A kockázatok minimalizálása érdekében: Figyeljünk a környezetünkre, legyünk éberek, különösen a zsúfolt helyeken, és vallási intézmények közelében. Figyeljünk oda a gyanús dologra, ha bármi furcsát tapasztalunk, azt azonnal jelentsük a helyi hatóságoknak. Ne feledjük el, sok terrortámadást az emberek ébersége előz meg.
Mindig tervezzük meg az útvonalunkat, készítsünk tervet arra az esetre, ha menekülni kell. Határozzuk meg azokat a helyeket, ahová elmenekülhetünk. Mobiltelefonunk mindig legyen feltöltve. Emlékezzünk, minden uniós országban a 112 a segélyhívó szám. Mindig legyen olyan rokonunk, barátunk, akinek elmondjuk, hova megyünk és mikor tervezünk visszaérni.
Ha megtörtént a baj
„Szégyen a futás, de hasznos”, hangzik a magyar közmondás, és valóban, ha támadás történik a legtöbb esetben a legjobb, amit tehetünk, a futunk. Ehhez persze tudunk kell merre. Ahogy fentebb említettük, legyünk tisztában a vészkijáratokkal, menekülő utakkal. De arról se feledkezzünk meg, hogy segítsünk másoknak adott esetben igyekezzünk menekíteni a sebesülteket is, ugyanakkor arra is figyeljünk, nem vállalunk-e aránytalanul nagy kockázatot. Próbáljunk meg arra is figyelni, merre lehet a támadó, nehogy éppen menekülés közben kerüljünk az útjába. Ha pedig menekülés közben rendőrökkel vagy katonákkal találkozzunk, emeljük magasra a kezünket, hogy egyértelmű legyen számukra, fegyvertelenek vagyunk.
Ha menekülésre nincs lehetőség, akkor bújjunk el. Fontos, maradjunk minél nagyobb csendben, ne felejtsük el lenémítani a mobiltelefonunkat. Amint lehetséges értesítsük a hatóságokat a történtektől.
Végső lehetőség, ha sem elmenekülni, sem elbújni nem tudunk marad a szembenézés a támadóval. Ebben az esetben mindent fel lehet használni, bármilyen olyan tárgy, amellyel védekezni tudunk jól jöhet, nincsenek szabályok, amennyire csak tudunk, legyünk elszántak, és kíméletlenek. De nem lehet eléggé hangsúlyozni, ne hősködjünk, a legtöbb esetben ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorjuk önmagunkat és, ami még fontosabb, másokat is.