Donald Trump bekeményített, nehéz döntések előtt áll Ukrajna

Az amerikai elnök békét akar, nem is titkolja a feltételeit, ezért már a tárgyalások helyszínéről folyik az egyeztetés.

Az elemző szerint az amerikai elnök elfogadhatatlan egyezségre készül Kijev feje fölött, amivel lényegében kapitulál Putyin előtt.
Az új amerikai elnök megválasztása után néhány hétig még volt némi remény arra, hogy a kormányzat kitart a meghirdetett elv mellett, miszerint az erő pozíciójából kíván békét teremteni. Mostanra azonban egyértelművé vált, hogy a Fehér Ház egyrészt nyomást gyakorol szövetségeseire, másrészt engedményeket tesz az ország ellenfeleinek – írja Timothy Garton Ash elemző a Guardian véleménycikkében.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elnök békét akar, nem is titkolja a feltételeit, ezért már a tárgyalások helyszínéről folyik az egyeztetés.
Az elemző szerint az amerikai elnök elfogadhatatlan egyezségre készül Kijev feje fölött, amivel lényegében kapitulál Putyin előtt.
A Guardian-ben megjelent kommentár emlékeztet arra, hogy Európa már egyszer súlyos árat fizetett, amikor Münchenben egy másik diktátort próbált megbékíteni – ezért tanulnia kellene a múlt tragikus tapasztalataiból.
A szerző szerint az amerikai elnök lépései mellett még Neville Chamberlain is elveihez hű, bátor reálpolitikusként tűnik fel. A jelenlegi javaslat értelmében az Egyesült Államok és Oroszország Kijev és Európa tényleges bevonása nélkül döntene Ukrajna sorsáról – ha egyáltalán bármekkora beleszólást engednének nekik.
A kialakuló új világrendben az erő határozza meg a jogot: a nagyhatalmak terjeszkednek, Oroszország Ukrajnában, Amerika Kanadában és Grönlandon, Kína pedig Tajvanon.
Az amerikai elnök megválasztása után néhány hétig még volt remény arra, hogy kormányzata kitart amellett az elv mellett, hogy az erő pozíciójából teremtsen békét – hiszen a Kreml kizárólag az erő nyelvén ért. Mostanra azonban egyértelművé vált, hogy a Fehér Ház egyrészt nyomást gyakorol szövetségeseire, másrészt engedményeket tesz az ország ellenfeleinek.
Vagyis az állítólagos erős vezető valójában gyengeséget mutat, amikor a világ autokratáival kellene szembeszállnia. Egyetlen nap alatt több teljesen szükségtelen engedményt tett: ahelyett, hogy közvetítőkön keresztül kezdeményezett volna tárgyalásokat – ami még védhető lépés lett volna –, nyíltan elismerte az orosz vezetőt a világ egyik kulcsszereplőjeként, méghozzá teljes mértékben és hízelgő módon.
Ezen túlmenően Moszkvának ajánlott kétoldalú párbeszédet az ukránok háta mögött – éppen azt az új Jalta-t, amelyre Putyin régóta vágyott.
Végül pedig nyilvánosan kijelentette, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek várhatóan területi engedményeket kell tennie, valamint azt is, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát.
Nyitókép: Brendan Smialowski / AFP