Most érkezett: Magyarország és Szlovákia független tényfeltárókat küldene Ukrajnába

Orbán Viktor vizsgálatot követel a Barátság kőolajvezetékkel kapcsolatban.

Egy háborús helyzetben a kritikus infrastruktúra könnyen válik politikai és katonai célponttá. A Barátság kőolajvezeték körüli vita túlmutat a konkrét károkon: ha az Északi Áramlat ügyében ukrán érdek merült fel, miért lenne kizárt hasonló lépés Magyarországgal vagy Szlovákiával szemben – és miért marad el az objektív vizsgálat?

A Barátság kőolajvezeték körül kialakult helyzet újabb feszültséget hozott a térségben, miután a magyar kormány szerint a szállítás elmaradása ukrán politikai döntés következménye volt, miközben európai fellépés azóta sem történt. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő szerint háborús körülmények között a kritikus infrastruktúra legitim célpont lehet, de ez önmagában még nem tesz egy ilyen döntést bölccsé.
A szakértő több szempontot emelt ki. Egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy háborús helyzetben a kritikus infrastruktúra legitim célpontnak számíthat, és a vezeték megrongálása ebbe a logikába illeszkedik. Másrészt úgy vélekedett: amennyiben valóban igaz, hogy az ukrán fél nem kívánja helyreállítani a szállítást, az kifejezetten hibás döntés lenne.

Szerinte Ukrajnának így is súlyos terhei vannak, ezért nem lenne ésszerű további feszültségeket generálni vagy politikai provokációba bocsátkozni.
Ezt is ajánljuk a témában

Orbán Viktor vizsgálatot követel a Barátság kőolajvezetékkel kapcsolatban.

Gyarmati szerint a legsúlyosabb mulasztás nem is feltétlenül a harcoló felek oldalán keresendő, hanem az európai és amerikai döntéshozóknál. Úgy véli, egy ilyen ügyben az első lépésnek egy azonnali, objektív tényfeltáró vizsgálatnak kellett volna lennie.
Az Európai Uniónak az lett volna az első dolga, hogy már másnap tényfeltáró bizottságot küldjön a helyszínre, objektív jelentést készítsen a történtekről, és annak alapján tegyen javaslatot a vezetékkel kapcsolatos további lépésekre.
– mondta. Hangsúlyozta, hogy még most sem lenne késő egy ilyen küldöttség felállítása. Úgy látja, a vita eszkalálódása legalább három ország kapcsolatát is megterhelheti, miközben a szereplők anélkül formálnak álláspontot, hogy pontos és ellenőrzött információk állnának rendelkezésre a történtekről. A szakértő szerint nem az a fő kérdés, hogy melyik fél áll a probléma mögött, hanem az, hogy nincs objektív helyzetkép.
Nem az a feladat, hogy eldöntsük, Ukrajna vagy Oroszország áll-e a probléma mögött. Ez egy olyan helyzet, amelyben mindkét fél szerepet játszik, de nem ez a legfontosabb kérdés.
Az ügy kommunikációja többek szerint emlékeztet az Északi Áramlat körüli vitákra is, amikor a kezdeti reakciók egyértelműen Oroszországot tették felelőssé, miközben más lehetőségeket kategorikusan kizártak. Most is vannak olyan hangok, amelyek kizártnak tartják, hogy Ukrajna érdeke vagy szerepe felmerülhetne a történtekben. A kérdés ugyanakkor adott: ha egy Ukrajna-barát Németország energetikai infrastruktúrája sem bizonyult sérthetetlennek, miért lenne elképzelhetetlen hasonló kockázat Magyarország vagy Szlovákia esetében?
A vita egyik tanulsága éppen az lehet, hogy objektív vizsgálat nélkül minden kategorikus állítás politikai állásfoglalássá válik.
Kapcsolódó vélemény
Ukrajna brüsszeli segítséggel már így is egyfajta energiaháborút vív Magyarországgal szemben.
Gyarmati szerint Európában megvannak az energetikai infrastruktúrát érintő lépésekkel szembeni elrettentés eszközei, a probléma inkább az, hogy ezeket nem alkalmazzák. Úgy látja, az ilyen fellépés nem elsősorban katonai természetű, hanem politikai és gazdasági nyomásgyakorlási lehetőségeken alapul. Úgy látja, az elrettentés eszközeit szelektíven használják:
vannak helyzetek, amikor élnek velük, máskor viszont nem, és most szerinte indokolatlanul maradt el az alkalmazásuk.
Ennek következtében nemcsak a Barátság kőolajvezeték ügye marad megoldatlan, hanem az a benyomás is erősödhet, hogy az ilyen konfliktusoknak nincs valódi következménye. Gyarmati úgy látja, háborús környezetben sok minden lehet legitim célpont, de a politikai racionalitás kérdése ettől még fennáll.
A valódi kérdés az, hogy még ha egy célpont legitim is, politikailag bölcs döntés-e megtámadni. Úgy gondolom, ebből senkinek sincs haszna, és végső soron mindenki csak veszíthet rajta.
A szakértő úgy véli, egy külső szereplő – akár az Európai Unió, akár az Egyesült Államok – képes lenne rendezni a helyzetet. Álláspontja szerint a háborús környezet minden érintettre hatással van, ezért indokolt lenne egy olyan közvetítő fellépése, amely rendelkezik a szükséges eszközökkel és érdekeltséggel is, mégis – számára nehezen érthető módon – sem az amerikai, sem az európai oldal nem él ezzel a lehetőséggel.
Nyitókép: Tetiana DZHAFAROVA / AFP