Pakolhatnak Biden, Harris és Obama emberei – milliárdokat számláztak ki feleslegesen
„Négymillió kormányzati alkalmazottra nincs, és nem is lehet szüksége az országnak” – húzta alá Trump embere.
A Wall Street Journal véleménycikke szerint a Trump-Vance duó képes lehet leépíteni a washingtoni „mélyállamot", illetve végrehajtani a politikai elitcserét.
Nyitókép: Donald Trump és J.D. Vance a republikánus jelölőgyűlésen Milwaukee-ban 2024. július 16-án / fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
J.D. Vance ohiói szenátort választotta alelnökjelöltnek maga mellé Donald Trump: ha megnyerik a november 5-i elnökválasztást, akkor az új alelnök személyében egy olyan jobboldali mozgalom képviselője kerülhet a kormányzat élére, amely eddig egyetlen hatalmi pozíciót sem tudhatott magának.
Vance a „posztliberális” jobboldal tagjaként definiálja magát a Republikánus Párton belül, kora és képzettsége miatt sokan már most benne látják a trumpizmus jövőbeli stafétaátvevőjét, azt a személyt, aki
nemcsak politikai döntéshozói, de politikai filozófiai mélységet is adhat a második Trump-elnökségnek.
Ahogy Steve Bannon fogalmazott: Trump Jézusa mellett Vance lehet Pál apostol, aki még messzebb viheti el a „trumpizmus evangéliumát”, mint a mester.
A posztliberalizmus nem egy politikai platform vagy politikai előírások összessége, inkább egy filozófiai szemlélet, amelyet olyan gondolkodók alakítottak ki, mint például Patrick Deneen , DC Schindler, Adrian Vermeule vagy Peter Leithart – ezen gondolkodók többsége katolikus, akárcsak Vance – írja a The Wall Street Journalban megjelent véleménycikkében Graedon H. Zorzi, a Patrick Henry College filozófiaprofesszora.
A szerző szerint az új mozgalom legfontosabb alapvetése Deneen 2023-as Rezsimváltás című könyve, amely megfogalmazza a politikai elitváltás szükségességét, illetve azt, hogy
az új elitet a „közjó” érdekében cselekvő konzervativizmus fogja vezérelni, amely az erényekre, a családra és a közösségre összpontosít.
Vance alelnökjelölt ebbe a formulába tökéletesen beleillene a cikk szerint: ő a Rozsdaövezet szülöttje, aki a maga erejéből kapaszkodott fel, a Yale jogi karán végzett, és ismeri az alsó középosztály problémáit, amelyet híres 2016-os emlékiratában, a „Hillbilly elégiában” megörökített. Ugyanakkor a mostani elit is váltott, és ő is a nép problémáiról kezdett beszélni, így a posztliberális konzervativizmusnak meg kell mutatnia a különbözőségét, amely a szerző szerint nem más, mint a 20. század második felében jelentkező kommunitarizmus folytatása, vagyis az a szemlélet, amely
az amerikai közösségek, a házasság, a család iránt, a szövetkezetek és egyéb helyi közösségek megmentését tartja prioritásnak.
A posztliberálisok ezen túl filozófiai erőt adhatnak Trump számára a „mélyállam” elleni harcához – folytatja a cikk írója –, hozzátéve, hogy Vance korábban azt propagálta, hogy az állampolgárokat sokkal jobban be kell vonni a kormányzati ügyekbe, míg „jelentős számú középszintű szövetségi bürokratát kellene elbocsátani”.
Zorzi emlékeztet: a posztliberális szóban a „poszt” előtag arra utal, hogy az új jobboldali gondolkodók hibásnak vélik az amerikai állam alapító atyáinak azon liberális megközelítését, amely nem tűzött ki értékeket, ethoszt az állam céljai között –
szerintük az alkotmányos rendszer intézményeit meg kell tartani, de értékekkel kellene megtölteni.
A baloldalról érkező kritikák egy része azt vizionálja, hogy Vance mozgalmának a célja az, hogy átalakítsa az egész amerikai alkotmányos rendszert a „mocsár lecsapolása” ürügyén, de a cikk szerzője szerint a posztliberálisok nem forradalmárok, hanem az eredeti amerikai államkoncepció reformerei csupán.
--