Itt az új űrverseny

Mike Turner republikánus amerikai képviselő, a hírszerzési bizottság vezetője szokatlan közleményt adott ki február 14-én: felszólította Joe Biden elnököt, hogy oldja fel bizonyos információk titkosítását, amelyek egy külföldi ország „destabilizáló katonai képességére” vonatkoztak.

A képviselőház tagjainak küldött üzenet nagy figyelmet kapott az amerikai sajtóban. Hamar kiszivárgott, hogy a „külföldi ország” nem más, mint Oroszország, a „katonai képesség” pedig egy műholdakat célzó űrfegyver. A The Daily Wire beszámolója szerint a Fehér Ház két nappal Turner felszólítása után megerősítette a hírt, azonban hozzátette: a fegyver fejlesztés alatt áll, és nincs bevethető állapotban. A hírszerzési információk birtokában lévő tisztviselők később elismerték a CNN-nek: Oroszország olyan nukleáris űrfegyver kifejlesztésével próbálkozik, amely a robbanáskor hatalmas energiahullámot hozna létre, ezzel kiiktatná a kereskedelmi és kormányzati műholdak nagy részét, ami lebénítaná az internettől függő szolgáltatásokat. Az ilyen fegyvereket EMP-nek, vagyis elektromágneses impulzuson alapuló fegyvereknek nevezik.

Az USA védelmi minisztériuma és hírszerzése évek óta figyeli, miként kísérleteznek az oroszok egy műholdak ellen használható fegyver kifejlesztésével. „Nem új koncepció, még a hidegháború végére nyúlik vissza” – mondta egy amerikai tisztviselő a CNN-nek. Egy másik tisztviselő szerint a veszélyt nemcsak a műholdak kiiktatása jelentené, hanem az is, hogy bizonyos pályák használhatatlanná válnának, mert a működésképtelen eszközök egy „aknamezőt” hoznának létre, tehát a helyettesítésük is ellehetetlenülne. Elismerték: lehetetlen meg­állapítani, hogy milyen stádiumban van a fejlesztés, sokan pedig szkeptikusak az orosz technológiával kapcsolatban. Egy szintén a lapnak nyilatkozó tisztviselő elmondta: ha az oroszok bevetnének egy ilyen fegyvert, azzal valószínűleg a saját műholdjaikat is kiiktatnák.

A The New York Times beszámolója szerint a kormány tagjait felbosszantotta Mike Turner lépése, amivel lényegében rákényszerítette őket arra, hogy nyilvánosságra hozzák a fegyverrel kapcsolatos információkat. Egyesek azzal vádolták Turnert, a nyilatkozattal csak azt akarta elérni, hogy még több támogatás menjen Ukrajnának; ezt ő határozottan tagadta. Néhány republikánus képviselő inkább a Fehér Ház hozzáállása miatt aggódott. „Ha hagyják, hogy ez a fegyver bevethető állapotba kerüljön, az képes lenne ellehetetleníteni a gazdaságunkat. Kiiktatná a GPS-t. Megvakítaná a hadseregünket. Ez hihetetlenül súlyos dolog. Ez egy tömegpusztító fegyver, és nemcsak minket, hanem a világ minden országát fenyegetné” – mondta Mike Waltz, a képviselőház republikánus tagja.

Február 20-án megszólaltak az oroszok is: Vlagyi­mir Putyin elnök kijelentette, hogy országa mindig is „kategorikusan ellenezte” nukleáris fegyverek elhelyezését az űrben. A tagadás ellenére a The New York Times arról számolt be, hogy az amerikai hírszerző ügynökségek közölték európai szövetségeseikkel, „ha Oroszország nukleáris fegyvert fog pályára állítani, akkor azt valószínűleg még idén meg fogja tenni”. A figyelmeztetés ellenére az amerikai lapnak nyilatkozó amerikai tisztviselők megjegyezték: megosztottak Putyin valódi szándékaival kapcsolatban. A napilap információi szerint az orosz elnök 2022 elején tesztelte egy nukleáris fegyver pályára állítását. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a hírek szerint tájékoztatta a kínai és az indiai vezetést is a veszélyről.

A kongresszusi riadalom és az orosz űrfegyvertől való félelem a hidegháborús időket idézte, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok párbajának fontos helyszíne volt az űr. Az 1990-es, majd a 2000-es években háttérbe szorultak az űr meghódításával kapcsolatos tervek, azonban az utóbbi időben újraéledt az űrverseny, és már nemcsak két ország vetekszik a hatalomért, hanem mások is csatlakoztak, mint Kína és India.

Tim Marshall brit újságíró A földrajz hatalma című művében külön fejezetet szánt az űrért vívott küzdelemnek. Leírja, hogy a világűrre vonatkozó szabályozások felett eljárt az idő, ilyen a mostanában sokat emlegetett 1967-es világűrszerződés is. Mint megjegyzi: az országok még abban sem egyeztek meg, hogy hol kezdődik a világűr. Marshall leírja, geopolitikai szempontból az űrnek nem a távoli részei a fontosak, de nem is a Hold vagy a Mars, hanem a Föld-közeli űr és különösen a Föld körüli alacsony pálya. Mint megjegyzi: ebben a vékony sávban vannak a katonai és kommunikációs műholdak, és aki ezt uralni tudja, az hatalmas katonai előnyre tehet szert. A szerző sötét jóslatot is leír könyvében: „Egyértelmű, hogy ha nem születnek kötelező érvényű megállapodások az űr militarizálásának korlátozásáról, az alacsony Föld körüli pálya minden bizonnyal harctérré válhat.” Marshall külön kitér a műholdak kérdésére, és megjegyzi: számtalan ország rendelkezik műholdgyilkos technológiával. Felhívja a figyelmet arra, hogy az űr ilyen szempontból a vadnyugat, hiszen nincsenek törvények például arra, hogy ki mennyire mehet közel egy másik ország műholdjához. Ír arról az aggodalomról is, amit a republikánus képviselők említettek: a műholdak kiiktatása a világgazdaság összeomlásával járna.

Az Egyesült Államokban 2019-ben jött létre az amerikai hadsereg legújabb ágazata: az űrhaderő. Mivel a haderő létrehozása Donald Trump elnökségéhez kötődött, azonnal nevetség tárgyává vált, annak ellenére, hogy az ötlet évtizedekkel korábban született. Mark Esper, Trump védelmi minisztere így fogalmazott az űrhaderő megalapításakor: „Ellenfeleink az elmúlt években fegyverként használták a világűrt. Háborús harci területté tették. Ezért az űrhaderő és az űrparancsnokság létrehozásával az Egyesült Államok most megteszi, amit meg kell tennie, hogy megvédje eszközeit az űrben.” Az űrhaderőről sokaknak a tudományos-fantasztikus filmek és regények jutottak eszükbe, az amerikaiakra nagy hatással lehetett a műfaj, ez derül ki legalábbis a haderő honlapjáról. Ha valaki felmegy az oldalra, azonnal elindul a zene, és ilyen mondatok jönnek szembe: „Ha az ellenségeink felteszik a kérdést: »mi lenne, ha?«, akkor lesz rá válaszunk” vagy „Fedezd fel a benned lakó »őrzőt«, és csatlakozz az egyetlen haderőhöz, amely az űrben, az űrből és az űrbe szolgálja a nemzet érdekeit”.

Washingtont az új szereplők közül elsősorban Kína ambíciói aggasztják, mivel az ázsiai nagy­hatalom egyre fejlettebb műholdakat állít Föld körüli pályára, amelyek egyre nagyobb felbontású képeket tudnak készíteni. A tavaly decemberben felküldött Jaokan-41 műhold például az amerikai aggodalmak szerint katonai célokat szolgálhat. A SpaceNews oldal arról számolt be: az amerikaiak attól tartanak, hogy fejlett műholdjai segítségével Kína a teljes indo-csendes-óceáni térséget beláthatja. Bár Peking azt állítja, hogy a decemberben fellőtt eszköz elsősorban meteorológiai és térképészeti célokat szolgál, olyan éles, nagy felbontású képeket képes készíteni, hogy könnyedén kiszúr például járműveket is.

Abishur Prakash kanadai geopolitikai szakértő Új geopolitika című könyvében részletesen ecseteli az új űrverseny tétjét és szereplőit. Szerinte nemcsak a Föld-közeli űr fontos, hanem egyre többen szeretnék meghódítani a Holdat és a Marsot is. Mind több ország próbálkozik űrszonda felküldésével: Japán és India landolt a Holdon, Kína 2020-ban indította első Mars-küldetését. Az űrkutatás egyik célja az űr potenciális energiaforrásainak felfedezése, azonban e törekvések még gyerekcipőben járnak.

Az űrkutatásban a nagyhatalmak mellett aktív szereplők lettek a magánvállalatok, mint például Elon Musk SpaceX cége, amely a legismertebb űrrel foglalkozó társaság. Musk 2023-ban azt ígérte, hogy négy éven belül eljuthat az első – még utasok nélküli – űrhajójuk a Marsra. Jeff Bezos, az Amazon alapítója is létrehozott egy űrkutató céget Blue Origin néven, amelynek céljai között szerepel, hogy milliók éljenek és dolgozzanak a világűrben, ki lehessen aknázni az űr „végtelen erőforrásait”, valamint hogy a Földet károsító iparokat ki lehessen költöztetni. A Szilícium-­völgyben megjelentek olyan startupok, amelyek például aszteroidabányászatról álmodoznak.

Az űrbányászat lehetőségeiről Tim Marshall is ír könyvében. Egyes aszteroidák nagy értékű nikkelt, kobaltot, vasat és egyéb fémeket tartalmaznak. A megvalósítás eddig számtalan akadályba ütközött, hiszen az űrutazási képességek továbbra is kezdetlegesek. Nagyobb távolságra csak kis méretű eszközök jutottak el, és még a Holdról való mintaszerzés sem egyszerű feladat, nemhogy a bányászat. A geopolitikai jóslatokkal foglalkozó szakértők mégis gyakran álmodoznak olyan jövőről, amelyben az emberiség az űrben bányássza ki az erőforrásokat, és kolóniákat hoz létre a Marson. Mindez azonban még távolinak tűnik. Ha az emberiség képessé válna az űr erőforrásainak kiaknázására, az valószínűleg még élesebbé tenné a nagyhatalmi vetélkedést.

Nyitóképen: Földünk a Hold felől: az Apollo 11 legendás fotográfiája 1969-ből. Fotó: AFP / HO / NASA