Kuti Vilmos elmondása szerint célja az, hogy érdekes és közérthető módon szóljanak a borokkal leginkább még csak ismerkedési fázisban lévő közönségnek. Szerinte ehhez fiatalossá kell tenni a rendezvényt, mégpedig háromféle módon. Az első a fiatal magyar borászokat tömörítő Junibor-egyesülettel történő együttműködés, melynek során juniboros borászok is feltűnnek a kiállítók, előadók között – mint például az etyek-budai borvidéken gazdálkodó Hernyák Tamás, aki a Business Wine szeptember 4-i találkozóján Etyek üzleti-turisztikai lehetőségeiről tart majd előadást.
A második újítás a hazai, nemzetközileg is akkreditált Vinagora-borversenyen kifejezetten jól szereplő borok bemutatása, a harmadik pedig az egyik fővárosi borszakértő-képző iskolával, a CEWI-vel való együttműködés, melynek során a résztvevők némi boros oktatást is kaphatnak a rendezvényeken. Mind a juniboros, mind a CEWI-s együttműködés még tárgyalás alatt áll. Ezeken túl Kuti Vilmos beszélt arról is, hogy nem csak fiatal vállalkozókat, de fiatal borászokat is be szeretnének vonzani kiállítónak, mert ahogy fogalmazott: „misszióértéke van a tehetségkutatásnak”. Esetleges külföldi kóstolókról is szó volt, az elsőt Brüsszelben, az Európai Parlament épületében rendezik. Szintén újdonság, hogy a Duna Borrégióval együttműködésben négy alkalommal összesen tizenhat alföldi borásznak biztosítanak lehetőséget a bemutatkozásra.
Szájon át történő sztereotípia-lebontás
Utóbbiról Dlusztus Imre borszakírótól, az alföldi borok elkötelezett hírvivőjétől megtudtuk, céljuk „a szájon át történő sztereotípia-lebontás”, ugyanis úgy tapasztalják, nem a legelőnyösebb kifejezések jutnak a fogyasztók eszébe az alföldi borok kapcsán. Három fő előítéletet nevezett meg a borszakíró: hogy az alföldi borok sík vidéken teremnek, hogy ezek homoki borok, és hogy a nagy, híres szőlőfajták nem adnak jó bort az alföldi borvidékeken. Dlusztus úgy látja, már maga a megközelítés is rossz, hiszen „a világ bortermelésének 95 százaléka síkvidéki szőlőből származik”, és ha nevén nevezzük a dolgokat, nincs is Magyarországon hegyvidéki bor, hiszen a legmagasabban, 470 méteren fekvő egri Nagy-Eged-dűlő is csak egy domb a földrajzkönyvek fogalmai szerint.
Dlusztus ebben a kontextusban az alföldi borok melletti érvként hozta fel a francia vörösboros bezzegborvidéknek számító Bordeaux tengerszint feletti magasságát – szerinte ennek 130 méteres értéke megegyezik Koch Csaba hajós-bajai borász borotai területeiével. A homoki bor sztereotípiájára rácáfolva megtudtuk: csak egy kis részét alkotja a 23 ezer hektáros termőterülettel rendelkező Alföldnek a „vakolóhomok”, a többi terület vagy barnahomok, vagy kevert talaj vagy éppen zsíros fekete föld, a kerítésen túl, a Vajdaságban pedig darázsköves homokot is találni.