Az Economist óriásit akart rúgni Magyarországba – csúnyán félresikerült a dolog

Nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Bruzák Noémi

„A ragyogóan tiszta Európa korruptabb, mint ahogy azt sokan gondolják” címmel jelent meg terjedelmes írás az Economistban. A cikk szerint a közösségen belül „egymást követik a botrányok és a csalások, és nem elég gyors a megtisztulás. Persze azt, hogy milyen szintet érnek el a visszaélések, nehéz mérni, mivel a dolog természeténél fogva titkos”.

A szerző úgy véli, az EU azon van, hogy a jelentkezők javítsák a kormányzást, és belépés után is maradjanak tisztességesek. „Ez a balti köztársaságoknál be is jött, de például a lengyeleknél nagyon visszavetette a dolgokat a közben ellenzékbe szorult populista PiS uralma. 

a bolgároknál, cseheknél és a szlovákoknál viszont az oligarchák tovább bírták, mint az ügyészek.”

A felsorolásból nem maradt ki Magyarország sem, mely a cikk szerint 

De „bajok” vannak meglátásuk szerint a spanyoloknál, az olaszoknál, valamint a görögöknél is. „Ám még ennél is rosszabb, hogy uniós intézmények is besározódtak. Például Katar EP-képviselőket kent meg” – emlékeztetett a lap a nagy port kavart brüsszeli korrupciós botrányra.

Az Economist összeállításában arra is felhívták a figyelmet, hogy az említett problémahalmaz hatása „nem csupán gazdasági: Amerika és az Unió egyben biztonsági kérdésnek is tekinti, mivel Oroszország és más autokráciák a énzt és a vazallusok hálózatát eszköznek tekintik a demokrácia kiüresítésére.”

Megcáfolták a „világhírű” magyar korrupció mítoszát

A gazdasági lap kijelentéseinek ugyanakkor ellentmondanak a Világbank statisztikái, mivel azok értelmében

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője a Világbank adatvizualizációs oldaláról is bemutatott egy térképet, amelyen azt látni, hogy az egyes országokban a cégek mekkora aránya tapasztalt korrupciós jellegű kérést.

A szakértő ez alapján rámutatott, hogy „ez a szám 66 százalék körüli, azaz 3-ból 2 céget érint Jemenben. 50 százalék körüli, azaz minden második céget érint Afganisztánban, Angolában, Dél-Szudánban, Irakban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Libériai Köztársaságban. 33 százalék körüli, azaz minden harmadik céget érint Albániában, Csádban, Maliban, Marokkóban, Ukrajnában, Vietnámban.”

Összevetésben a fent felsoroltakkal,

– szögezte le Sebestyén Géza, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy „még az EU-n belül is számos ország »büszkélkedhet« nagyobb mértékű korrupcióval”. Példaként hozta a cseheket, ahol ez az érték 3,5 százalék, illetve a belgákat, ahol pedig meghaladja a 4 százalékot.

***