Navracsics Tibor: Kamala Harris valójában „Brat” – aki „olykor hibázik ugyan, de közben óriási szíve van”, és akivel „jól lehet bulizni”?

(MTI/AP/Alex Brandon)

Lassan egy nemzedék nőtt fel 2008 óta, amikor Barack Obama azzal döbbentette meg a világot az amerikai elnökválasztáson, hogy először demokrata párttársát, az esélyesebb Hillary Clintont, majd republikánus ellenfelét, John McCaint is megelőzte. Sokan történelmi győzelemsorozatként jellemezték Obama 2008-as évét. Talán nem is azért, mert az amerikai elnökválasztások történetében először fordult elő, hogy egy afroamerikai kultúrával kapcsolatba hozható politikus ilyen sikert ért el. Sokkal inkább azért, mert ő volt az első, aki szakítva az akkor modernnek tekintett kampánytechnikákkal nem az elektronikus, hanem a közösségi médiára támaszkodott támogatóinak megszervezésénél és mozgósításánál:

Obama után Donald Trump már nem csupán a kampányban, hanem az elnöki kommunikáció eszközeként is élt a közösségi média – különösen a Twitter – adta lehetőségekkel. A hagyományosnak tekintett médiával szembeni bizalmatlansága miatt a korábban sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozott elnöki bejelentéseket is a közösségi oldalakon osztotta meg először, sőt sokszor kizárólagosan. A kezdeti meghökkenést gyors alkalmazkodás követte.

Az idei választási kampány újabb fejezetet nyitott. A közösségi médiát használó politikus után most megjelent a közösségi média által használt politikus. A történet egy könnyűzenei album megjelenésével kezdődött. A Charli XCX művésznevű ügyeletes brit média- és zenei sztár idei nagylemezének címe és vizuális világa olyan sikert aratott, amely jelentőségében bőven túlnyúlt a zenei élet határain. A lemez címe alapján Brat – magyarul vagány, pajkos – lett minden, ami menő. A dalok mellett a borító lime-zöld árnyalata, benne a fekete betűk tipográfiája és velük együtt az életérzés, amelyet kitalálója úgy jellemzett, mint egy rendetlen lány, aki szeret partikra járni, és időnként ostobaságokat beszél.

Brat Summer, azaz pajkos nyár lett a TikTok révén az idei július és augusztus életérzése amelyet aztán felfedeztek maguknak a fiatalok szavazataiért versengő politikusok.

Történetesen az a Kamala Harris is, akinek – Joe Biden vesszőfutását követően – július végén, a Brat-életérzés kezdeti csúcspontján hullott ölébe az amerikai demokraták elnökjelöltsége. A mindaddig jóindulattal is csak középszerűként számontartott alelnök stábja előtt legnagyobb feladatként éppen az jelentkezett: hogyan tudják kényszer szülte jelöltjüket esélyesként bemutatni.

Ekkor érkezett a show-biznisz és a közösségi média segítsége.

Vezetőnek talán nem a legmegfelelőbb, ám egy házibuliban szívesen tölti vele az ember az időt. Megkezdődött tehát a márkaépítés: a professzionális multimilliomos Trump igazi ellenfele az esendő, emberi Kamala Harris lett. 

Azóta egymást érik az alelnök mémjei és rövid videórészletei a közösségi médiában, amelyek mind azt bizonyítják, hogy főhősük valóban brat, méltó tehát az emberek szimpátiájára és támogatására. Néhány okvetetlenkedő panaszkodik ugyan arra, hogy nem lehet tudni, miből is áll Harris programja, vagy hogy jelölti beszédei ellentmondásosak és politikailag értelmetlenek, ezek azonban csak a vájt fülűeknek jelentenek valamit.

Mi pedig, akik nem tudunk beleszólni az amerikai elnökválasztás menetébe, csak szurkolhatunk, nehogy a lazaság nyarát ijedtségünk ősze és rosszkedvünk tele kövesse.

A szerző közigazgatási és területfejlesztési miniszter.