Kell nekünk a sorkötelezettség?

Nyitókép: Pixabay. Illusztráció.

„Harmadik éve tart az ukrajnai háború, és egyelőre semmi remény sincs a diplomáciai megoldásra. Az Európai Unió vezetői elzárkóznak a tárgyalásos béke puszta lehetősége elől is, és egyre nyíltabban a háború eszkalációját támogatják. Az Oroszország elleni szankciók után a nyugati fegyverek dömpingje következett, és ma már egyre többen az uniós tagállamok katonáit is bevetnék a háborúba. Európa békéje hetvenkilenc esztendőn át a nukleáris elrettentés és a diplomáciai együttműködés kettősségére épült. Akik ezt a modellt megteremtették, azok maguk is megharcolták és megszenvedték a második világháborút, és utódaikra is átörökítették a békés megoldás morális parancsát. Ez a humanista gátlás roncsolódik szét a hidegháborús hangulatkeltésben.

Egyre több szó esik a fegyverkezésről, a lőszergyártásról, és mind több európai államban kerül szóba a sorkötelezettség újbóli bevezetése.

Lettországban már kötelezővé tették, Horvátországban a parlament előtt van az előterjesztés, és másutt, így Németországban is komolyan tárgyalnak róla. Krisjanis Karins, az Egyesült Államokban született és felnőtt lett külügyminiszter egy nyilatkozatában a többi NATO-tagállam vezetőinek »szíves figyelmébe« ajánlja a kötelező katonai szolgálat bevezetésének tapasztalatait. Csak remélhetjük, hogy ezt nem a régi, hanem az új hazája nevében teszi.”