Mád mindig más, ha egy nem mádi akarja megmutatni

Milyen dolog egy közel tíztételes borkóstolót pálinkával kezdeni? Okos! Legalábbis ha Vincze Tamás kínálja. A mindössze 21 éves borászjelölt olyan borokat hozott Budapestre, amelyek megszületéséhez így vagy úgy köze volt. És egy hibátlan, tiszta, könnyű birspálinkát, amit viszont teljes egészében ő készített.

Életbölcsész, életszakon estis

A szerény – és jóképű – Tamás egyébként saját megfogalmazása szerint életbölcsész, mellette életszakon estis. Valójában amellett, hogy Debrecenben tanul környezetgazdálkodási agrármérnöknek, az erdőbényei Ábrahám Pince fő segítsége, illetve több bényei borászat életében részt vesz, figyel és kóstol, hogy minél jobban beleássa magát a bor világába. Ahogy tesszük ezt mindannyian. A különbség talán, hogy ő nem minden alap nélkül álmodozik tanyáról, bioborok készítéséről, saját területeken. Egy bő negyed hektárja már van, innen, különböző véletleneknek – és az Ábrahám Pincének – hála, készült már bora. Sajnos ezen az estén - megint a véletlenek – ezt nem tudtuk megkóstolni.

Az általa válogatott sort a Budaházy Fekete Kúria tavalyi furmintjával kezdtük. A gyönyörű kúria mögött 15 hektárnyi szőlő áll, a látvány meggyőző. A bor talán kevésbé, legalábbis a néhány önjelölt szakíróból és egy borászból álló közönség – meg néhány amatőr barát – arról kezdett beszélgetni utána, hogy miért jellemző Tokajra a túlárazás. Tokajnak talán kizárólag külföldre kellene termelnie? Mindenesetre ennek a furmintnak palackja, ha 3000 forint fölött adják, akkor nagy ívben kerüli a best buy kategóriát. Egyébként szép tiszta, illata zöldalmás, virágos. Kóstolva nagyon lágy, hiányoltuk a savakat, és szomorúak voltunk a jelentős alkoholgőztől. Az alkoholja egyébként 13,5-es, ez illatában is ízében soknak tűnik. 5 pont

Itt használják a hordót is

„Mád mindig nagyon más, ha egy nem mádi akarja megmutatni. Nekem jobban tetszik” – a jelenlévő tállyai borász lényeglátó megállapítására mi, a közönség csak bólogatni tudtunk az Ábrahám Pince 2013-as Kakasok Furmintja mellett. Háromezer fölötti árkategóriában az előzőnél sokkal inkább megállja a helyét. Illatában szerény, kevés alma, virág és sok termál. Hordóban nem volt, könnyű, vékony, ízében is inkább visszafogottan elegáns, sós, végén kis savanykával. Az üvegdugó miatt is érdemes várni rá a pohárban, a kis szénsav úgy is ott marad. A szénsav ugyan nem Tokaj-Hegyalja, de mi szerettük. 6-

Azonos dűlő azonos bora 2011-ből. Azonnal mosolyogtunk, ugyanis Tamás maga viaszolta le a párszáz tétel műanyag (!) dugóját Ábrahám Enikő és Péter Róbert pincéjében. Ez a bor teljesen más, a pince lóugrásnyit fejlődött technológiában a két évjárat alatt. Azóta biztosan a kénszintre is jobban odafigyelnek. Ez a Kakasok hordóban is járt. Vastagabb, barna reszelt alma citrommal, jó savakkal. Nulla cukor. Az enyhén fülledt zeolitosság mögött a végén beköszön a sósság – és a cseres tejsav. 5- pont

Diókút 2011. Furmint ez is, megosztó. Ahogy a címkéknél a „gyönyörű tipográfia” és a „’85-ből megmentett műpadló anyámék Duna-parti nyaralójában” között csapongtunk, úgy ez a bor is az „este sztárja” és a „nem ad többet” között dülöngélt. Persze ad, az előzőhöz képest picit több sav, picit több cukor. És elsőként fogyott el. Kell ennél több? Azért az elkészítési mód erre is ráül. 5+ pont

A rátkai Kerektölgyes ugyanolyan intenzíven ugrik ki a pohárból, narancs, narancshéj. A korty viszonylag hosszú, de inkább egysíkú. A citrom és a só felépített kockavárát itt is a kén rúgja le. Meg az alkohol és a cser, és egy kis oxidáltság. Agyagbor, 5 és 2 éves hordóban is járt. 5 pont

A sorban később, de aznap este kóstoltuk még a pince 2012-es Drágaszág nevű borát is. „Ez egy öregedő, kigyúrt motoros nő” – azt hiszem, ebben a definícióban egyeztünk ki. De ez nem nagy baj, lélekben én is ez vagyok fáradtabb napokon. 66 százalék furmint, 33 százalék hárs a Palánkos dűlőből. Technológiailag már ez is közelebb áll a 2013-asokhoz. 8 hónapig érett másodtöltésű fenékpörköléses hordóban. Van teste, de kevésbé nehéz, sűrű szövésű, magasabb árkategóriát képvisel. Az oxidált alma mellett itt is befigyel az alkoholgőz. 5 pont

Tállya és az északi régió

A tállyai Homoky Dorottya tavalyi Sas-alja-dűlőbeli hárslevelűjével folytattuk. Kezd megfésülködni, de azért még kamasz. Illata frissen facsart almalé, fedett, kikacsint a lányos virágosság, a spontán erjedés jegyei teszik felnőttebbé. Jól áll neki a majdnem 8-as maradékcukor, bírja a majdnem 7-es sav. Különleges az ásványossága (andezit), mintha nem is Hegyalja lenne. 5 hónapig volt hordóban. 5 pont

Dorka tavalyi, Hetény-dűlőről érkezett borával elfogult vagyok, születése óta kóstolgatom. 60-40 furmint-hárs, 11,8-as alkohollal, 48,3-as cukorral, 8,5 savval. A tökéletes becsajozó bor, ha az édesszájú lány nem rögtön a palacknak kötelezi el magát. Hárs, virág, körtés jegyekkel. A bor harmada volt harmadtöltésű tölgyben, majdnem fél évig. Imádom hozzá a füstölt kacsamellet. Az összesítésben előkelő helyen végzett, nemsokára a boltokban. 5

Asztalos Zoltáné Tolcsvától északra a vidék legészakibb pincéje, AZ Nektár néven működik. Zoltán Budapestről ragadt itt, maga szüretel, maga metsz, szigorúan korlátoz és Kossuth préssel dolgozik meg saját élesztőkkel. Mindez egyedülálló. A címkéitől is elolvadtam. Sajnos a boroktól nem. A Vióka-dűlő a Sátor-hegy és a Fekete-hegy nyergének legmagasabban fekvő déli lejtője. A 2008-ban itt szedett furmint spontán erjedt, fél évig volt hordóban. Maradt benne cukor, ezt az oxidált jegyek, a barna alma, és nyúlós savak kísérik. Kis kuplung. 5-

Biztatóbb a Kácsárd-dűlő 2008-as furmintja. Félédes, együtt szedték és dolgozták fel az ép, a töppedt és az aszúsodott szemeket, szép tiszta Tokaj. Rusztikus, azért a hordó kicsit szálkás, a nedves deszka ráül az értékes alapanyagra. 5 pont.

A kóstolót persze megint Tamás gyönyörű pálinkájával zártuk, közben ő A főváros és a keleti országrész eltérő csajozási technikái filozófiai síkon című szakdolgozatát védte meg néhány levezető sör mellett. További sikereihez csak drukkolni lehet neki. Mármint a borok terén is. Legközelebb talán az övét is megkóstolhatjuk.

A bort Tamásnak, Dorkának és Hegyi Gábornak, a helyszínt és a hibátlan kísérő falatokat a Mikszáth téri Lumen Kávézónak köszönjük! A fotókat Kodela Tímea készítette.