„Amerikában ellenforradalom van, de a kimenetele még bizonytalan” – interjú Trump helyettes asszisztensével

Theo Wold a Claremont Institute Center for the American Way of Life nevű intézetében a szövetségi közigazgatási projekt vezetője. Donald Trump első ciklusában három és fél évig az elnök helyettes asszisztense volt a Fehér Házban, ezt megelőzően a District of Columbia körzet fellebbviteli bíróságán dolgozott, Idaho államügyész-helyettese volt, illetve Mike Lee szenátor kongresszusi munkáját segítette főtanácsos-helyettesként. Feleségével öt gyermeket nevelnek az Idaho állambeli Boise-ban.

***

Ön a Center for the American Way of Life nevű intézetben dolgozik. A család alapvető része az amerikai életformának? 

Igen, egyértelműen. Nem beszélhetünk amerikai életformáról erős családok nélkül; szükséges, hogy a fiataloknak igényük legyen élettel teli házasságot kötni, és ehhez támogatást kapni, hogy gyermeket vállalhassanak azok, akiknek lehet gyermekük. Azt hiszem, ez mindig is az amerikai politikai diskurzus része volt, a huszadik század elején ez természetesnek számított, a század végén pedig kicsit változott a helyzet, a közvélekedés a gyerekeket mintha a családi élet másodlagos elemként kezdte volna kezelni. Nyilvánvalóan a házasságra helyeződött a hangsúly, ebben szerepet volt annak, hogy az LMBTQ mozgalom politikailag és jogilag egyaránt nagy aktivitást mutatott. Aztán 

amelyek nyitottak és hajlandóak a gyermekek ügyét a nyilvánosság előtt képviselni.

Mennyire erős a családalapítás gondolata az átlagos amerikai fiatalok körében? 

Az Y, vagy millenniumi generáció még mindig egy nagy kérdőjel. De szerintem a korosztályuk fiatalabb tagjai, a közvetlenül az ezredforduló előtt születettek, illetve a Zoomerek (így hívjuk a Z generációt) sok szempontból teljes mértékben elutasítják a modernitást. Vallásosabbak, nem csak spirituálisak, sőt, vallási meggyőződésükben inkább ortodoxak. Nagyobb valószínűséggel házasodnak, és azt fiatalabb korukban teszik, illetve nyitottak arra, hogy nagycsaládosokká váljanak. Vannak apró pozitív változás ok: például a tömegközlekedési eszközökön külön ülőhelyeket teremtettek az anyák, a kismamák vagy a gyerekek számára, a szórakoztatásiparban, a filmek, zenék megjelenésénél az alkotók jobban figyelembe veszik a gyerekek érzékenységét, a családok szükségleteit. Szóval elindult egy jelentős változás. 

Érdekes ezt hallani, mert éppen arról akartam kérdezni, hogy a családi értékek és a hagyományos erkölcsi értékek eróziója milyen károkat okozott az új generációk mentalitásának. 

Nos, azt hiszem, egy igazi károkozás történt: a baby boomer korosztály – amely egy hihetetlenül önző, felfuvalkodott és egoista nemzedék – „sikeresen” átpakolta a saját patológiáit az utódokra, az X és az Y generációra. A Z generáció viszont olyan, mint disszidensek lennének. A farmerdzsekiket, bőrgatyákat, láncokat és motorkerékpárokat, vagyis a baby boomerek kulturális tipológiáját elutasítják. 

– ez a fiatal amerikai generáció nő fel a szemeink előtt, és bár a túlzott technológiahasználat jellemzi őket, mégis, egyre inkább a tradicionális módon akarnak élni. Meglepő jelenség, de nekem személy szerint felcsillantja a reményt. 

Ennek alátámasztására vannak megbízható statisztikák, van erre bizonyíték? 

Azt hiszem, a legjobb objektív bizonyítékok a különböző generációs csoportokon végzett attitűd-felmérések. Ezek azt mutatják, hogy a Z generáció nyitottabb az ortodox vallásgyakorlásra. Ez az oka annak, hogy a korábbiakhoz képest sokkal több Z generációs fiatal jelent meg a keleti ortodox egyházak közösségeiben. Ugyanilyen attitűd-felmérések azt jelzik, hogy a Zoomerek nyitottabbak arra, hogy fiatalon megházasodjanak. 23 és 29 életév közé teszik a házasságkötésre alkalmas kort, miközben az Y nemzedék 33 és 42 éves kor között házasodna ideálisan. 

Trump elnök lett évtizedek óta az első republikánus jelölt, aki jelentős előretörést ért el a fiatal szavazók körében, és ez zavarba is ejtette a demokratákat, ők egyszerűen nem értik, miről is szól ez a kulturális jelenség.

Engem is meglep, mert az elmúlt években a baloldali identitáspolitikáról, az egyetemeken taroló woke mozgalomról, a mainstream média és a Big Tech befolyásáról olvastunk. De ön azt állítja, hogy a valóság ennek az ellenkezője: mindezekkel a hatásokkal szemben az új nemzedék megpróbálja megtalálni azt a társadalmi rendet, amelyben vélhetően legutóbb a nagyszüleik éltek. 

A kormányzati munkám, valamint a Claremont Institute-ben, majd katonai szolgálatom során rengeteg 22-24 éves fiatallal találkoztam. Azt értettem meg velük kapcsolatban a beszélgetések során, hogy sokan közülük túlélők. Szinte ugyanazt a készségkészletet fejlesztették ki magukban, mint amit anno egy ellenzéki fiatal a Szovjetunióban: az egyetemeken megtanulták átvészelni a woke-őrületet. Megtanultak olyan módon kommunikálni a technológia segítségével, amely lehetővé tette számukra, hogy megőrizzék társadalmi kapcsolataikat. És most átléptek a felnőttkorba, elvégezvén az egyetemet már az első munkahelyükön dolgoznak, és egyre szabadabban fejezik ki nézeteiket. 

Azt gondolom, szépen átejtettek bennünket, és azt hiszem, ők még inkább machiavellisták. Tudták, hogyan kell eligazodni a rendszerekben. Nixon elnök kifejezésével élve, a fiatal, felnövekvő nemzedékben volt egy csendes többség, és az irányította a játszmát, és ma már egyre szabadabban vállalják a nézeteiket, illetve azt, hogy mennyire elutasítják az egykor uralkodó világlátást, a modern liberalizmust. 

Milyen szerepet játszott az első Trump-korményzat ennek az új jelenségnek a létrejöttében? Mit tettek értük az első elnöki ciklusban? 

Szerintem ez a generációváltás nem lett volna lehetséges Trump első elnöksége nélkül, egyszerűen nem tudott volna megtörténni. A fiatalok közül sokan azt mondják: úgy váltak tudatos, érett politikai meggyőződésű állampolgárokká, ahogy figyelték, mit cselekszik Trump. Trump pedig sok tabut ledöntött. Ezek a fiatalok most sok tekintetben már túl is léptek Trumpon. 

Trump elnök volt az első elnökjelölt a közelmúltban, aki a globalizmus és a tömeges bevándorlás negatív hatásaira felhívta a figyelmet, aki rámutatott, hogyan hagyta magukra a városokat a liberális kormányzat, mennyire nem tudott megoldást adni a gazdasági jóléthez, vagy a drogfüggőségből, a bűnözésből és az erőszakból való kilábalásra. 

Az egyik korai támogatója voltam az elnöknek, majd a Fehér Házban született kaliforniaiként a tömeges bevándorlás ügyeivel foglalkoztam, és az ügyekből azt láttam magam is, hogy 

Azt gondolom, hogy nagy sikereket értünk el, de ott volt a mélyállam, a bürokrácia állandóan ott dolgozó tagjai, akik akadályozták a demokratikusan megválasztott elnököt programja megvalósításában. De azt hiszem, most valóban egy nagy változás zajlik, Elon Musk DOGE-csapata és az elnök jogi csapata gyorsan és hatékonyan dolgozik, hogy letörje a mélyállamot – meglátjuk, hogy sikerül-e nekik.

Egyetért ezzel a szokatlan tempóval? Vannak, akik egyenesen arról beszélnek, hogy valódi ellenforradalom zajlik Washington DC-ben. 

Egyetértek, ez egy ellenforradalom. A kimenetele azonban még bizonytalan. Remélem, hogy az elnök és jelenlegi csapata sikeres lesz, de a szövetségi bíróságok ellenük vannak. Nyilvánvaló, hogy a médiaapparátus is ellenük dolgozik, és a baloldalnak megvan ez az egyedülálló képessége, hogy felkapja az általam csak mikro-narratívának nevezett ügyeket, és ezt felfújja. A mikro-narratíva most valahogy így szólna: a szövetségi intézményekben végrehajtott létszámcsökkentések a republikánusokra szavazó embereket is sújtják; ezért most azt a kérdést szajkózzák: Nem szégyellik magukat a Trump-szavazók? Hiszen most az ő munkaviszonyuk is megszűnt. 

Azt gondolom, minden ellenforradalom együtt jár egy átmeneti fájdalommal. Nehézségekbe fog ütközni, ahogy túllépünk a Roosevelt-féle birodalmi elnökségi struktúrán, amely csaknem 100 éven át dominálta Amerikát. 

A legfontosabb az, hogy az elnöknek megvolt az eltökéltsége, hogy harcba száll, és most gyorsan haladnak. Egyetértek azzal, hogy bizonyos leépítéseknél és változtatásoknál egy kicsit precízebben kellene eljárni, de az elnök a gyors cselekvésre helyezte a hangsúlyt, és ez nagyon fontos. Az első Trump-kormányzat tanulsága az volt, hogy az elnöknek nem szabad belebocsátkoznia egy sakkjátszmába a mélyállammal, a médiaapparátussal és a szélsőbaloldallal. Sakkjátszma helyett kidobóst kell játszani, és gyorsnak kell lenni. 

Ön szerint ennek a gyors Trump-kormányzatnak a családpolitikában is kicsit mást kellene csinálnia, mint az első ciklusban? Eleget tettek ez ügyben? 

Nem hiszem, hogy eleget tettünk, de azt hiszem, nem kaptunk elég elismerést azért, amit tettünk. Az elnök lánya, Ivanka Trump egy jelentős portfóliót irányított, megnöveltük a gyermekeikkel otthon maradó anyák számára biztosított gyermekgondozási djat, anyagi ösztönzőket vezettünk be a gyermekvállalási kedv növelésére, miközben figyeltünk a gazdasági mobilitás fenntartására is. Szerintem Ivanka nem kapott elég elismerést ezért, ennek egyik oka pedig az lehet, hogy 

Ne avatkozz bele a piaci mechanizmusokba! Ne adj állami támogatást! Még akkor sem, ha az nemzeti érdek, hiszen a családok és a gyermekek ügyét viszi előre. Ilyet tehát nem lehet csinálni a doktrína szerint. Azt hiszem, ennek ellenére ez a gazdasági segítség sok dolgozó ember számára kimutatható hasznot hozott, ösztönözte őket a házasságkötésre, a gyermekvállalásra. Szóval szerintem ez egy jó kezdet volt. És biztos vagyok benne, hogy Ivankának sok ötlete van még a második ciklusra.

Van-e a magyar családügyi szabályozásnak olyan eleme, amely alkalmas lehet az amerikai jogba való átültetésre? 

Nyilvánvalóan van. Azt hiszem, az Amerika First politikai program egyik érdekessége éppen az, hogy nagyon is tisztában van azzal, milyen szabályozások váltak be a szövetségeseinknél. A magyar szociálpolitika jól ismert. Már nem az van, mint a régi Reagan-i vagy Bush-években, amikor volt egy amerikai modell, mi diktáltuk a tempót, és mindenki más követett minket. Ehelyett szépen elmegyünk a jó ötletek büféjébe, és kiválasztjuk a legjobb portékákat, és megnézzük, hogy megvalósíthatóak-e itthon. Minden bizonnyal problémák vannak a gyermekek után járó adókedvezmények rendszerével. Azt gondolom, hogy 

De ilyen a szülési szabadság vagy az anyaság vállalásának pénzügyi eszközökkel való ösztönzése is. Különös értéket képviselnek az anyák, hiszen ők lényegében újjászülik a nemzetet. A jognak és a gazdaságnak pedig reflektálnia kell erre a különleges szerepre, hogy ezek a hölgyek új állampolgárokat hoznak a világra. Ez a hozzáállás még hiányzik Amerikában, és azt hiszem, nagyon nagy dolog lenne, ha ezt meghonosítanánk. Az elnök elég nyíltan beszélt arról, hogy a kormánynak támogatnia kell a termékenységet segítő technológiákat, és ott, ahol termékenységi válság van, a kormányzatnak támogatnia kell azokat a családokat, amelyek gyermeket vagy több gyermeket szeretnének vállalni. Úgy gondolom tehát, hogy a magyar adópolitika ezen elemeit és az anyaság pénzügyi ösztönzőit, amelyek társadalmi tőkét jelentenek a családok számára, bele kellene építenünk az amerikai jogrendszerbe. 

Ön Idahóban él, ez valószínűleg az Egyesült Államok legvidékiesebb és leggyakorlatiasabb állama. Az ottani élet, az ottani értékrend gyökeresen más, mint Amerika más államaiban vagy nagyvárosaiban? 

Amikor 2021-ben megszűnt a Fehér Ház-i megbízatásom, a feleségemmel tudatosan döntöttünk úgy, hogy Idahóba költözünk, és pontosan ezen okok miatt. Erős evangéliumi keresztény és mormon közösségek vannak, nagyon családbarát hely. Idaho államban a legmagasabb a születési ráta, és nem a bevándorlók szülnek, hanem az amerikai lakosok. 

Az emberek részt vesznek a közösségi életben, szorosan követik a politikát. Az egyik utolsó szeglet lehet, ahol a függetlenség nyugati szelleme még tetten érhető. Az emberek nem akarnak a kormányra támaszkodni, inkább a szomszédaikra hagyatkoznak. És van valamit a tájban, ami nagyon emlékeztet a közép-európai miliőre. Remélhetőleg még ebben az elnöki ciklusban éppen az ilyen helyek, mint Idaho és Montana lesznek azok, amelyek az amerikai kultúra új bölcsőiként funkcionálnak. Ahol az igazi amerikai kultúra él és virul. 

Ha egy idahói Budapesten jár, és beleszippant a levegőbe, kicsit közelebb érezheti magát a magyarokhoz, mint egy New York-ihoz? 

Minden bizonnyal. Messze jobb a zene itt, finomabbak az ételek és szebb az építészet. És van valami itt Budapesten, ami nagyon emlékeztet arra a kultúrára, amelyet Idahóban próbálunk megőrizni. 

--

Az interjú a Danube Institute Family Formation and the Future című családpolitikai konferencián készült Budapesten, és a Hungarian Conservative angol nyelvű cikkének magyar változata. 

FOTÓ: Balog Benedek / Danube Institute