Robert C. Castel: Ezek a győzelem mérőszámai az orosz-ukrán háborúban

Nyitókép: Getty Images 

A győzelem a hadviselés egyik legfontosabb alapfogalma, és talán éppen ezért a meghatározása számottevő nehézséget okoz még a szakértők számára is. A hadelméletből ismert általános meghatározások segítenek, de az aktualizálásuk egy konkrét háború politikai és katonai környezetére sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első látásra tűnik.

Mindez persze még homályosabbá teszi a gomolygó füsttel megtöltött kristálygömböt, és semmit sem tesz hozzá a kérdés megértéséhez.

Ha gyakorlatiasan akarunk a győzelem kérdésköréhez nyúlni, akkor a következő kérdéseket kell megválaszolnunk:

1. Mi a győzelem meghatározása számunkra ebben a konkrét konfliktusban? A győzelemnek több szintje van, de mivel a háború egy politikai jelenség, végső soron a győzelmet ezen a szinten kell meghatároznunk. A katonai győzelem, bármilyen furcsának is tűnhet ez első látásra, se nem szükséges, se nem elégséges feltétele a politikai koordinátarendszerben megfogalmazott győzelemnek.
2. Mi a győzelemelmélet? Mint minden elmélet, ez is egy tentatív válasz, ebben az esetben arra a kérdésre, hogy hogyan kívánjuk elérni az előző pontban meghatározott győzelmet? Mi az az ok-okozati lánc, és mik azok a feltételek, amik ha teljesülnek, akkor ez a győzelem eléréséhez vezet?
3. Mik a mérőszámai a győzelemnek? Más szóval, honnan tudjuk, hogy a győzelmi elmélet által feltérképezett útvonalon hol is állunk pontosan, hogy előreléptünk-e vagy hátra? Nagyon fontos megérteni, hogy a cikk címe némiképp félrevezető. A mérőszámok a győzelemelmélet „műszerfalát” képezik, és nem a győzelmet. A helyzetnek a válságos felé kell hajlania ahhoz, hogy az optimista mérőszámok és a józan paraszti ésszel érzékelhető valóság közötti szakadék ráébresszen minket arra, hogy a győzelmi elméletünk hibás, és győzelem helyett a vereség felé visz minket. A klasszikus példa erre a vietnámi háború „bodycount”-ja, és az a győzelemelmélet, ami pozitív korrelációt feltételezett a megölt ellenséges katonák száma és az amerikai győzelem között. A mérőszám egy empirikus, többé-kevésbé pontosan mérhető mennyiséget jelzett. A gond csupán az volt, hogy ennek a változónak szinte semmilyen kihatása nem volt a háború kimenetelére.

(a katonák nyelvén ők az úgynevezett „Doctors Without Orders”), akiknek a feladata a győzelemre releváns változók beazonosítása és a mérőszámokkal való zsonglőrködés volt. Hogy ez a vállalkozás mennyire volt sikeres, az a háború kimenetelén lemérhető.

A kérdés azonban továbbra is releváns marad: Mik azok a mérőszámok, amiken le lehet mérni napjaink háborúinak, és köztük az orosz-ukrán háborúnak az alakulását?

Az egyik ilyen mérőszám, amihez előszeretettel nyúlunk, az elpusztított haditechnika, illetve az élőerőbeli veszteségek. A probléma ezekkel a változókkal az, hogy függetlenül ellenőrizhető adatok nem állnak rendelkezésünkre, és ami a különböző szakértők és think tankek szakvéleményét illeti:

Talán nem véletlen, hogy a háború elején tündöklő Oryx adatbázis egy adott pillanatban behúzta a zászlaját, még mielőtt a hihetősége retroaktíve is helyrehozhatatlan csorbát szenvedett volna.

Egy másik ilyen mérőszám az elfoglalt területek mérete.

Az első világháború ebből a szempontból intő példaként szolgálhat. Aki pusztán a telekkönyvi kivonatok adatain át szemlélte a háborút, arra egy igen durva meglepetés várt 1918. november 11-én. Annak ellenére, hogy a németek jelentős francia, illetve belga területeket tartottak megszállás alatt, és nem fordítva, Németország volt az, aki bedobta a törölközőt.

Létezik-e egy olyan mérőszám, amit követve hozzávetőleges képet kaphatunk arról, hogy hol is áll a háború menete? Mégpedig egy olyan mérőszám, amit nem lehet sem titkosítással, sem dezinformációval elérhetetlenné tenni a széles közönség számára?

Én úgy gondolom, hogy létezik.

1. Az egyetlen változó ebben a háborúban, ami ha nem is valós időben, de néhány napos késéssel minden vitán felül áll: a front állása.
2. A terület, amin a harcok folynak, különböző fontosságú egységekből áll össze. A különböző területegységek fontosságát azon lehet lemérni, hogy a harcoló felek mekkora erőfeszítést fektetnek bele az illető területegység megerősítésébe. Ez az erőfeszítés lemérhető a műholdas felvételeken látható védővonalak számán, hosszán és sűrűségén. Durva általánosítással a háborúnak ebben a szakaszában elmondható, hogy ahol nem épültek ki védővonalak, az a területegység valószínűleg kevésbé fontos.
3. Az általam javasolt mérőszám pedig az előrehaladás sebessége az ellenségnek azokon a területegységein, amelyek védőművekkel vannak megerősítve. A háborúnak ebben a szakaszában a nyílt, védtelen terepen való látványos előretörések általában olyan területeken történnek, amelyeknek a stratégiai, illetve műveleti fontossága igen korlátozott. Ha fontosak lettek volna, a védekező fél valószínűleg kiépített volna védőműveket, védelmi vonalakat. Az az előrehaladás, ami védővonalakkal védett területegységen történik, valószínűleg olyan ingatlan elfoglalásához vezet, aminek jelentős műveleti esetleg stratégiai jelentősége van. Az elsőre a legjobb példa a kurszki zseb, a másodikra pedig a Szurovikin-vonal.
4. Az előrehaladás sebessége, a betörés szélessége, az áttört védővonalak száma és az elfoglalt terület mérete kivétel nélkül szabadon hozzáférhető adatok, amelyeket bárki számára, aki rászánja a hitelkártyáját arra, hogy a releváns műholdfelvételeket megvásárolja, elérhetők.

Ezt a mércét alkalmazva a háború utóbbi 12 hónapjára azt látjuk, hogy Oroszország képes tartani azokat a területegységeket, amelyeket műveletileg vagy esetleg stratégiailag fontosnak ítélt (lásd Szurovikin-vonal),

Ami pedig az utóbbi hónapok eseményeit illeti, az általam javasolt mérőszám segítségével empirikusan lemérhető, hogy Oroszország stratégiai szempontból közömbös területeket cserél el Ukrajna számára jelentős stratégiai fontossággal bíró területeire.