Tényleg ennyire hülyék a nyugati politikai elitek?

Nyitókép: MTI/AP/Getty pool/Chris Jackson 

„A kvantumszámítógépek hajnalán, amikor mesterséges intelligenciák ezreit fejlesztik szerte a bolygón, miért is jutottunk oda, hogy egészen a legutóbbi időkig a tudományos és technológiai fejlődés éllovasának számító Európában éppen az atomháború irányába sodródik egy lokális konfliktus? Hogy eshetett ennyire szét a világ?

Ennél lokálisabb konfliktus nincs is. Ha eltekintünk a nagy szavaktól és néhány tőkefrakció kapzsiságától, akkor két testvérnép háborúzik egymással, amelyből az egyik a másik birodalmi területén volt szíves kialakulni, állami létének felmerülését Leninnek, területe jelentős részét pedig Hruscsovnak köszönheti. Ha nincs Szovjetunió, akkor szerintem azt sem nagyon tudjuk, hogy az orosz cár országában laknak magukat ukránnak hívó szlávok is. Egyrészt mert pánszlávizmus is volt a világon, másrészt mert volt elég elnyomni való nem szláv nép arrafelé, nem lett volna sem kedvük, sem idejük árnyalatokkal foglalkozni.

Ehhez képest a nyugati világ most ezzel a konfliktussal foglalkozik főműsoridőben, főleg Európa, amelynek egyébként soha semmiféle autoritása nem volt azon a vidéken soha. Leszámítva a múlt század negyvenes éveinek elejét, amikor a németek nagyszabású népirtási (szlávirtási) terveik keretében ellátogattak oda. Próbálok közben valami racionális okot kiötölni, hogy miért is érdekünk nekünk egy olyan helyzet amelyben az atomháború felé haladunk lendületes léptekkel. Nyilván a közeli végső győzelem nem játszik, a felőrlő háború nem kelet felé, hanem felénk tart, a mi gazdaságaink vannak bajban nem az oroszoké. Az USA-nak van még szuperhatalmi szerepe sok más helyen a világon és van minimum három kihívója ebben a szerepben, nem az oroszoknak.

Emlékszik valaki a korlátozott atomháború koncepciójára? Volt több csodás változata, a személyes kedvencem az, amelyben az amerikaiak optimistán azt feltételezik, hogy az atomdobálás Európára korlátozható és néhány nyugat-európai főváros elhamvadása után megállítható, mert hirtelen megjön az érintettek esze. Annyi a változás, hogy a kirívóan elmés lengyel hozzáállás miatt Varsóra már nem az amerikaiak lőnek atomot, hanem az oroszok. Európai értelemben ez az a helyzet, amikor akkor jársz jól, ha elhamvadsz, vagy brutális dózist kapsz a rádióaktivitásból, mert akkor azonnal vagy néhány órán belül véged. De sok európainak lassú és rendkívül kínos halált kínálna ez a forgatókönyv.”