Mégiscsak tűri a NATO a békét

Nyitóképen: Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt a Karmelita kolostorban június 12-én. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán 

Hazánknak a NATO-val kapcsolatban 2024 tavaszutóján­-nyárelőjén két nehezen összeegyeztethető, mégis egyaránt létfontosságú érdeke támadt: megmaradni megbecsült, elkötelezett szövetségesnek a határait garantáló katonai szervezetben, egyúttal kimaradni egy olyan stratégiai szintlépésből, amit a kezdetektől fogva ellenez. Ez utóbbi a NATO ukrajnai misszióját takarja. A misszió lényegét Jens Stoltenberg főtitkár így foglalta össze: a július eleji washingtoni NATO-csúcstalálkozótól kezdve a szövetség felvállalja „a vezető szerepet az Ukrajnának juttatott biztonsági segítség, illetve kiképzés koordinálásában és biztosításában”, valamint tesz egy „hosszú távú pénzügyi vállalást katonai támogatás nyújtására”. Azaz az Egyesült Államok és európai szövetségesei kétoldalú, illetve EU-s alapon folytatott háborús politikáját beterelik a katonai szövetség keretei közé, s innentől Ukrajnát Oroszországgal szemben hivatalosan is Moszkva legfőbb katonai riválisa, a NATO fogja támogatni.