éppen üresebb kóstoltató asztalt, azonban a nagy érdeklődés, és a rengeteg pincészet miatt érdemes lehet a jövőben bővíteni, vagy átformálni a rendezvényt. Kézdy Dániel erről azt mondta, hogy ő szeretné megtartani az egynapos formátumot.
Voltak meglepetések
Mindenesetre ilyenkor bele lehet futni abba, vagy legalábbis velünk ez történt, hogy azoknál kóstoltunk először, akik tavaly kimaradtak, majd többségében az ismerős pincészetek pultjait céloztuk meg. De így is voltak olyan kevésbé ismert, vagy új pincészetek, akiknek a bora tetszett: Chateau Cloche, Vincze Tamás, Gira Bormanufaktúra. A Chateau Cloche 2015-ös Betsekje igazán nagyot dobott indításnak, mivel egy meglepően nagy bor az évjáratból, sok fűszerrel, réteggel, hosszú utóízzel.
Az ismeretlenség szempontjából izgalmasabb egy picit az utóbbi két pincészet, akik a borvidék kevésbé reprezentált részéről, Sárospatakról érkeztek. A Gira Bormnaufaktúra nevét Magyarország legöregebb hegyéről, a Gira-hegyről kapta, és bár a kóstoló végén voltunk, komolyan meglepődtünk, hogy egy pincészet milyen magas minőségű borral indítja a pályafutását a borpiacon a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető 2014-ből.
A másik Giráékhoz hasonlóan most kezdő pince Vincze Tamásé, akinek első borai 2015-ből kerülnek majd forgalomba. A Tamás által megmutatott tételek mindegyike egységesen jól volt elkészítve, tiszta egyensúlyos és kellően gyümölcsös volt. Igazi nyárra való borok mind, ahogy szerintem sok 2015-ös a könnyedségével, nagyon zamatos gyümölcsösségével, jól ihatóságával kedvencek lehetnek a nyáron.
Kaláka, Balassa, Bott és a többiek
Az ismertebb neveknél is volt jó pár izgalmas tétel, amit ki lehet emelni. 2015-ból szerettük még a Bodrog Borműhely Lapisát és könnyed, jól iható édes borát, a Mesést, Orsolyák Attila Istenhegy-Betsek házasítását, Berecz Stéphanie Lónyai mintáját, Zsirai Kata Telekijét. Aki azonban a 2015-ös borok közül a leggazdagabbat, legizgalmasabbat mutatta, az Alkonyi László volt, akinek a tállyai Tökösmál-dűlőból származó bora tiszta ásványos, fűszeres, nagyon sokrétű és hosszú. Kíváncsi leszek, hogy fejlődik majd ez a bor, amelyhez mindig a legtökéletesebb állapotban lévő szőlőt szüretelték, és préselték, így a Kaláka Pince vezetőjének elmondása alapján 23 szüreti napjuk volt összesen. Ez természetesen az összes borra vonatkozik, azonban így is figyelemreméltó szám, hiszen sokan már szeptember végén október elején befejezték a száraz boros szüretet Hegyalján, édes borból pedig kevés készült tavaly a borvidéken.
A Kaláka borával rá is kanyarodtunk a már palackban lévő tételekre, amelyek közül nagyon szerettük Berecz Stéphanie 2013-as furmintját, amely most indul csak igazán a csúcsra, Bott Frigyes 2013-as furmintját és Super Granum névre hallgató csúcsházasítását, amely a juhfark, a hárslevelű és a furmint egy különleges házasítása, és a kóstoló egyik legizgalmasabb és legszebb bora volt. A Szent Tamás pincészet rendhagyó módón magnumpalackokat hozott a Vajdahunyadvárába, és a 2013-as Percze remekelt is izgalmas körtés, nagyon fűszeres és ásványos jegyeivel.
A Balassa-Gizella duó ezúttal is az egyik leglátogatottabb stand volt, a Gizella 2013-as Szil-völgye elkezdett testesedni, vastagodni, így most változik kicsit a bor, de még mindig kiemelkedő tétel. Balassa István ezúttal egy 2011-es Betsek-dűlős furminttal lepte meg a közönséget, amely az egyik legnagyobb testű, legnagyobb koncentrációjú bor volt egész este, azonban szépen érett, különleges ízei, barackos, mézes, fűszeres jegyei a képzeletbeli dobogóra repítették ezt a bort az este.
A figyelmesek egyébként a Gizella Pince 2013-as Szent Tamás hárslevelűjét is kóstolhatták a szervezők standjánál, ahol a Hárslevelűk Éjszakáját népszerűsítették, és a komplexitásával, ásványosságával, virágos, fűszeres jegyeivel, remek hordóhasználatával szinte ellopta a show-t a furmintok elől. Május 26-án a Hárslevelűk Éjszakáján újra kóstolható lesz.
A Furmint Február hazatér
Habár a nagykóstolót már hetedik alkalommal szervezték meg Budapesten, Tokaj-Hegyalján eddig egyetlen alkalommal sem volt Furmint Február rendezvény. Ez egészen február 20-ig volt igaz, amikor a mádi Aszúházban mutatkoztak be a furmintok.
A kóstoló előtt azonban felavatták az oktatási központot is, ahol Szepsy István és fia bejelentették a Szepsy 100 névre keresztelt bort, amelynek azóta már minden palackja el is fogyott. A nagy bejelentés előtti mesterkurzuson Szilágyi László, a Gizella Pince vezetője arról beszélt, hogyan élte meg az elmúlt 11 évet Tokajban, és hogyan változik a pincészet portfóliója a furmint bor bevezetésével, amiről már a Tokajban a tél naplónkban is írtunk.
A mesterkurzuson ifj. Szepsy István a Szent Tamás Pincészetet képviselve az integráció fontosságáról beszélt, így a mesterkurzus 140 résztvevője az elsők között lehetett, aki megkóstolta a 2015-ös Mád furmintot, amely egy komoly lépést jelent a pincészet életében, hiszen a borból több mint 300 ezer palack készült, ami jelentős ugrás a korábbi 70-80 ezer palackos mennyiségekhez képest. A nagy ugrástól kissé meglepődve megkérdeztem Kovács Károlyt, a pincészet egyik tulajdonosát, hogy mennyire lesz nehéz ezt a mennyiséget eladni. A tulajdonos azonban optimista, mivel a bor 33 országban van jelen, egyre nagyobb iránta a kereslet, valamint 2015-ben muszáj volt jelentős mennyiséget termelniük a szinte kieső 2014-es évjárat miatt, hiszen elmondása alapján gondban voltak, milyen bort adjanak a partnereiknek.
A 2015-ös bor a legmádibb Mád mind közül, ugyanis a 29 mádi dűlőből 26-nak a termése van benne a borban, ami összesen 67 hektárnyi területet jelent, amelyet 81 termelő művel összesen. Az ifj. Szepsy szerint szükség van a Mádhoz hasonló, nagyobb volumenű borokra, amelyek segítenek megismertetni a szőlőfajtát, azonban még erre nincs egy egységes technológia a borvidéken, és vannak dolgok, amelyekkel elmaradás van ezzel kapcsolatban. Ilyen például a saját, furmintélesztő kérdése is, amelyet Áts Károly is említett a nekünk adott interjújában.
100 év potenciál
Ifj. Szepsy Istvánt édesapja váltotta a pódiumon, aki a klónok fontosságáról beszélt, és két klónkísérletből származó bort is megmutatott a közönségnek. Szepsy szerint 100 évig is eltartó minőségjavítási lehetőség van a klónokban, hiszen minden dűlőben más klónt lenne érdemes használni, és más szőlő alkalmas a száraz és más az édes borhoz. Szepsy bízik abban, hogy a furmint képes megcsinálni Tokajt a nagyvilágban, ezért szerinte a csúcsdűlőkből csak furmint borokat szabad készíteni. A hallgatóságnak elmondta: ebben fia is bizonytalan, azonban szerinte nincs más út, ha egyértelműen akarjuk kommunikálni a borvidéket.
Gincsai Tamás, a Holdvölgy borásza az utóbbi idők aranyérmes borairól mesélt, és hozta el az érdeklődőknek. A három bor közül számára talán a Vision a legfontosabb, amely a pincészet életében először készült el, és ezt már teljesen Gincsai felügyelte. A bor a Decanter Asia versenyen lett a negyedik legmagasabb pontszámot elérő száraz fehér bor úgy, hogy ez a pincészet birtokbora, amelynek furmint az alapja, de hárslevelű és kabar is található benne.
Remek hangulatú, barátságos légkörű kóstoló
A 19 pincészet részvételével megtartott kóstoló átlátható, kellően hangulatos és nagyon jó légkörű volt, így bár a hely nem volt nagy, mindenki kedélyesen beszélgetett ismerősével vagy a borászokkal. Sőt nem egyszer fordult elő, hogy a borászok átsétáltak a másik standhoz és ott kóstoltak, beszélgettek egymással. A szervezők igyekeztek odafigyelni, a vendégek számára vacsorát is biztosítottak, így egy-két gyerekbetegséget leszámítva nagyon jól sikerült az első mádi Furmint Február, aminek biztosan lesz folytatása.
Persze ejtsük néhány szót a borokról is, és kezdjük mindjárt a 2015-ös Úrágya mintánál, amit a Szent Tamás pincészet megmutatott még a mesterkurzuson. Ez nem ugyanabból a hordóból származott, mint amelyik a Szepsy 100 alapanyagát fogja adni, azonban jól mutatta, hogy mit lehet várni majd az emblematikus bortól. A bor rendkívül zöldfűszeres, a gyümölcsös almás ízek mellett a hordós jegyek is érezhetőek rajta, majd ezt eluralja a sós, ásványos karakter, amely nagyon hosszan érződik a szájban.
Szarka Dénes borai nagyot mentek
A 2015-ös minták közül nagyon tetszett még az Árpád-hegy Veresek furmintja, amely a kóstolón hihetetlenül nyári zöldalmás ízű volt, rengeteg fűszeres, ásványos jeggyel. Nagyon jó egyensúlyú bor, amely rendkívül zamatgazdag, és nagyon jó inni. A 2015-ösök közül szerettük még a Szarka pince Nyulászóját, amely szintén fűszeres és gyümölcsös, jó egyensúllyal.
Szarka Dénes borai egyébként a kóstolón nagyon jól szerepeltek: a 2014-es off-dry egy igazán jó tanulmány bor, amely egy kevésbé édes desszert mellé is jól passzolna. Ennek főként az az oka, hogy botritiszes szemek is voltak a borban, így remekül megmutatják, hogy milyen barackos, fűszeres karaktert képes a nemespenész a borhoz adni.
A borász egy különleges tételt is hozott az eseményre, hiszen a 2009-es Juharos-dűlőből származó bort is megmutatta, amelyből már csak az utolsó, saját palackok vannak. Biztató a furmint érlelhetőségével kapcsolatban, hogy a bor fiatalosnak hatott, tiszta volt, még egy kis primőr gyümölcsösség is volt benne. Szép rétegzettség, zöldfűszerek, ásványosság és jó egyensúly jellemezte a bort, ami szuper állapotban volt, élményt jelentett.
Úrágya, Mád, Tállya, Szepsyk
Ritka, hogy egy nagykóstolón Szepsy-borokkal lehessen találkozni, azonban az eseményen résztvevők ebben a szerencsés helyzetben voltak. A 2013-as Szent Tamás mellett egy nem forgalmi tétel, az Úrágya 91 volt kóstolható, amelyből egy gönci hordónyi a 2015-ös Tokaji Borárverésen 5 millió forintért kelt el.
A 2014-es Úrágya 91 jól mutatja, hogy nem szabad leírni még a nehéz évjáratok borait sem, mivel ez a tétel is egy nagyon jól iható, mondhatni vagány bor, amely a borász Úrágyáihoz képest kicsit vékonyabb, de bőven van elég beltartalma ahhoz, hogy öröm legyen fogyasztani. Remek savak, jó egyensúly, citrusos, zöldfűszeres, ásványos jegyek jellemzik.
A végszó pedig legyen a Szent Tamás Pincészeté, Mádé és Tállyáé. A 2015-ös Mád is a savakra épít, könnyed, gyümölcsös, körtés, kicsit ásványos karakterű, jól iható bor, amely március közepén került a polcokra. A kedvencünk a kóstolón azonban a Szent Tamás tállyai bora volt. A 2013-as Dongót már megjelenésekor is nagyon kedveltük, és az idő csak jót tett neki. Az illata gazdag, és fűszeres. A korty nagyon tiszta és egyenes, kicsi fűszerrel, ásvánnyal, gyümölcsökkel. Hosszú és komplex bor remek egyensúllyal, amely nagyon szerethető.
Végszónak pedig csak annyit: bízom benne, hogy van még a termelőkben lendület és akarat tovább csiszolni a száraz furmint stílusát és a jövőre még több jó furmintot kóstolhatunk majd februárban.