Daryl Gregory: Pandemonium

„A Pandemonium főszereplője Del, egy munkanélküli grafikus, aki gyerekkorában a Hellion néven ismert ördögfióka teste volt, és csak bátyja és anyja állhatatos felolvasásának és türelmének köszönhetően tudta kiűzni tudatából a démont. Ám továbbra is hangokat hall, mintha rácsait rázná valami az elméjében. Nem tudja, ez elmebaj-e vagy a démon, ám egyre inkább erősödik benne a gyanú, hogy a Hellion valójában soha nem távozott belőle, és az ő tudata a börtön, amely útját állja annak, hogy a megszálló ismét a világra szabaduljon. Del azonban nem akar kapuőr lenni; meg akar szabadulni a démontól – örökre és mindenáron. Az egyetlen tudós, aki esetleg segíthetne rajta – még ha lényegében lobotómia árán is –, gyilkosság áldozata lesz, az első számú gyanúsított pedig maga Del, aki a bűntény elkövetésének pillanatában éppen magánkívül tört-zúzott ugyanabban a szállodában.

Ha csupán egy démoni megszállás, Pokol és gyarló ember közötti küzdelem krónikája lenne a Pandemonium, már az is elég lenne, hiszen Daryl Gregory remek író: olyan hiteles, apró részletekkel és sokrétű karakterekkel tölti fel írásait, hogy azok túllépnek a zsánertörténet dimenzióin. Ami azonban még inkább mélységet ad a regényeinek, az a látásmód, amivel a csontig lerágott témákban is újat, érdekeset, elgondolkodtatót talál. (…)

A Pandemonium azonban több exorcista horrortörténetnél: csavar csavar után érkezik, és fény derül nem csupán arra, valójában kicsoda Del és mi történik vele, de arra is, hogy a segítőként mellé szegődő, és addig egy lovecrafti mocsárban élő ördögűző, Mariette anya miért választotta éppen ezt a hivatást, és miféle titkos társaság tagja. A könyv végén pedig minden kis mozaikdarab a helyére kerül, és megtudjuk, kik valójában a démonok, és miként születtek.”