A liberálszocialista állam kényelmes akolmelegéből csak nem akaródzik feltápászkodni.
Nyitókép: Shutterstock
R. T. írása
Ugye mind ismerjük az érzést, amikor kora reggel már sokadjára nyomjuk ki a telefonunkon a szundi funkciót, és még mindig semmi kedvünk kitörölni az álmot a szemünkből? Valami hasonló juthat eszünkbe, amikor Nyugat-Európában újra és újra történik valami szörnyűség, egyre sokasodnak a figyelmeztető jelek, de a liberálszocialista állam kényelmes akolmelegéből csak nem akaródzik feltápászkodni.
John Rudat a kórházi ágyáról adott interjújában azt állította, hogy az eset egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Európának – különösen Németországnak – komoly bevándorlási problémája van.
Friedrich Merz azt mondta, most más (a helyzet), mint amiről Trump elnök és Putyin elnök megállapodott a múlt héten, amikor mindketten ott voltak Washingtonban.
„Tudjuk, hogy Oroszország sok mindenre képes, ezért nem szabad naivnak lennünk” – hangsúlyozta Mark Rutte.
A szakértő arról is beszélt, hogy az amerikai elnök mindent elkövet, hogy lezárja és megoldja az orosz-ukrán háborút.
A dacszövetség legtöbb országa korántsem olyan bátor, mint amekkora tüdővel a harci kürtöket fújja.
Kozma Imre atya idézetét megtoldva, a magyarok vándorlásában központi szerepet játszik az anyaország. Innen indulunk el, és – ahogy a statisztikák mutatják – egyre nagyobb számban ide is térünk vissza.
Több ellenzéki meghívott is megfutamodott, de azért nem fognak unatkozni a résztvevők.
Tíz évvel ezelőtt hazánkat Európa mehurcolta, mert lezárta a déli határát. Akkor mindenki „embertelennek” nevezett minket – ma ugyanazok az országok kerítést építenek, határt zárnak és menekültkvótákat utasítanak vissza. Íme a 2015-ös migrációs válság története – magyar szemmel.
