Mikor lesz már Schmitt Pál-koncert?

Körülbelül arra ébredtem reggel, hogy csattanást hallok, és leesek a székemről az első városba tartó buszon. „A jó rohadt kurva anyját a mocskos geci fasszopó buzinak, aki a kibaszott vészjelzőt nyomogatja, a faszom!” – fakad ki hirtelen a soproni helyi járatos buszvezető, miután fékezett egy akkorát, hogy a fél busz közönsége kiesett a székéből. Az emberek egymásra borulnak, a táskák és hátizsákok össze-vissza szállnak, térelválasztók törnek szét. 

„Most nyomogasd a vészjelzőt, bazmeg, na most nyomogasd, te fasszopó!” – így a buszvezető, aki közben megállította a buszt, hogy elhagyhassa a vezetőfülkét az utastér irányába. Nagyjából előttem áll meg, kicsit botladozik, majd ismét megszólal: „Melyik volt az a geci? Melyik volt az? Hol vagy? Most legyél bátor! Na hol vagy?” Az utazók körében teljes a megdöbbenés, óriási a csend. A sofőr tajtékozva visszaül helyére, majd miután gázt ad, ismételten fékez egy isteneset a nyomatékosság kedvéért. „A kurva anyátokat!” – teszi hozzá. Mellettem egy lány zsebkendőt kér, vérzik az orra. Egyre jobban gondolok arra a kávéra, ami a belvárosi pékségben vár rám.

***

„Leülsz beszélgetni egy kicsit?” – szólít meg előző este csillogó szemekkel két tizenéves srác nem messze a VOLT bejáratától egy félreeső helyen. A fesztiválozókhoz képest jóval szerényebb öltözéket viselnek, nem úgy néznek ki, mint akik esténként az első sorból tolják. Sima sörpadon ülnek, előttük két vaskos könyv, langyos fantát kortyolgatnak műanyagpohárból, mosolyogva összenéznek, majd esznek hozzá egy kis háztartási kekszet. „Persze, persze. Egyébként tiétek az a kereszt?” – válaszolok és kérdezek, rámutatva a mögöttük lévő jó kétméteres fakeresztre, amire különböző A/4-es papírlapok vannak rászögezve: „A homoszexualitás bűn. A házasság előtti szex bűn. Az antiszemitizmus bűn. A házasságon kívüli szex bűn.” A lapokra piros festékkel vért festettek – ezek miatt kellett meghalnia Isten fiának. A kereszt fölött a felirat: „Szavazz Jézusra – ő már bizonyított!”

Feloldódni a Nagy Jóságban, ez a cél

„Igen, a miénk a kereszt. Mi a véleményed róla?” – kérdezi az egyik fiatal, majd bemutatkozik, legyen a neve István. Kérdezem, kit akarnak provokálni vele, István erre azt mondja, nem akarnak bántani senkit, Istennel akarják megismertetni a fiatalokat. Ilyen egyszerű ez, ha szeretet van, minden szép lesz. Ehhez azonban hinni kell és odaadni magunkat Istennek. Felajánlani az életünket. A fiú mellé megérkezik Dóra, egy váratlanul huszonéves jó csaj is, kérdezi, olvastuk-e a Bibliát. „Részleteiben igen” – válaszolom. Ez a világ legjobban fogyó könyve, egy igazi bestseller. Sokmillió ember nem tévedhet, így Dóra. 

Omega Gyülekezet, Budapest, szóval valami pünkösdisták vagytok, mondom. Dóra bólogat, ő nagyon szereti ezt a közösséget. „Azóta, hogy odaadtam magam Istennek, egyre jobb dolgok történnek velem: itt találtam meg életem szerelmét. Nem bírom ki, hogy magamban tartsam azt az örömöt, amit az Úrtól kaptam, szeretném átadni nektek is, annyira jó!” Kezembe nyom egy szórólapot: „Ajándék, fogadd el. Tőlem, neked.” A papíron szerepel egy honlapcím, az első cikkben, amit olvasok, ezt találom: „A szélsőjobboldali körökben keringő összeesküvés-elméleteknek biztosan van igazságtartalmuk, viszont ezek az igazságok nehezen lekövethetők. Ennek ellenére az én személyes véleményem az, hogy valóban létezik egy felső kör, akik a világi hatalmakat befolyásolva megpróbálják a nemzeteket egy bizonyos rabszolgaságba hajtani” – írja a hit és szeretet erejével átitatott Prekopa Vilmos, a lelkipásztor.

***

„Uram, hagyja ezt abba most azonnal! Miért jó az magának, ha száz embert veszélybe sodor egy hülye miatt? Szabad ilyet maga szerint?” – üvölti egy nő magából teljesen kikelve a reggeli busz sofőrjének. A jó tizenöt perces útból eddig hét telt le, nagyjából minden sarkon fékezünk már. A vészcsengő hangját már nem hallani. „Igen, bazmeg szabad! A vészcsengőt nyomogatni, azt nem szabad, a rohadt kurva anyátokat! Undorító fesztiválcsürhe” – jön az ordítás a vezetőfülkéből, és a busz lefékez még egyet, ha esetleg nem tudnánk, hol a helyünk. Görcsösen kapaszkodom közben az ülésembe, viszonylag jó helyen ülök, az oldalsó ajtóval szemben, ha tehát fékeznek, a mellettem ülőnek ütközöm csak neki, az meg annyira nem fáj. Nagyjából mindenki hozzászokott már a fékezéshez: a csendet és a kvázi halálfélelmet – miszerint egy őrült eszelős állattal van dolgunk, aki nemsokára elővesz egy gépfegyvert, kijön az utastérbe és heves mészárlásba kezd – felváltja a halk poénkodás és a sofőr cikizése.

Arbeit macht frei

„Nem kell ám itt dolgozni, sofőr úr! Van munka a földeken is! Szívesen beszélünk az igazgatósággal, hogy feljelentést tegyünk” – kiáltja a dühős nő a buszvezetőnek, aki továbbra sem érti, miről van szó, nem is érdekli, az undortól és a méregtől vörös arccal ül a volán mögött, miközben ideges mozdulatokkal kormányozza a járművet. A mellettem ülők azon tanakodnak, milyen jogcímen lehet feljelenteni a sofőrt. Garázdaság, az emberi élet szándékos veszélyeztetése, nyolc napon belül gyógyuló sérülés, ilyeneket hallok az út végéig. GYSEV-pályaudvar, látom végre a feliratot, megérkeztünk a buszjárat végállomására. „Kiszabadultunk! Kiszabadultunk!” – ordítják, miután leszálltak. A sofőr az utolsó utas távozása után bezárja az ajtókat, elővesz egy Nemzeti Sportot, majd rágyújt egy cigire. „Már csak két nap. Két kurva nap” – mondhatta. 

***

Dóra és István dinoszauruszokról, gyíkokról, gonosz emberekről és a kereszténység félresiklásáról beszélgetnek. „Nem hiszem, hogy a pápa keresztény lenne – ezt csak Isten tudja megítélni.” De neki is van megbocsátás, meg a katolikusoknak is. Ha Istennek adjuk életünket, azzal az ő gyermekei leszünk és feloldódunk a nagy jóságban. Az angyalok segítenek ebben. Ezek olyanok, mint az ufók. Idegen eredetű szellemlények, magyaráz István. Lehet, hogy köztünk járnak, lehet, hogy ők irányítanak minket – az azonban bizonyos, hogy a Biblia számos helyen utal rájuk. Ekkor átfutnak rajtam a gimnáziumi művészettörténet órán nézett Däniken-filmek képkockái, majd megvilágosodva felkiáltok: „Hát persze! Illés szekere!”

„Az evolúcióelmélet tele van hibákkal, nézd meg a teremtes.com oldalt, ott Darwin legfontosabb tézisei mind meg vannak cáfolva” – vált hirtelen témát István, nem igazán értem, miért, de hagyom. A kreacionizmus mindenre választ ad szerinte a világ keletkezéséről. Ezt azonban ő nem érzi olyan fontos témának, azt kéri inkább, hadd imádkozzon értem. Szabadkoznom kell: nem kérem senki protekcióját ahhoz, hogy jobban menjenek a dolgaim, még a mindenhatóét sem. Erősködik, imádkozunk. Végig a vállamon tartja kezét, előre betanult szöveget mond, nyilván sokadszorra. Ekkor odalép hozzánk egy hoszteszlány, matricákat osztogat. „Csőre vagyok töltve. Tele a tank” – ezekkel a feliratokkal. Azt kéri, ragasszuk fel magunkra, és akkor garantáltan lesz pár jó körünk este, kacsint rám meg Istvánra, aki rögtön elfogadja a matricát. Csodálkozva nézek rá, hogy mi van. „A házasság előtti szex elvileg bűn, nem?” — teszem fel neki a kérdést. De István csak mosolyog tovább: „Én a Szentlélekkel vagyok csőre töltve.”

***

„Nem tudjátok, mikor lép fel a Schmitt Pál?” – kérdezem legalább két energiaital után négy teljesen szétszívott csajtól az AIR koncertje után a színpad előtti füvön. Nagyon készségesek: előveszik a programfüzetet és tüzetesen átvizsgálják. Egyikük pár perc után magához tér és megkérdezi: „Schmitt Pál? Nem ő lett az államfő?” Nemmel válaszolok, úgyis mindegy. „Ja, azt hittem” – így a lány. Pár perccel rá, hajnali kettőkor a VIP-terasz fehér kanapéin ejtőzünk, a fogyó tömeget nézzük. Nagyon szar a zene. Éjjel kettőkor összeszedni egy jó csajt az igazi művészet, mondja valaki. Mintha szemetesben kutatnál aranylánc után, olyan ez. „Kukázunk?” – kérdezi a kolléga.