Magyarország természetes összekapcsolódási tér Kelet és Nyugat között

Nyitókép: KIM/Cser Dániel

Hogyan érvényesül az innováció területén a magyar stratégia központi eleme, a konnektivitás?

A világtörténelmet elsősorban geopolitikai tényezők határozzák meg. Az ökológia és a geopolitikai helyzet határozza meg az egyes országok, társadalmi entitások manőverezési képességét – akár már meglévő tudásokkal, akár innovációval. Minél viharosabb egy nép, egy ország környezete, annál innovatívabb lesz, persze csak akkor, ha a megoldásaival képes túlélni a viharokat. Ez jellemez például minket, magyarokat. Az innováció, azon belül is a technológia célja, hogy könnyebbé tegye az életet, akár termékinnovációval, akár folyamatinnovációval, vagyis szervezési képességgel. Ázsia a második világháborút követően sikeresen váltott sebességet, de Kína nyitásával immár globálisan is meghatározó súlyúvá vált, sőt számos területen már ők diktálják az ütemet.

Milyen szerepet játszik Kína ebben a konnektivitásban?

Kína ma már nemcsak magas minőségű termékeket fejleszt és exportál, hanem folyamatokat szervez. A Xi Jinping elnök által elindított Övezet és Út kezdeményezés folyamatinnovációt is jelent. Eddig a Nyugat szervezte meg a világszintű folyamatokat – gondoljunk a Világbankra, vagy az IMF-re –, de a konnektivitás Ázsia számára magától értetődő szükségesség, teljesen logikus. Kína nem csak maga akar nőni, hanem ebbe a konnektivitásba bekapcsol más országokat, lényegében lekapcsol a Nyugatról addig történeti okokból oda tartozó országokat, beszéljünk akár Pakisztánról, afrikai vagy dél-amerikai országokról.

A Nyugat erre a blokkosodással reagál?

A transzatlanti civilizáció reakciója nagy kérdés. Az elmúlt néhány évben mindenféle jelszó elhangzott, de-risking, de-coupling, sorolhatnám. A konnektivitás tény, egyelőre senki sem tudja megszakítani. Az látszik, hogy ahol ezzel mégis megpróbálkoztunk, legyen az a félvezetőgyártás Kínát illetően vagy akár az Oroszország elleni szankciók, mindennek, ami szankcionált, a fejlesztése gyorsabb lett azokban az országokban. Az oroszoknál a szankciók nyomán fejlődött fel az élelmiszeripar. A kínaiak nagyon kényelmesen elvoltak chipgyártás nélkül, maguk is importáltak, aztán bejöttek a szankciók, és most már egészen kisebb, öt nanométeresig képesek chipet gyártani. A konnektivitásnak nincs alternatívája. Ténylegesen, a de-coupling jelszava alapján, csakis egy módon lehet leválasztani régiókat, ez pedig a háború. Ezért fontos látni, hogy a de-coupling milyen szintű termékekre terjed ki valójában, és milyen személyi, termék vagy szolgáltatási szövetek működnek tovább. Úgy látom, hogy ma sem az Egyesült Államoknak, sem Kínának nem érdeke egy háború.

***