Mire használják a terroristák az internetet? Hogyan próbálják meg kijátszani a migránsok az európai határőröket? Mi köze a pókoknak és a tengericsillagoknak a terrorizmushoz? Izgalmas panelbeszélgetéseken vehettünk részt az NKE hallgatóival.
Idén tizedik alkalommal rendezik meg a Ludovika Fesztivált május 8-a és 10-e között a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amely az elmúlt években egy háromnapos rendezvénnyé nőtte ki magát. A rendezvény esténként zenei fesztivállá alakul, napközben pedig neves biztonságpolitikai és geopolitikai szakértők és elemzők adnak elő az egyetem diákjainak és az érdeklődőknek.
Péntek délután mi is részt vettünk két panelbeszélgetésen, amelyeken az internetről, mint a terroristák eszközéről, valamint a migrációs- és menekültválság közti különbségről volt szó.
A „Közel s távol – hogyan használják ki a terrorista csoportok a konnektivitást?” címet viselő előadást Diego Muro, a St Andrews-i Egyetem Terrorizmus és Politikai Erőszak Tanulmányok Központjának adjunktusa azzal kezdte, hogy a terrorszervezetek működését egy pókhálóhoz hasonlította, amellyel nem legyeket, hanem embereket próbálnak fogni. Később tovább részletezte a hasonlatot, és elmagyarázta, a pók maga a szervezet feje, aki nélkül az egész rendszer összedőlne.
Hozzátette, működését tekintve kétféle terrorszervezet van.
Az egyik, a pókhálós, ahol van egy vertikális hierarchia, és a legyőzéséhez elegendő kiiktatni a szervezet fejét, vagyis a hasonlat szerint a pókot.
A másik rendszert szintén egy állathoz, mégpedig a tengericsillaghoz hasonlította, amely képes visszanöveszteni elvesztett végtagjait. Ez azt jelenti, hogy az ilyen működésű szervezetek kevésbé központosítottak, és egy-egy főbb vezető elvesztése sem jelenti feltétlenül a csoport bukását.
Az internet, a rengeteg féle közösségi felület megjelenése és elterjedése egyszerre nyitott meg számtalan lehetőséget a terroristák előtt, ugyanakkor lekövethetőbbé is tette őket – világított rá, Salah Omar, Kelet-Afrika regionális biztonsági elemzője, aki videóhívásban csatlakozott a beszélgetéshez. Omar elmondta,
a szervezetek egyszerre eszközként és fenyegetésként tekintenek az internetre, amelyet egyrészt saját belső kommunikációjukra, másrészt újabb emberek bevonására használnak.
Mindezt igyekeznek kódolva csinálni, hogy az üzenetek ne akadjanak fenn az államok biztonsági ellenőrzésein. Hozzátette, a bűnüldözés feladata azért is nehezebb, mert míg a terroristák online hálója átnyúlik az országhatárakon, az ellenük indított vizsgálatok és eljárások határok közé vannak szorítva.
Diego Muro James Shapiro „A terrorista dilemma: az erőszakos titkos szervezetek irányítása” című könyvét idézte, amelyben arról ír, hogy egy szervezet vezetői kénytelenek nyugtát kérni a tagok költéseiről, miután sokkolóan nagy összegek tűntek el egy-egy utazás vagy éttermi látogatás során. Ezzel persze a biztonsági kockázat nő, de ugyanakkor a szervezeten belüli átláthatóság is.
Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy az internet és a közösségi oldalak megjelenésével a terroristák toborzási módszerei jelentősen megváltoztak. Salah Omar elmondta, míg régen baráti körben, családban igyekeztek új embereket bevonni, ez manapság már az interneten, a közösségi oldalakon működik. Diego Muro felvázolta, hogy ilyenkor egy többlépcsős folyamatról van szó, és akit elkezdenek radikalizálni, az még egyáltalán nem biztos, hogy eljut arra a szintre, hogy terrrorista lesz belőle. Hangsúlyozta, ugyanígy működik minden szélsőséges csoport az iszlám terroristáktól kezdve a szélsőséges jobboldali szervezetekig.
Omar kiemelte, a terroristák elsődleges kommunikációs csatornája a Telegram. Itt jelentik be az „eredményeiket”, és többnyire egymással is itt kommunikálnak. A potenciális célpontokat tekintve úgy fogalmazott, míg Afrikában azokat a fiatalokat célozzák, akik a korrupt államberendezkedések miatt nem találnak munkát, vagy a mélyszegénységben élőket, Európában az iszlám hátterű bevándorlók számítanak elsődleges célközönségnek.
A migráció kérdése volt a következő panelbeszélgetés témája, amelyben José Luis Bazán, a Migrációs és Menekültügyi Bizottság titkára, és Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője arról beszélgetett, mi a különbség a migránsok és a menekültek között, illetve hogyan játsszák ki a bevándorlók az európai szabályokat, hogy ne kelljen hazamenniük szülőhazájukba.
A migráció és a terrorizmus kérdését azért is érdemes együtt vizsgálni, mert Európában 2015 óta folyamatosan nő a migrációs nyomás, és rengeteg bevándorló háttere lekövethetetlen, mert sokan mindent elkövetnek, hogy menekültnek nézzék őket, és letelepedhessenek az öreg kontinensen.
José Luis Bazán ezek közül a jól bevált módszerek közül említett meg néhányat, amikkel a bevándorlók próbálkoznak. Természetesen a hivatalos iratokkal történik a legtöbb manipuláció. Vannak, akik egyszerűen csak megsemmisítik az irataikat, és amikor kérdezik, olyan országból származónak vallják magukat, ahol háború dúl, sokan mondják például, hogy Szíriából jöttek, ahol több mint tíz éve háborús helyzet van.
„A diszkrimináció ugyanis önmagában nem elég. Ha valaki csak azt mondja magáról, diszkriminálják odahaza, annak nem jár menedékjog, csak annak, akit üldöznek”
– magyarázza Bazán. Ezt azonban nehéz ellenőrizni, csakúgy, mint a többi visszaélést, ami miatt hosszú időbe telik valakit kiutasítani.
Ráadásul még a kiutasítás sem garancia arra, hogy a migráns elhagyja Európát.
„Ha valakit kiutasítanak Olaszországból, az elmegy Németországba, Franciaországba, fellebbez más bíróságoknál, amivel hosszabbítja a procedúrát, és hónapokat nyer magának európai földön”
– világított rá a Migrációs és Menekültügyi Bizottság titkára.
De ugyanígy nehezen ellenőrizhető, ha valaki a koráról hazudik, vagy kereszténynek, esetleg homoszexuálisnak vallja magát, hiszen ezek miatt is üldözhetnek valakit a Közel-Keleten.
Felhívta még a figyelmet a lopott igazolványok használatára is. A schengeni övezetben évente 22 millió fényképes igazolványt veszítenek vagy lopnak el, és rengeteg szír útlevélnek is lába kel, ebből éves szinten nagyjából 250 ezernek. Hozzátette, egy határellenőr átlagosan 17 másodpercig vizsgálja a belépni kívánó személyek útlevelét, és európai szemmel könnyedén elhiheti egy hasonló kinézetű közel-keleti fényképéről, hogy az az előtte álló menekültet ábrázolja.
A kerekasztal-beszélgetés végén José Luis Bazán és Gönczi Róbert egyetértettek abban, hogy fontos kiszűrni és visszaszorítani az illegális migrációt Európában, ugyanakkor nem könnyű feladat, és csak nehezíti a helyzetet, hogy az Európai Unióban gyakran összemossák a menekültválság és a migrációs válság fogalmát, noha a kontinensre nézve ezutóbbi jelent valós fenyegetést.
Nyitókép: Mandiner saját fotó
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Veszélyes játékot űznek az európai vezetők, és ennek könnyen rossz vége lehet.
A béke nem vetne véget a kivándorlásnak, sőt valószínűleg még többen hagynák el Ukrajnát, különösen, ha az ország csatlakozna az EU-hoz. Ez azonban komoly problémákat okozhat az Európai Unióban és Magyarországon – mondta el lapunknak Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője.
Az Amszterdamban történt antiszemita pogrom volt a téma az M5 adásában.
Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője szerint jelenleg kaotikus az európai migrációkezelési rendszer.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
