Az ellenálló kontinens víziója: autonómia és összekapcsolhatóság Európa jövője érdekében

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„A vasfüggöny leomlása után úgy tűnt, hogy a történelem véget ért. De ez korántsem volt így. Az ezt követő években Európát számos válság rázta meg, és az »öreg kontinens« meggyengült. A migrációs, a Covid-, az energia- és a gazdasági válság kíméletlenül feltárta az európai társadalmak sebezhetőségét – valamint a globális és világpolitikai fejleményeknek és szereplőknek való kitettségüket.

A migrációs válság következtében különösen a szociálisan hátrányos helyzetű népességcsoportok szenvedtek el hatalmas jóléti veszteségeket a munkaerőpiac, a szociális jólét, az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság és az államháztartás területén. Tétlenül kellett nézniük, ahogy a migrációs válság (és az ukrán válság) nyomán mind a politika, mind a közélet morálissá vált egy állítólag globális igazságossági koncepció nevében, amely egyre inkább meghatározza a nemzetállamok együttélését.

Az ukrajnai háború következményei közé tartozik a közvélemény moralizálása és felháborodása, ami kétségtelenül jogos, de nem szabad elhomályosítani azt a tényt, hogy az európaiaknak továbbra is viselniük kell a konfliktus terheinek nagy részét. A menekültek befogadásának és a fegyverszállításnak a költségeit minden európai országban meghaladják majd az infláció és a jólét elvesztése miatti veszteségek – nem is beszélve az ukrán újjáépítés költségeiről, amelyeket valószínűleg az európaiaknak kell majd viselniük.”