Amikor újra és újra visszacsavarják az aranyló napot

2015. április 01. 08:50

Éljen a késői szüret: a lágyabb, mégis kitartott aszúélmény! Szerzőnk, Pável a Tokaj Grand Mindszent Havi Mulatságról szóló sajtótájékoztatóján járt. Október 10-én lesz a rendezvény, addig is mutatunk róla pár szubjektív benyomást.

2015. április 01. 08:50

Az ősszel immár hatodszor megrendezendő Mindszent Havi Mulatság őrzi emberléptékűségét: kisebb tömegnek, de teljes programot kínál. Nem szeretnék gumicsizmás hipszterhordák terepévé kinőni magukat, és jól is teszik, a kisgömböc avagy Sziget-jelenség még egyetlen fesztiválnak sem tett jót, pláne a környezetének. Melynek borászatilag legértékesebb része a Várhegy, ez a vulkáni kúp, melyen a helyieknek presztízskérdés legalább egy kis percellával bírni, és melynek csúcsa tájvédelmi körzet, de a helyiek tapasztalata szerint erre nem minden turista gondol, pedig a húszas érméről ismert nőszirom az országban csak három helyen él, és ez az egyik.

A csak pár száz fős vendégkört megcélzó rendezvénysorozat viszont mindenkire gondol, az idők során kialakult a kicsiknek és nagyoknak programsorozat, mely egyre bővül, mostanában például a hely sajtkészítők zárkóznak fel a gasztronómia frontján. (Mondjuk az ő termékbemutatójuk kíséretében szebben mutatott volna a kóstolt borsor, de ne legyünk mohók, a nagyteremben unciaáron mérték a sajtot, aki pedig alaposabban ki akarta bélelni a gyomrát a rengeteg kóstolóhoz, az visszaválthatta poharát és kilóghatott a sokcsillagos hotelből: például a közeli Frici papába ebédelni – amikor a proliság hipszterségbe csap át, és még az élmény is megfizethető.)

Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti

A fesztivál kvázi háziasszonya, a Tokaj Nobilis borásza, Bárdos Sarolta a sajtónak tartott kóstolón elmondta, céljuk, hogy a fesztiválozók ne csak áthajtsanak Bodrogkeresztúron és Bodrogkisfaludon, de meg is álljanak, mert bizony van miért. A település nagyságrendileg 250 vendégággyal bír, a jóllakott vendégek széles palettáról választhatnak, hol dőlnek le: a helyiek tisztaszobáitól a közeli, ötcsillagos Andrássy kúriáig. Az egész már csak azért sem egy mamutvállalkozás, mert itt minden borászat a saját rendezvényit szervezi, a lassan a kézműves címke sorsára jutó családi jelző itt még tényleg érvényesnek tűnik. Kívánok nekik éppen akkora optimális vendégkört, hogy abból a falu előbb-utóbb felújíthassa a 800 éves, kissé megviselt templomát.

A borász egy-egy bor között letudta a kötelező turisztikai brossurát is, de megérte figyelni, már tudom, hogy a környék legfontosabb étkezése a „reggeli a Tölgy alatt”: természetesen nincs túl korán, de annál tartalmasabb, a helyi pincék egy bőséges villásreggeli (korai ebéd) mellé ilyenkor mutatják be az új boraikat. Másik kuriózum a étlapokon a helyi „Fekete leves”: ne a kávéra gondoljunk, hanem egy különleges babgulyásra, melynek színét egy szárított trombitagomba-fajta adja.

Papírjuk van a köd hasznosságáról

A terroir – bár ezt a szót nem használta a háziasszony – még a tokaji borrégión belül is példátlan előnyökkel bír: egy napsütötte, meleg katlan az Alföld felé a táj, és míg például Mád és Tolcsva megszenvedi a jégesőket, őket ez rendszerint elkerüli, a talaj pedig a legjobb, kevert löszös és vulkanikus: „ami itt terem, azon már csak ronthatnak a borászok.” A terroir jegyek közé legutóbb már a felhőzetet is besorolta egy külföldi szakértő, ő Burgundiáról értekezett, de nincs ez másként Tokaj-Hegyalján sem, annyira nincs, hogy – a kiküldött tudósító nyelvérzékének kissé bizarr módon - már egy szállodát is elneveztek a ködfaló nemespenészről. A ködnek errefelé már régóta papírja is van a hasznosságáról, 1849 januárjában Klapka serege ennek segedelmével szoríthatta be az osztrákokat a Bodrogba. És akkor az obszidiánig még vissza sem mentünk. 

A bodrogkeresztúriak borecetben is hírnevet szereztek már, legutóbb például ők kísérték a Bocuse d'Or magyar csapatát. A régió pezsgőgyártása is egyre magasabba tör, ehhez is minden adottsága megvan, hiszen alapelv, hogy a dűlőszelektált csúcsborok mellett a kiszámíthatóbb, kevésbé ásványos talajú parcellák borai remek pezsgőalapanyagok (és ugye nagyobb a haszonkulcs is). Több helyi pincészet is belevágott, a Nobilis például már 2009-ben ebbe az irányba fordult. Csak saját, helyi borból, palackos erjesztéssel készítik, kis, maximum 2-3 ezres tételben, ami főleg olasz exportra megy – idehaza alig lehet elcsípni belőle. Nem csak ők sikeresek, a Patricius egy habzóbora éppen a napokban hozott haza egy aranyérmet az Egyesült Államokból.

Konferenciák sora elmélkedett csak a legutóbbi időkben a Tokaj-brandről, talán az egyik kitörési lehetőség az, hogy nálunk egyetlen régió borkínálata képes végigkísérni egy teljes menüsort a pezsgőtől a desszertborig, azért ez nem kis truváj, és - ha már tankereket nem tudunk megtölteni - szállóvendég-csalogatónak sem utolsó.

Boldogok a sajtkészítők – különösen, ha borász a telekszomszédjuk.

*

A diavetítéses prezentáció közben hat borral koccintottuk a régió sikerére.

Dereszla Tokaj Dry 2013

A francia magántulajdonú pincészet főleg exportra termel. A furmint és egy kevés hárslevelű házasításában még birkóznak a savak, túlontúl száraznak tűnt, de talán mert még nem áztunk el a fesztivál standjainál.

Bodrog Borműhely Lapis hárslevelű 2012

„Természetesen” dűlőszelektált, illata halovány, de már sokkal elegánsabb savszerkezet, jól sikerült hordós érlelés.

Tokaj Nobilis Barakonyi furmint 2013

A borkurzust vezető Bárdos Sarolta saját gyermeke ez a dűlőszelektált furmint, a borsor egyik legjobbja. A Várhegynek nevezett vulkáni kúp Barakonyi parcellában termett, illatban, ízben egyaránt bőkezű, és őszinte, mint mesterének a mosolya.

Bott Pince Kulcsár hárslevelű 2013

A kis pince most a száraz hárslevelűre koncentrál, kívánjuk nekik, hogy ebben az maradjon a legnagyobb nehézség, hogy a külföldiek alig bírják kimondani, hogy ázslevelu. A papíron ígért furmintjuk helyett egy hárslevelű kifutó tételét kínáltak körbe a a Kulcsárból, de nem bántuk: felpezsdített, hála a maradék szénsavnak is. 

Patricius Borház Katinka késői szüretelésű 2012

A Kékessy család pincészete 85 hektáros szőlőivel a környék legnagyobbja, évi 200 ezer palackjukkal viszont csak egy kevés borfajtára fókuszálnak. A Kékessy Dezső lányáról, Katinkáról (mint elhangzott, annak nem épp örömére) elnevezett cuvée (márciusi a nász: hárslevelű, furmint és zéta édeshármasa) öt hónapos hordós érlelést kapott („a hordó csak fűszer legyen” jelszóval), maradékcukra 120 gramm. Katinka nyugodt lehet: lehet, hogy sokat csuklik, de csupa szépet gondolunk róla.

Füleky Pallas Late Harvest 2012

Sokak szerint (ld. „családi szekrénytetején végzi díszes celofánban”) csak pucc, még rosszabb esetben gejl az aszú – ez efféle megtévedteknek aranyló középút lehet egy késői szüretelésű, ez az aszúk cukorfokának csupán felével csábító borfajta kóstolása. Meg persze azoknak, akik szeretik az élvezetet elnyújtani – hiszen ki képes hosszan, fél-egy decinél többet jóízűen elfogyasztani egy mézszerűen pergő, sűrű aszúból? Éljen a késői szüretelés, a lágyabb, mégis kitartott aszúélmény! Mint amikor abban a reklámban újra és újra visszacsavarják a lenyugodni készülő, aranyló napot.

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!