Lenvászonról a boroscímkére: úri hímzés Homoky Dorottya új borain

Mint az a Hegyalja Kapuja portál ismertetőjéből kiderül: az úri hímzés elnevezés egy jellemzően magyar hímzésfajtát jelöl, aminek motívumkincse, színösszeállítása is egyedülálló. A források több dolgot is mondanak, mikor alakult ki az akkori európai divatoktól jócskán eltérő díszítőművészet: van, aki az 1500-as éveket írja, és van, aki Lórántffy Zsuzsanna idejére teszi. A reneszánsz verziót erősíti, hogy motívumai a Mátyás-kori reneszánsz olasz hatásokat is tükröző, élénk színű növénydíszeiben, centrálisan elrendezett virágmintáiban gyökereznek. A török uralom is hatást gyakorolt az úri hímzésre: nagy egyszínű foltok, keleti spirális inda- és virágdíszek formájában, színes selyemmel, osztotthímzővel, fémszállal varrva, kontúrozva.

Sajátosak a színek is: arany, ezüst, bíbor, karmazsin, zöld, kék, sárga, lilásrózsaszín, fehér és ekrü. Ezek árnyalataiban pompáznak a török szegfűk, rózsák, tulipánok, liliomok, virágbokrok és más növényi elemek, pálmaágak, gránátalmák, levelek, rozetták, kacskaringós indák, kacsok, hullámvonalak, geometrikus és stilizált minták: lenvászonra, vászonra, batisztra, selyemre, a XIX. században bársonyra is illesztve, írja az ismertető. A XXI. században pedig már borocímkékre is.

Homoky Dorottya választása az általa is szervezett nyári tállyai alkotótábor miatt esett az úri hímzésre. A Tállya ART kapcsán a résztvevő művészek egy csoportja az úri hímzés történetével, motívumaival és szigorú szabályaival ismerkedett. Itt egy egész album a tállyai úri hímzés sokféleségéről, ebből most csak kettőt emelünk ki külön:

„A néni, aki a mai napig ápolja az úri hímzés hagyományát, előadást tartott az alkotótáborban. A végén kaptam tőle ajándékba egy asztali futót, amin ez a minta szerepel, ami végül a címkére is került. Sokat beszélgettem vele, mesélt a motívumvilágról. Ez a motívum azért tetszett meg, mert egységes, szimmetrikus, nem sok, a belső rész egy gránátalma, a külső egy liliom. Elegáns és visszafogott, közel érzem magamhoz, és ezt akarom a boraimban is megtalálni” — meséli a Mandinernek a borász. A címkéket Bognár Melinda és Nagy Diána tervezték: mindegyik dűlő borának címkéjén ez a motívum vonul végig, csak más-más színösszeállításban.

A 2013-as évjárat borai a debütáló 2012-es évjáratához képest szebb savszerkezetűek, alapvetően maradékcukrosak, gyümölcsösebbek és tisztábbak lesznek, ígéri a borász. Technológiai oldalról megközelítve: 20-21 mustfok körüli alapanyagok, egészfürtös préselés, spontán, lassan induló, egyenletes zajos erjedés.

A borok idéntől a tavaly használt rajnais palack helyett az új száraz tokaji palackba kerülnek. A Furmint Február nagykóstolóján azonban csak a képen is látható Görbe-dűlő furmintja lesz kóstolható, a többire még várni kell. De nem sokat, ígéri Dorka.