Ha valamit lehet tanulni a kárpátaljai magyaroktól, az az értelmetlen panaszkodás mellőzése

Nyitókép: Awakening/Getty Images

„Ha valamiből elegem van, az a budapestiek állandó panaszkodása (miközben a Economist szerint a térség legélhetőbb, a Mercer szerint Prága és Ljubljana után legélhetőbb városában élnek), ha valamiből mindig erőt kapok, az öt perc beszélgetés valakivel Kárpátaljáról.

Ma reggel beszélgettem két kárpátaljai magyarral arról, milyen volt régen – a Julia Tyimosenkó alatti »szép« időkben. Nos, akkor szoktak hozzá az áramszünetekhez. Azzal nőttek fel a 1990-es 2000-res években, hogy sokszor gyertya mellett olvastak esténként, mert nem volt áram. 

Békeidőben. Nem épült semmi Kárpátalján, se út, semmi. Nem voltak orvosok, szolgáltatás nulla. Ukrajna elhanyagolta az egész térséget, amelyik az egyik legszegényebb lett az egész országban. És kitartottak – mert más a mentalitás, nem azt nézik mi nincs, hanem azt, mi van és mi lehet, ha dolgozik érte az ember.”

***