Te csak nácizz, boldog Ausztria!

Nyitókép: Askin Kiyagan / ANADOLU / Anadolu via AFP

„Emlékszünk még – legalább mi, a közép- és idősebb nemzedékek képviselői – a Demokratikus Chartára? Jobboldali diktatúrával riogattak, 1994-re sikeresen összeboronálva az MSZP-t a pár évvel korábban még harcosan antikommunista SZDSZ-szel. A végeredmény ismert: az elmúlt harmincnégy évben jobboldali kormányok alatt senkinek a haja szála nem görbült meg, miközben ez nem mondható el a 2006-os rendőrterrorról, amikor jobboldaliakat vagy nem is politizáló békés járókelőket bántalmaztak a Gyurcsány-kormány idején.

Az osztrákok negyedszázad elteltével újrakezdték a maguk Demokratikus Chartáját, a csütörtök esti bécsi tüntetésekben testet öltő szokásos antifasiszta hisztit, miután ismét beütött náluk a »Haider-ménkű«. Ahogy az ezredfordulón Jörg Haider és csapata robbant be az évtizedeken át dögunalmas és korrupt ausztriai közéletbe – ahogy mondták, a bécsi vécésnéninek is szociáldemokrata vagy néppárti párttagkönyvre volt szüksége az állásához –, úgy most utódaik, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) mai generációja végzett az első helyen az egy héttel ezelőtti parlamenti választáson.

 »Nagyik a jobboldal ellen!«, »Nemet a nácikra!«, »Megvédeni a demokráciát!« – ilyen jelszavakkal vonultak utcára a baloldali bécsiek. Meg akarják tehát menteni a demokráciát – magától a démosztól. Nemcsak a lelkiismeretükkel kell elszámolniuk azzal kapcsolatban, hogy 1,4 millió honfitársukat – az FPÖ szavazóit – lenácizhatnak vagy akár náciszimpatizánsnak nevezhetnek-e, de azt is kockáztatják, hogy a többiek joggal röhögik körbe őket.

Ez a fősodorbeli osztrák médiát nem nagyon zavarja. Paul Lendvai, a magyar származású liberális osztrák publicista a szokásos heti rovatában – amelyben előszeretettel riogat akár a nyugati szélsőjobboldallal, akár Orbán Viktorral, most pedig ötvözheti a kettőt – még rá is tesz egy lapáttal. Egy marginális FPÖ-illetékes temetésén felcsendült SS-hűségdalt mos össze a választási eredménnyel, és magyarországi fiatalkori élményeit eleveníti fel. (A félreértések elkerülése végett: mint az 1944-es vészkorszak túlélőjének, nem pedig az egykori ávós határőrújság lelkes újdondászának élményeit.) Következtetése: az ő Ausztriáját (!) meg kell menteni egy elfátyolozott »orbanizáció« sorsától. Jó reklám ez amúgy Orbánnak!”